festünk, festegetünk...

lázat is mér
mondd szépen áááááá!
" vajon mi ellen oltja be Luca a beteget? "


Beteg lettem , jelenlegi állapotom ott tart, hogy nem bírok beszélni
( azt hittem Gábor legalább örül neki, -Tévedtem!)
Mikor hazahozta a lányokat az oviból, akkor nagy nehezen közöltem velük a festés lehetőségét, aminek mid a két lányom nagyon örült!
Legalább nem kell folyamatosan beszélnem.
Ruha kímélésként megemlítettem, hogy kipróbálhatnák a madártollakat
(amik a szekrénybe vannak gondosan rakosgatva, tavasz óta gyűjtik)
-ha már vannak...milyen lehetett régen írni vele.
Tetszett az ötletem, hamarosan a vásznon kibontakozni látszottak különböző "témák" amik a madártoll hatására, percről-percre változtak.
(ami egyik pillanatban még víziló volt, a másikban már delfin lett)
Élvezettel keverték a színeket ( sárga-kék, kék-piros, piros-sárga és jött a vegyes aminek az a bizonyos lett a végeredménye... barna és nem a csoki jutott az én kópéimnak az eszébe róla)
Mulatságos volt nézni,
ahogy egymást meglesve kritizálják kinek milyen( szép vagy csúnya) színt sikerült " festenie"
Mint mindennek, a festésnek is vége lett egyszer, amit felváltott az "orvososdi".

Jó, hogy ketten vannak így mindig van beteg és orvos.
(ma, nekem kellet volna kapnom ezt a szerepet, bár kétlem, hogy jól viseltem volna a"kivizsgálást "két ilyen remek szaktudású dokitól)

Ami viszont a legfontosabb a játékukban az a szerepcsere lehetősége.
Orvosból is lehet beteg és a betegből is lehet orvos, sőt lehetnek kollégák is ha úgy van kedvük, mindenesetre nem unalmas nekik ez a szerepjáték.
Kimotyózva szobájukból a játékokat előszeretettel játszanak a földön ( kiskoruk óta)
Míg én a kandalló előtt üldögélve melegítem hátamat, közben pedig nézhetem, gyönyörködhetek
az én fantasztikus lányaimban "akik kímélik a beteg anjukat és hangszálamat"