





Délelőtt jobban éreztem magam, legalábbis ahhoz, hogy elkezdjük a lányokkal lebontani a karácsonyfát.
(már azt hittem, hogy februárban is kerülgetnünk kell, annyira jól tartotta magát)
Komoly segítséggel gyorsan haladtam a munkával.
Tudom, hogy a gyerekmunkát büntetik, ezért csak segítettek!
Míg a fa bontásával foglalatoskodtunk, eszembe jutott, hogy milyen nehéz volt feldíszítenem egyedül, (több óra, nem is értem!!!) most pedig hip-hopp lekapkodtuk a díszeket... és kész!
Jövőre ezért elhatároztam, hogy csak feldobálom a karácsonyfára a gömböket és nem tökölök, nem nézegetem jobbról, meg balról, hogy hová jutott több, vagy kevesebb a díszekből.
Miért töltsek több időt a díszítéssel, ha a lebontása is ugyanannyi...
-Egy mozdulat!
Miért több az az egy mikor felrakom, mint amikor leveszem?
Na, ezt mondja meg nekem valaki!
A házban teljes káosz uralkodott...
-dobozok mindenhol, a szó szoros értelmében
- mikor azt hittem az összes díszt elpakoltam, mégis újabb és újabbak kerültek elő!!!
A lányok időközben ezekkel kezdtek játszani, -szegénykék!
-nincs semmilyen játékuk, hogy erre kényszerültek...
-folyamatosan a girlandokkal küzdöttem (ebből kutyaházat építettek, amit a földön kerülgettem)
- és csillám poros voltmégazatyaúristenis!!!
Estére sikerült részben visszaállítani az eredeti állapotot a házban, de még így is kerülgetni kellett a dobozokat, zsákokat, amiket egyedül nem bírtam (nem akartam) lehordani a mosókonyhába, inkább megvártam vele Gábort.
:)
Eddig jutottunk, mert neki meg már nem volt kedve szétfűrészelni a fát...
???
Estére maradt a "csupasz" fa és látványa...
Gyakorlatilag semmivel nem jutottunk előrébb, mégis sikerült jól elfáradnom az egész napos pakolásban.
Maradt tehát az ígéret:
- majd holnap megcsinálom!
(ja, ezt Gábor mondta)
Csak győzzem kivárni...!
-Fogom győzni!!!
-Fogom győzni???
Más...
Az esti fürdetésre visszabetegedtem ( kicsit szimuláltam csak) így apuka egy gyors zuhanyozással akarta letudni a feladatát, amit Lucánál sikerült csak...
Zsófi ragaszkodott a fürdéshez, mindegy miben és hogy hol, alapon...
Holnap Lucám is így szeretne "fürdeni"
- a csapban!
:)
:)
:)
Kíváncsi leszek ez a hóbortjuk meddig fog tartani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése