Tegnap reggel, ébredés után, jól bevált szokásom szerint széthúztam a hálószoba függönyét. Ott volt a tó szélén! Igaz, hogy mire felocsúdtam, már el is tűnt a szemem elől, de a lélegzetelállító nagy test repülése, a nap folyamán bennem maradt...
Pedig, akkor még nem is sejtettem, hogy aznap még viszontláthatom.
Izgatottan mentem a fényképezőmért, erősen remélve, hogy nem hiába...
Próbáltam a legnagyobb csendben megközelíteni amennyire csak lehetett, és a legjobb szögből lencsevégre kapni, ami ismételten a hálószobánk lett.
Üvegen keresztül sikerült készítettem ezeket a (sorozat) képeket.
Az nem zavar, hogy napi betevőjét a tóból oldja meg. Felőlem jöhet minden nap, bőséges a kínálat, jut neki bőven. Az viszont bánt, hogy rendszeresen megzavarjuk a koncentrálásban...
A nyitvatartási időt, vagy kerthasználatot, szerintem sürgősen egyeztetnünk kellene...
Egyre több időt szándékozunk a kertben tölteni, persze csak akkor, ha ez senki sem zavar!
