Lazulunk

Gondolom nem újdonság azok számára akiknek iskoláskorú gyerekkel rendelkeznek és azoknak sem, akik már, vagy még nem de, nálunk is megkezdődött a vakáció.
Ennek, nem csak a lányok, hanem jómagam is nagyon örültem...
-teljesen elfáradtunk a végére.
 Az év-közbeni iskolaváltást is szerencsésen megugrottuk, azaz pontosabban ugrották a lányok, csakúgy, mit az utolsó hetekben írt, rengeteg témazárót.
Igen!
Büszke vagyok a két szépséges bizonyítványra, kicsit magaménak is érzem, mert tudom mennyi munkájuk fekszik benne.

Egyenlőre élvezzük a semmittevést, igyekszünk nem gondolni a szeptemberre, mert tisztában vagyunk azzal, milyen nehézségek várnak még ránk...
-addig meg várjuk a kánikulát.
Nem csak képeken szeretnénk nézegetni és emlékezni arra, amiben az idén már pár napig részesülhettünk az időjárásnak köszönhetően, hogy milyen jó is egy kis pancsolás.

Margaréták PET palackból

Sokadik virág variációim közül, amiket PET palackokból készítettem, ezek most legkedvesebbek a szívemnek.

 
Ballagásra készültek...
-ezek a helyes kis margaréták szimbolizálják az óvodát, aminek ugyanez a neve, és holnap fájó szívvel búcsút veszünk tőle.
4 év emléke tobzódik bennem.
Hónapok óta próbáltam hárítani, nem gondolni a megmásíthatatlanra, de bevallom nagyon nehéz.
Eleinte megfordult az is a fejemben, hogy elkezdek visszaszámolni a 100. naptól, most meg már csak 6 napunk van hátra az ovis életből és egy sort sem voltam képes írni az egészről...

Nehéz, mint minden más mióta ikres anyuka lettem, hiába van két angyali gyermekem, egyszer élem át  a születés pillanatát, csak úgy mint a járást, szobatisztaságot, mert az a pár nap különbség ilyenkor igazán nem számít az elválás fájdalmát, mikor óvodába kerültek, most pedig a búcsút intenek és szeptembertől iskolások lesznek...
Most írhatnám azt is, hogy-egyik szemem sír, a másik pedig nevet,- de nem teszem, mert jelenleg, könnyben úszó szemekkel, vakon próbálom leírni ezeket a sorokat úgy, hogy ráadásul rég elfeledett emlékek tucatjai is megnehezítik helyzetemet.
Félek a holnapi naptól, talán könnyebb lesz ha már túl leszünk rajta...
Amolyan Scarlett O' Hara módon, addig is megpróbálok ma többet nem gondolni rá, majd holnap... elvégre, holnap is nap lesz.

"segítségeim" akik nélkül a képeken nem állnának úgy a virágok, ahogy...
-Görci és Izi

Viszont idén, szakítottam az ilyenkor szokásos süteményemmel és elhagytam járt utamat, a járatlanért.
Azt, hogy milyen sikerrel még nem tudom, mert jelenleg is a hűtőben dermed tetején a csokoládé, aminek tökéletes felkenése eléggé megizzasztott, de nem fogott ki rajtam, ÉN győztem, végül tükörsima lett...
-már csak a tökéletes szeleteléssel kell megküzdenem, mire a "főkóstolók" hazaérnek és értékelik remekművemet.


                                                                   Kiegészítés:
 Ilyen lett (jó sok)

Morzsa party

morzsásoknak.


Május, többek között az évzárók hónapja, legalábbis nálunk.
Nem végleg, csak egy pár hónapra intettünk búcsút egymásnak, hogy szeptemberben feltöltődve, újult erővel folytathassuk, szombat délelőtti programunkat...
Bevallom, egy picit már én is elfáradtam, többek-között, hogy heti 6 alkalommal kellett óracsörgésre ébrednem...

Lucám betegsége /köhögése/ az utolsó pillanatig megkérdőjelezte, a világot jelentő deszkákra fel/lépését, amit érthető módon, nem szeretett volna kihagyni.
Nagyon ügyesen, otthonosan mozogtak a gyerekek a színpadon, jó volt hallgatni a pár hónap alatt tanult mondókákból, énekekből összeállított repertoárt, amit vicces, szituációs helyzetgyakorlatokkal tűzdeltek meg.
Jó érzés, nem csak nekünk szülőknek, hanem a lányoknak is, hogy több társaságba, csapatba járnak, ahonnan barátokat- barátnőket gyűjtenek, bővül az ismeretségi körük, nem csak a tudásuk!
:D

A lányok, már most sürgetnék az időt, nagyon szeretnék ha szeptember lenne, de szerencsére addig még sok D -vitamint kell a szervezetükbe juttatni, amit a hétvégi nyáriasra fordult időjárás mellett már nem is tűnik olyan reménytelennek...
-nyár van, használjuk ki minden pillanatát!