2014. június 19., csütörtök

Bizonyítványosztás margójára...

Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy jó-pár bizonyítványosztáson túl vagyok már. Többségben természetesen saját gyerekkoromból adódóan. Gyűlöltem is rendesen.  A hosszú, monoton, statisztikára  épülő, több órás, vagy legalábbis annak tűnő 30 fokban megtartottakra gondolok. Azokra, amik a tanév befejezte után 1-2 hétre tartottak. Emlékszem, gyerekként már rég el is felejtettem az iskolát, amikor nyár közepén akkor úgy tűnt ünneplőbe kellett öltözni. Egyébként azt is utáltam. Na jó, nem szerettem. Azt viszont nem tudom, illetve itt pontosítanom kell, mert inkább azt kellene írnom, hogy nem emlékszem, mikor jött el az-az idő, amikor a kötelező fehér ing-sötét szoknya, harisnya kombó, negatív szereplőként lépett az életembe...
-erősen befolyásolva későbbi öltözködési szokásomat, amit jobb helyeken, stílusnak neveznek.
Az óvoda kiscsoportjába se értettem, hogy nekünk egy-egy ünnepség alkalmával miért kell gyerekeinkre kényszeríteni a rosszul berögzült alkalmi öltözéket. Hiszen, ha alkalmi öltözet kíván meg tőlem egy esemény, akkor igyekszem a legmegfelelőbbet felvenni. Az egészen biztos, hogy nem fehér blúzra és sötét szoknyára fogok gondolni. Mondjuk ez már legyen az én bajom.
A lányokra viszont ezt a fajta rossz beidegződést, soha nem szerettem volna átadni. Kezdetben csili-vili harisnyákkal, kiegészítőkkel, próbáltam feldobni ünneplő szettjüket, megtörve ezzel az erős kontrasztot. Nincs is ezzel gond. Azt hiszem, hogy ezzel a hozzáállással egyenlőre jó irányba tartok. Szeretik lányaim az ünneplőt! Egyenlőre...
Eredeti témánál maradva, a bizonyítványosztást is. Ami tök jó, mert én is megszerettem. Megszerettem ezt a fajta stílust, amiben immáron második éve részem van. Lehet így is csinálni. Lehet egy évzáró,- bizonyítványosztás- érdekes, lényegre-törő és egyben humoros és egyben megindító. Minden percét élveztem, nem volt bennem az-az érzés, hogy: -jaj, vajon mikor fejezi már be az igazgatónő a beszédet és húzhatunk mehetünk végre haza.
Az egész beszéd, műsor, oklevél és ajándékkönyv kiosztása, amiből volt aztán bőven, alig tartott tovább 45 percnél. Ez is csak azért tűnt fel, mert 8-kor becsöngettek, 8:45-kor meg ki. Még viccelt is
vele az igazgató, hogy a szünet, a gyerekek számára szent, és sérthetetlen.
Lehet ezt így is csinálni kérem szépen! Egy kis figyelmességgel, talán egy új generáció is létrehozható...


2014. június 13., péntek

Vakáció!


Két gyönyörűséges bizonyítvány birtokában, mától hivatalosan is elkezdődött!

 Számomra az pedig, csak hab a tortán, hogy külön osztály lévén, és a tanítónénik jóvoltából, gyakran szerepelnek közösen...
Zsófi repül...

-a boldogságtól!

2014. június 5., csütörtök

Osztályozó értekezlet.

Ez a nap is elérkezett. Bevallom, már magam is alig vártam, számoltam vissza a napokat.
Elfáradtunk mindannyian. Testileg, lelkileg egyaránt. Szükségünk van egy kis feltöltődésre, hogy még egy héten keresztül képesek legyünk a megszokott időben felkeli. Ma reggel, szokatlanul könnyű táskával indultak a lányok iskolába. Ez nekik is, és nekem is fura volt. Hiányérzetünk volt, és ez most olyan jó! A jót, pedig könnyű megszokni... Már ami a tanulás részét illeti. Mert azt, egy darabig egészen biztos, hogy hanyagolni fogjuk. Sőt, tankönyvet se nagyon akarok látni. Láttam éppen eleget és nem csak az utóbbi, témazárós időben.
Noha hivatalosan még nem, de számunkra, már mától elkezdődik a vakáció!!!


2014. június 4., szerda

Szürke gém

Pár éve jár hozzánk ez a szürke gém, fényképet viszont ritkán tudok készíteni róla. A legváratlanabb pillanatokban jelenik meg, vagy tűnik el a szemünk elől.
Tegnap reggel, ébredés után, jól bevált szokásom szerint széthúztam a hálószoba függönyét. Ott volt a tó szélén! Igaz, hogy mire felocsúdtam, már el is tűnt a szemem elől, de a lélegzetelállító nagy test repülése, a nap folyamán bennem maradt...
Pedig, akkor még nem is sejtettem, hogy aznap még viszontláthatom.
Izgatottan mentem a fényképezőmért, erősen remélve, hogy nem hiába...
Próbáltam a legnagyobb csendben megközelíteni amennyire csak lehetett, és a legjobb szögből lencsevégre kapni, ami ismételten a hálószobánk lett.
Üvegen keresztül sikerült készítettem ezeket a (sorozat) képeket.



Az nem zavar, hogy napi betevőjét  a tóból oldja meg. Felőlem jöhet minden nap, bőséges a kínálat, jut neki bőven. Az viszont bánt, hogy rendszeresen megzavarjuk a koncentrálásban...

A nyitvatartási időt, vagy kerthasználatot, szerintem sürgősen egyeztetnünk kellene...
Egyre több időt szándékozunk a kertben tölteni, persze csak akkor, ha ez senki sem zavar!



Pedagógusnapra készültek

Természetesen spárgából,  az idei ajándékok is.
Összesen 4 szélcsengő, és 12 kisebb ajtó/fali dísz. Sajnos a képek, amiket róluk készítettem botrányosak, mert az utolsó pillanatban jutott csak eszembe lencsevégre kapni, akkor is zavaró körülmények között, így a látvány nem biztos, hogy mások számára elég meggyőző...
-pedig, tényleg mutatós darabok.
Sebaj! Eldöntöttem, hogy magamnak is beújítok egy ilyen szélcsengőt, az ajtódíszem mellett jól mutatna. Azt, hogy mikor fogom tervemet megvalósítani, még fogalmam sincs, de valamikor a közeljövőben szeretnék magamra* is időt szánni.

Mindkét változat.
külön-külön, kiterítve...
ajtódísz variációk "részlet"

Bízom benne, hogy ezeknek is legalább akkora sikere lesz, mint a tavalyi ajándékoknak.

*saját stílus és hangulat szerint, "csak úgy" minden kötelezettség, időhatár nélkül.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails