A fal

Megérkeztek várva -várt ajtóink a teraszra, és a télikerthez is.
Nagy munka várt ránk!(rám)
Vége láthatatlan por és káosz mindenhol, bármerre nézek!
Legszívesebben elmenekültem volna, mert tudtam mi vár rám...
-takarítás!!!
Ráadásul nem voltam a helyzet magaslatán, bekaphattam valami vírust, folyamatos hányingerem volt és szédültem, alig bírtam vánszorogni...
A lányok is csak nehezítették dolgomat, pedig jót akartak, segítettek, sok erőm nem volt, ezért inkább rájuk hagytam...
Gábor egy nap kényszerpihenőre küldött amíg a munkások dolgoztak, nem messzire, csak egy csendesebb, kevésbé poros szobába.
Szerdán hajnalba kezdtem el a maratoni takarításomat.
Gyakorlatilag már az is problémát okozott, hogy kitaláljam mivel, és hol is kezdjem el...
-de, csak elkezdeni nehéz, a többi megy mint a karika csapás... (majdnem)
Az ecet, mint a legjobb tisztítószer most is nagy segítségemre volt, hihetetlen milyen jól alkalmazható a háztartásban...
A szaga kissé erős, de a cél érdekébe mindent...
Évek óta, csak ecetes vízzel mosom fel a nappalit, nekünk nem "jöttek " be az agyonreklámozott
padlóápolók, pedig kipróbáltam jó néhányat.
Zene mellett könnyebb a munka, jókedvűen takarítottam végig az egész napot.
Ahhoz, hogy munkámat megszakítás nélkül, folyamatosan tudjam végezni, és haladjak is vele, Gábor segítsége kellett, aki hősiesen kivette részét a munkából, ő volt a bébiszitter, szakács és egyéb kiszolgálószemélyzet...
Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy  a lányok első lovaglásán nem vehettem részt,
apjuk mint mindig, most is kárpótolta őket mindenért...
-itthon büszkén, egymás szavába vágva mesélték első hivatalos lovasélményeiket, nekem, a "takarítónőnek"
:)

Vége

Ma végre sikerült befejeznem maratoni takarításomat.
Magamat túlhajszolva sikerült végig csinálnom az elmúlt négy napot.
Nehezebb volt mint gondoltam, de az eredményt elnézve azt mondom hogy megérte.
Most végre elmondhatom, hogy nálunk tökéletes tisztaság uralkodik ( még pár napig )
Ez jó lecke volt számomra is és végre be kellett látnom,
( megint Gábornak van igaza ) hogy egyedül nem bírom a házat, a kertet rendben tartani, segítségre lesz szükségem, főleg most hogy a lányok már csak egy hétig mennek oviba.
A nyarat a családdal szeretném tölteni és nem takarítással.
Fáradt vagyok, úgy érzem semmire nem tudok elég időt fordítani, kevés ez a 24 óra.
Beadtam a derekam és megbízható takarítónőt kerestünk.
Két hét múlva át tudom adni a porrongyot másnak és a gyerekekre fogok összpontosítani.
Most már a pihenés lebeg a szemem előtt, jó lesz egy kis kikapcsolódás péntektől...

május 3

Kényelmes ébredésünk és reggelink elfogyasztása után, összepakoltuk a motyónkat és kezdtük az autóba hordozni, közöttük azokat a bicikliket is amire utunk során egyszer se ültek fel a lányok.

Szomorú feladatunknak tettünk eleget, szüleim sírjához is ellátogattunk.
Én, nem vagyok az a temetőbe járó típus ( szégyenkezve vallom be )
Szüleim iránt érzett tiszteletemet, szeretetemet, ragaszkodásomat, nem a temető gyakori látogatásával fejezem ki.
Sokkal fontosabbnak tartom, hogy gyermekeim akik soha nem találkozhattak nagyszüleikkel, megismerhessék az általam elmesélt történetekből őket, emlékeimből, amikor még én voltam gyerek...
Ebédre, barátnőm szüleihez voltunk hivatalosak, akik szinte a pót szüleim.
Jó volt viszont látni őket, de fájó szívvel vettem tudomásul, hogy Ők is megöregedtek.
Ica nénivel rendszeresen cserélünk virágokat, és nem mellesleg, nagyon finom paradicsom palántákat szoktam tőle kapni.
A lányok besegítettek egy kicsit a virágok öntözésébe is mamának, és a kutyázást se hagyhatták ki...
Mamának és papának szólították Ica nénit és Laci bácsit, akik " lubickolhattak" abba is egy kicsit hogy apróságok veszik körbe őket, hiszen az unokák már nagyok.
Búcsúzás és integetések után talán még az utca sarokig se érhettünk el mikor a lányok már jóízűen aludtak.
Nagyon jól éreztük magunkat, szükségünk volt erre a kikapcsolódásra, feltöltődésre, nem csak nekünk, hanem a lányoknak is.
Miskolc látványosságaiból amiket terveztem hogy megnézünk, kimaradt még jó pár hely, ezért
megfenyegettük Enikőt, hogy hamarosan visszajövünk még!

2009 május

Május 1

Májusi ünneplésünket utazással kezdtük, már korán hajnalban.
Úti célunk Miskolc volt és csak egy hosszú hétvégére hagytuk el a házat, ez az autó rakományán nem látszott.
Gábor mikor végre mindent bepakolt, amit előkészítettem az útra, csendesen megjegyezte hogy úgy nézünk ki mint a Török vendégmunkások...
Aki gyerekkel utazik tudja, hogy minden lehetőségre fel kell készülni és ráadásul még a kedvenc könyvek és plüss állatkák se maradhatnak otthon...
Reggel kilenckor már Miskolcon kortyolgattuk kávénkat, vendéglátónk Enikő társaságában.
Rövid szusszanás után útra kerekedtünk és belevetettük magunkat a majális forgatagába.
Szardíniás dobozban éreztük magunkat a buszon ami a lányokban nem hagyott különösebben mély nyomot.
Mire felértünk a majális parkba a Csanyikba, alaposan elfáradtunk és megéheztünk, tehát első dolgunk a pocakunk kibélelése volt.
Nem maradhatott ki a vattacukor, körhinta és természetesen apukának a hideg sör se .
A miskolci vadasparkban kígyó simogatáson is részt vehettünk, ami számomra nem volt nagyon vonzó...
A lányok, velem ellentétben gondolkozás nélkül vetették magukat a csúszómászókra, Luca nagyon boldogan vette tudomásul, hogy megpuszilta őt az egyik kígyó.
A park bebarangolására és az állatok etetésével jó pár kellemes órát tölthettünk el, a szikrázó napsütésben.
Délután, apuka a karjában a két óriásbébi-vel, baktatott a buszmegálló felé.
Mögöttük bandukolva hallottam a sok sajnálkozó, még is mulatságos megjegyzéseket, amiket
Gáborra mint teherhordóra mondtak...
Szállásunkon kicsit megpihenve, készülődtünk következő programunkra, szalonna sütésre voltunk hivatalosak a Piros-fehér sörözőbe.
A gyerekek energiája mint mindig, most is ámulatba ejtett.
Este kilenckor még fáradhatatlanul forgatták a nyársat, és élvezték amint ég a szalonna rajta.
Jó ízűen fogyasztották el a saját sütésű szalonnájukat.
Kérésükre ízelítőt kaptak a biliárdozásból is, amit nagyon élveztek.
Hosszú nap volt mögöttünk, kellemesen elfáradtunk.
Mivel eddig nem voltunk a lányokkal nagyobb utakon, belefért, hogy a megszokottól kicsit később, élményekben gazdagon, hajtják álomra a fejüket.

2009 május

kreatív

ballagáshoz készülünk!
Nem, nem a lányok ballagnak!
Azokat a nagycsoportosokat búcsúztatjuk, akik segítségükkel megkönnyítették a kicsik beilleszkedését az oviba!
Személy szerint is sokat köszönhetünk nekik példamutatásukért!
Hihetetlen, hogy már eltelt egy év és tőlük is búcsút veszünk!
Lázas készülődésben vannak a gyerekek, kicsik és nagyok.
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy műsorukhoz a hátteret megfessem.
Természetesen amikor az óvónénik megkértek egyből elvállaltam, de már csak itthon amikor leültem, hogy átgondoljam az egész témát bizonytalanodtam el.
Ilyen nagy képet még soha nem festettem ... hogyan fogok tücsköt és hangyát rajzolni, amit fel is fognak ismerni a gyerekek...
Bevallom remegő kézzel kezdtem felvázolni a különböző állatokat az erre kiszemelt óriási lepedőre.
Elsőként biztosra mentem és megrajzoltam a napot, a bokrot amin egy katica ül,
jöttek a lepkék és a madarak, a kacsák a tóban, azután az első fa...
Rövid egy óra alatt a nehezén már túl is voltam, legalábbis akkor úgy gondoltam...
Itt megállt a tudományom, mert elképzelni se tudtam, hogy ebből mikor lesz erdő és milyen lesz a tücsök és a hangya...
Füzesi Zsuzsa rajzai sokat segítettek számomra.
Egy hét pihenés, ráhangolódás után folytattam a rajzolást és megint egy óra alatt be is fejeztem.
Itt egy kicsit nagyképűen jegyzem meg hogy ihletet kaptam ezért haladtam ilyen gyorsan.
Az utolsó vonásokkal akkor végeztem mikor Gábor haza hozta a lányokat az oviból, akiknek nagyon tetszett a félkész művem és egyből elkezdték mondogatni az állatokhoz tartozó különböző mondókákat, versikéket.
Mivel mind a ketten felajánlották, hogy segítenek nekem kifesteni a képet, úgy döntöttem a békesség kedvéért, inkább gyorsan eltüntetem a kezük alól, helyette felajánlottam, hogy festhetnek ők is egy másik vászonra, egyedül.
Jó volt nézni, amint művészien keverik a színeket, nem mellékesen jegyzem meg , legalább addig nem veszekedtek és cserélgették a festéket.
A vászonra festést nagyon komolyan vették.
Remekművük, természetesen méltó helyen bekeretezve, lesz a ház dísze.
Ez jó játék volt , mindenki nagyon élvezte, és még a festés nyomainak eltüntetése sem okozott különösebb nehézséget!
Nekem nem sikerült befejeznem aznap a képet, de ezt egy cseppet se bántam.