Konyharuha ajándékba!

Kérdezhetné valaki, hogy miért pont konyharuha???
-azért, mert abból soha nincs elég... kéznél.

(mármint nekem, és én magamból indultam ki)
Hogy egészen pontosabban fogalmazzak, az itthon lévő alapanyagokból, gombhoz kerestem a kabátot...
Adva voltak a textilfilcek (amiket a lányok szülinapjukra kaptak) ez indította be a fantáziámat, mert el se tudtam képzelni, hogy a ruhájukon próbáljuk ki ( ők viszont annál inkább)
-adott volt a konyharuha, ebből a típusból eredetileg magamnak vettem kipróbálásra,
- tudtam, hogy tehetünk még egy kört az Ikea-ba a szükséges mennyiség beszerzéséhez, mielőtt festeni kezdjük...

Gondot már csak az okozott, hogy el kellett döntenem mi kerüljön rá...
-az már tiszta sor, hogy a lányok nem fogják tudni megrajzolni a mintákat, próbáltuk, de nem ment ( az anyagot folyamatosan feszíteni kellett hozzá és rajztudásuk se az igazi)
Maradt a "b" variáció: én fogom megrajzolni az alapot, ők pedig kiszínezik...
(az legalább megy nekik)

A lányoknak is ez az ötlet volt színpatikusabb.
(tegnap esti rajzgyakorlásuk sikertelensége, eléggé kedvüket szegte)

Az előző esti kudarc után, félve kezdtem bele velük a munkába...
(nem szerettem volna 5 perc után egyedül maradni a rajzaimmal, míg ők megunva a "festést"
félrevonulnak játszani)

Lelkesedésüket az is fokozta, hogy a már beszínezett részt, csillogóval ŐK! festhetik át.
Lassan haladt a munka.
(vagy csak én gondolom így, mert a végére teljesen kimerültem, zsibbadtak az ujjaim...)

Kivételesen nem volt vita, nem volt veszekedés, így elviselhetőbb volt mindannyiunk számára a munka.

Mindenesetre a végeredményt elnézve, megérte a fáradságot.



Azt, zárójelbe kellene megjegyeznem, hogy annyira büszkék lettek "műveikre" csemetéink, hogy már egyiket se szeretnék odaajándékozni senkinek...
(végül is ők dolgoztak meg érte)
:)
:)
:)