Tojástartóból rózsa készítés...

 -lett most a nagy kedvencem. Rákattantam, de nagyon.

Mára már ott tartok, hála a szép számú ajándékozott célszemélyeknek, hogy sorozatgyártásba kezdtem.
Egyik nap csak vágok, másik nap csak hajtogatok harmadik nap ez pont mára esne  elméletileg ragasztok, de helyette inkább a kertet választom fő tevékenységi körömnek, este pedig levezetésként majd pótolom lemaradásomat...
Mivel tényleg rengeteg rózsa alapanyagot kell feldolgoznom, gondoltam könnyítek az eredeti megoldáson és egy kissé lusta módon a könnyebb utat választom...
Ezt az egyszerűbb kivitelezést próbálom  képeken keresztül megmutatni, bár igazán jó lenne a munkamenetről fázisfotókat  is készíteni...

Vágásnál, szerintem nem kell a tökéletességre törekednünk, mert így sokkal szebb szirmokat kapunk az egyenlőtlen felületekből.
Ezeket az alapokat, attól függően, hogy milyen nagyságú rózsákat szeretnénk, egyszerűen csak bevágom 1 vagy 2 helyen (hogy össze tudjam a szirmok oldalait és a végét sodorni)
Ezt  könnyebben megtehetjük, ha enyhén nedves ujjvégekkel tesszük, így a papír nem törik, nem repedezik be!
A tálcák felszabdalása során rengeteg hulladékunk keletkezik, amit én jó szokásomhoz híven nem dobok ki, hanem a tetemes mennyiségnél szükség törvényt-bont alapon a legbelső rózsasziromhoz használok fel!

itt középen látható a "kutyaformájú" hulladék...
 

Színek szerint csoportosítva, válogatva a különböző tojástartókból kivágott alapok, remélem jól látszanak az árnyalatok!

Aki esetleg nem tud beszerezni színest tojástartókat az se búsuljon!
Időközben ma reggel találtam egy remek oldalt, ahol megoldást láthatunk, hogyan tudjuk  rózsáinkat egyszerűen színesre-varázsolni, illetve egy másikat is azoknak, akik unják a rózsákat, és egy kis változatosságra vágynak.

Rózsa, rózsa szép virágszál...

Amikor azt mondom, hogy szeretem a rózsákat, sok újdonságot nem árulok el magamról.
Szeretem minden formában, éppen ezért nagyon örülök, amikor rám talál egy-egy különleges példány...
-mert tudatosan mostanában már nem keresem.
Tényleg nem keresem a rózsákat, de úgy látszik találkozásaink elkerülhetetlenek, mint ahogy történt ez minap is, amikor rátaláltam egy fantasztikus blogra.
Bevallom, mikor megláttam ezeket a gyönyörűséges alkotásokat elfogott az alkotás iránti vágy, mert nekem ilyen kell, ilyen faliképeket, díszeket akarok, mese nincs.
Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, folyamatosan azon agyaltam, ha másból nem is, süthető, vagy só-liszt gyurma, de még aznap szóba került az üvegesek által használt gitt is mint lehetséges alapanyag  jobb-híján papírból készítem el az én gyönyörűségeimet, ami szintén a fent említett oldalról adta az ihletet.

 Nem is én lennék, ha azonnal nem próbáltam volna ki a papírrózsa készítést, ami valóban nagyon mutatós, de nem az, amire vágytam. Persze, más dekorációhoz biztosan tökéletes, de nekem szemmel láthatóan is masszívabb megoldást kellett keresnem.
Így a véletlenek furcsa találkozásából született meg saját verzióm, ami az előző bejegyzéseim témáját is adták, -tojástartóból, viszont a papírrózsa készítése alapján.

 Nem tudom miért van az, hogy legtöbb, hasonló kaliberű munkámat a földön ülve készítem el, és inkább bealjazok magamnak, csinálva még ezzel is plusz munkát...

A rózsák elkészítése tényleg végtelenül egyszerű, csak az a baj, hogy nem lehet abbahagyni ha rákattanunk, mert kell még bimbós, félig  és teljesen kinyílt változat is, főleg akkor ha egyszerre több színnel dolgozunk.
Nem, festeni már végképp nem álltam neki, ezek gyárilag ilyen színes tojástartók.
Máskor eszembe nem jutott volna, hogy a tojástartó tálcák színei se egyformák, erre még akkor döbbentünk rá, mikor az ovis virágokat szabdaltuk fel, rendesen válogatnunk kellett a nem megfelelő színeket darabokat.
Még jó, hogy akkor nem dobtam ki, most dőzsölhetek a hirtelen nyakamba-szakadt nagy választékban.

 Most ezzel a három színnel dolgoztam. A rózsákat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, illetve azzal raktam fel a hungarocell golyóra, amit előzőleg kilyukasztottam a bambuszszárral, de még nem rögzítettem véglegesen, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében.

Vigyázat! Ne kövessétek el azt a hibát, hogy a forró ragasztóval bekent, éppen leeső virág után kaptok, úgy mint én! Súlyos égési sérüléseket okozhat, de minden bizonnyal, fájdalmas hólyagokat...
Pedig nem is a földön ültem!

A méretileg megfelelő cserepet akrilfestékkel festettem, direkt törekedve arra, hogy ne tökéletes fedettséget érjek el, így a rózsákban megtalálható 3 alapszínt próbáltam itt visszahozni.
Eredetileg kavicsokkal szerettem volna a cserepet megtölteni, de hiába az apró szemeknek, méretileg még így sem illettek bele, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, az itthon található  macskaalomból használtam fel.

Remélem azt a macskák nem sérelmezik, illetve nem veszik célzásnak az újonnan jött lehetőséget...

A végeredményt elnézve biztosan lesz még hamarosan folytatása, de addig egy másik munkámat illene befejeznem a lányok közelgő óvodai ballagására, ami a változatosság kedvéért margaréta lesz, és nem papírból...

Egészen pontosan...

-ilyen, és ehhez hasonló  helyes képeket készítettek a kivágott tojástartóvirágokból a gyerekek.

És mint előző bejegyzésemben  is írtam, amennyiben van kedvetek, megtippelhetitek a kivágott virágok számát, most elárulom:
- egészen pontosan 906 darabra sikeredett!
(+ levelek, szárak és a fűnek való aprólékok, bibék)

Ez most egy ilyen gyors bejegyzésre sikeredett,  de sietnem kell, mert még gyorsan befejezem az elkezdett munkámat, hogy holnap megmutathassam nektek még mielőtt a lányok hazaérkeznek...

Virághegy

Ezeket a virágokat, még a Föld napja alkalmából készítettem az oviba.
Jó, mondjuk volt némi segítségem, mert egyedül biztosan nem bírtam volna ezt a fajta megterhelést...
-míg nekem a virágok vagdosása jutott, addig Gáborom hősiesen magára-vállalta a kereteket.
 
Egy napunk ment rá, de  utólag mondhatom már, hogy megérte, a vízhólyagok ellenére mert fantasztikus dolgokat  készítettek a gyerekek belőle.

Vajon hány darab virágot készítettem?
Tét nélkül, ha van kedvetek tippelhettek!

Miért???

Na, ez az a kérdés, amire életünk során legtöbbször nem kapunk választ, hiába is szeretnénk.
Sajnos  az élet elég korán megtanított, így a legtöbb élethelyzetben már fel sem teszem, magamnak, sem másnak mert teljesen felesleges lenne...

-most mégis, miért teszem fel a kérdést,
-miért írom mindezt le,
-miért írok egy elvileg nemrégiben bezárt blogba,
-miért próbálok tőlem nem megszokott módon magyarázkodni az okokról,
-miért változtattam meg a döntésemet,
-ráadásul,  miért érzem magam még hülyének is a történtek miatt, erre kaphattok itt választ.

Mikor évekkel ezelőtt elkezdtem a blogírást, bevallom, nem gondoltam volna, hogy ekkora olvasottságra teszek szert.
Természetesen  nagyon örülök minden egyes rendszeres és rendszertelen zugolvasómnak, de egy idő után már kezdett ez az egész blogírás számomra kellemetlenné válni,- mert, hogy jövök én ahhoz, hogy ekkora kirakatba tegyem a családomat- csak azért mert nyilvánosan írok a mindennapjainkról.
Éppen ezért fordulhattak elő esetemben több hetes kihagyások, miközben folyamatosan vívódtam  magammal, hogy mit írhatok itt le, és mi az amit nem...
Lehet, hogy nem egyedül vagyok ebben a cipőben, mert több általam kedvelt blognál tapasztalok mostanában hasonlókat, illetve nagyon csak pang a bloggerélet mostanság.
Talán nem árt itt megemlítenem még azt a tényt, hogy sokszor a lányok miatt sem ülhettem gép elé, mert milyen jogon fosztom meg Őket magamtól, csak azért, hogy valami időben dokumentálva legyen számukra.
Bevallom sokkal szívesebben foglalkoztam velük, majd mikor már esténként a ház is elcsendesedett, vele együtt elszállt az ihlet, és amolyan Pató Pál Urasan elnapoltam az egészet...

Mint tudjátok ennek a blognak a bezárásával egy-időben útjára indítottam egy másikat is a két flamingót, amit teljesen más felállásban terveztem írni.
Gondolom hihetetlen, de rengeteg időmet elvette, mert próbáltam átrakosgatni, balról-jobbra, jobbról-balra átmenteni a már meglévő kreatív munkáinkat, amit olyan sokan kerestetek nálunk.
Talán itt jött az első kudarcom, mert sokkal nehezebben boldogultam a piszkozataimmal, mint azt valaha is gondoltam volna, ugyanis a legtöbb képet már nem találtam, átmentve pedig, miniatűr változatban lett csak látható...
És itt is külön köszönet azoknak a kedves olvasóimnak, akik blogom zártsága ellenére nem voltak restek segítséget kérni tőlem, amit legtöbbször igyekeztem  is teljesíteni.
Azoktól  viszont, akiktől egy kis türelmet kértem és még nem válaszoltam, most  válaszolok, illetve elérhetővé tettem számukra is a kért témákat, oldalakat.

Nem is olyan egyszerű bezárni egy blogot, most már rájöttem, ráadásul még csak egy hivatkozási linket sem tudtam magamra beilleszteni...
- így tehát meghoztam a döntést, hogy ismét kinyitok és más formában, de itt folytatom a blogírást.
Persze ehhez szükséges egy kis megújulás is, illetve a Zsófi és Lucát mint blog címet is szeretném megváltoztatni, ami talán jobban illik majd a két flamingóhoz, egy általam vágyott semleges oldalhoz.
Na jó, vállalom, hogy hülyét csináltam magamból, mert így meg az új blogot kell majd bezárnom, de két felé meg semmiképpen sem szeretnék szakadni, meg nem is fogok.
Így lehetséges, hogy a közeljövőben egy kicsit több bejegyzéssel jövök itt, mert be szeretném pótolni a már meglévő munkáinkat elmaradásunkat és időközben természetesen pár igazán jó képet is sikerült készítenem, amit vétek lenne kihagyni.

Hát ennyit a  mostani helyzetről!
Nagyon meleg van, és ne felejtsétek, már bodzát is lehet szedni, igaz mire elkészül a hűsítő ital, addigra már a forró tea lesz sajnos megint aktuális...