-köszönő viszonyban vagyunk egymással...
Nem a higiéniám miatt, hanem mert a zuhanyozáson kívül mostanában
( több mint 4 éve) nincs időm a kádban nyugodtan kinyújtózni a forró vízben és egy picit élvezni a csendet...
Elfáradtam!
Most már ez a második hete, hogy a lányok velem vannak itthon betegség megelőzés céljából
( és valahonnan mégis összeszedtek egy kisebb náthát...)
Nehéz feladat minden napra kitalálni nekik valami szórakoztató, kreatív tevékenységet úgy, hogy:
-mellette a háztartást se hanyagoljam el ( mosás, vasalás, takarítás)
-főtt étel is kerüljön az asztalra...
- esténként (az éppen aktuális) beteg gyerek mellet virrasztani...
Kora este, mivel Gábor is itthon volt (már) elhatároztam, soha jobb pillanat egy kellemes fürdéshez.
Gyorsan beugrottam a forró vízbe (nehogy valami kifogás miatt lemondjam)
Amint a kádban üldögéltem, szépen észrevétlenül mindenki megjelent körülöttem, sanda pillantásokat vetve rám...
-és ilyen szépen (de nem észrevétlenül) azon vettem észre magam, hogy négyen ülünk a kádban.
Egy darabig még velük maradtam, de természetesen ki volt aki leghamarabb szállt ki???
-hát én!
-ki szeretett volna egyedül fürdeni?
-Én!!!
(addig amíg ők még legalább 20 percig viháncoltak a kádban, közben leadták megrendelésüket a vacsorához)
Vacsoránk elfogyasztásának helyszínét is (földön ülve, piknikezve) a lányok választották ki.
- nekünk( kiszolgáló személyzetnek ) nem ez a legkényelmesebb póz, de a kedvükért eleget tettünk kérésüknek...
Tavaly télen volt két hét, amikor csak így voltak hajlandóak enni lányaink, remélem ez most nem fog eddig tartani...
És a fürdés?....-azóta is álom!
...és egy jó könyv is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése