2013. január 7., hétfő

1 fekete (pont) nekem!

Nem lehetünk  mindenben tökéletesek...
- próbálom a lányokba is belesulykolni ezeket a szavakat, szeptember óta. Na, ezzel nem arra buzdítottam őket, hogy ne tanuljanak, vagy esetleg ne írják meg a leckét, viszont azt se szeretném, ha pszichoszomatikus gondokat okozna számukra a  folyamatos teljesítménykényszer.
Persze, vannak elvárásaim velük szemben, még szép! -kinek nincs- ha a gyermek tanulmányi eredménye, esetleg beilleszkedése kerül szóba...
- viszont, ezek az elvárások, mellesleg koránt-se teljesíthetetlenek számukra.
Éppen ezért a lányokkal, már az első pillanatban megbeszéltem, mikor először jött szóba az egész iskolai téma, hogy nem fog összedőlni a világ, amennyiben véletlenül becsúszik, egy-egy rosszabb értékelés.
Ilyen esetek,  lássuk-be, még a legjobb szándék mellett is adódhatnak, viszont, attól még ugyanúgy szeretem Őket, és ugyanúgy az én okos, nagylányaim maradnak...
-részemről nem lesz hiszti, részükre nincs szidás, dorgálás.
Azt hiszem, alapvetően semmi okom nincs panaszra, mert szeptember óta a tőlük telhető legjobbat hozták ki önmagukból, ami ismervén a lányok mentalitását, nagyon nem is meglepő.

Zsófikám cserfességével, sok újdonságot nem okozott. Ő, az órákon nem minden esetben tudja befogni a száját és ilyenkor locsi-fecsi üzemmódba kapcsol, aminek eredménye a magatartás értékeléseken meg is látszik. Már-már, rendszeresnek mondható havi 3 felkiáltójel az üzenőben, amit a mosolygós smiley mellé összeszed. Ez a része nem zavar!
Az viszont igen, hogy ha abból adódik, mert nem figyel az órán. Hiába tudja, ezzel esteleg megbánthatja a másikat, imádott tanítónénit egyszerűen képtelen magát kontrollálni...
Elképzelhető, hogy idővel ez még változni fog de, ha így marad , az se lesz olyan nagy gond, legfeljebb négyes lesz magatartásból, amit kizárólag magának köszönhet majd.

Luca eredményei talán a legmegosztóbbak, az apja és köztem. Atyai elfogultság: így tökéletes a gyerek ahogy van! A maga szerénységével, bájával, kedvességével.
Tanulmányi eredménye, szorgalma, magatartása csupa-csupa csillag, sehol egy felkiáltójel, még csak véletlenül se...
Persze, hiszen Luca csupa jó, irigylésre méltó dolgot örökölt a génjeiben, ami viszont nekem egy kicsit sok.  Mondjuk, lehetne egy kicsit cserfesebb, vagy elevenebb, vagy akármilyen, csak ne ennyire jó, alkalmazkodó, elfogadó...
- ráadásul, -még testvérnek is tökéletes!- ami nagy szó, ha ezt a mondatot, Zsófi szájából halljuk viszont.
Féltem Lucát, ebben az őrült világban.
Persze kemény gyerek, sokszor felnőtteket meghazudtoló méltósággal kezeli a problémákat, konfliktusokat, viszont a legváratlanabb helyzetekben meg képes és elérzékenyül nekem...

Csütörtökön történt, hogy az első iskolai napról hazaérkezve tényként újságolta el, hogy a tanítónénijük, most már tényleg fekete-pontot fog adni azoknak a gyerekeknek, akik nem készítik el a házi-feladatukat. Ez minket nem érinthet, így sokat nem is foglalkoztam a dologgal...- ha csak, azt nem vesszük annak, -hogy csodálkozásomat fejeztem ki arról, milyen hihetetlen türelem kell egy pedagógus részéről arra, hogy fél év türelmi időt ad a szigorlat bevezetéséhez.
Magamból kiindulva, egészen biztos, hogy kevésbé lettem volna toleráns... a szülőkhöz!
Nem a gyerek hibája a hiányzó házi feladat, hanem a szülőé. Ezekben az esetekben, még ha a gyerek kapja is azt a bizonyos feketét, valójában kizárólag a szülőt illeti, minősíti!

Túl is léptünk hamar a témán. Elkezdtük a tanulást, illetve a gyakorlást, mert azt minden nap szoktunk. Átnéztem a házi-feladatot amit a napköziben készített el, és még a rajzot is megdicsértem, amit olyan ötletesen kivitelezett, ráadásul, nem csak saját-magának, hanem az osztálytársának is, aki kézügyesség híján erre megkérte.
Másnap...
Jönnek haza a suliból, nagy hangzavart csapva, már az előszobában. Kapkodom a fejem, próbálom vetkőzés közben csitítani a lányokat, hogy  megértsem, végre minek ez az egyébként szokatlan, egymásszavába-vágó kiabálás.
Gondoltam, magamban mosolyogva biztosan azért "örülnek" ennyire, mert Zsófikám rekordot döntött, és már rögtön az első héten felkiáltójellel kezdett.
De, nem!
Lucám első fekete pontja okozta a hangzavart.
Amit a hiányzó leckéjéért kapott.
Amit elkészített, de sikeresen itthon is hagyott. (az íróasztalon)
Amit jelen esetben Én kaptam, mert az iskolatáskákat a mai napig is pakolom.
Amit sokszor egyedül kell befejeznem, mert addigra már a tanulás helyét számukra,  a játék vesz át.
Ami az én figyelmetlenségemből adódott. mentségemre legyen, hogy a ház különböző pontjain fellelhető ficni-fecni rajzokat esténként már rendszerint nem szoktam szelektálni, marad minden ott, ahol van, felőlem, akár napokra is!

Első reagálásom talán pont a fent leírtak miatt is hatalmas nevetés volt, nem tehetek róla de, nem tudtam megállni.
Majd alaposan átbeszéltük Lucával a dolgokat, levontuk a tanulságokat az egészből...
Javítani lehet, csak az üzenőben szerepel, meg egyébként is Én kaptam!
Én kaptam a lelkiismeret-furdalással gyötrő éjszakákat is, amit azóta érzek...

Luca. Ő, meg olyan őszinte tudott maradni, mikor csicsergő hangján nekem azt mondta:
-nem baj anya!-majd mosolyogva hozzátette
-Ezt, most te kaptad!
:)   
Az biztos, hogy megkaptam. Jól megtanultam a leckét...





13 megjegyzés:

  1. De milyen jó, hogy nevettél az egészen, drága Móni! Ezt máshogy nem is lehet! Emlékszem még , az én elsős lányom első hónapjaira vagy inkább az anyukájára, aki annyira tökéletesre akart mindent, hogy már a kollégám szólt, hogy lazítsak... :-)Teltek-múltak a hónapok, persze nekünk is volt hf. hiányunk, de hát - szerintem- nem is igazi diák az, akinek nincs feketéje vagy hiányjele :-)
    Látnád, épp Zsófi mit alkot nálam :-)
    Orsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Orsi!
      Tudod, tartottam attól, hogy ha őszintén leírom érzéseimet, sokan megvetnek érte, mert nevetni mertem ezen az egész helyzeten...
      -de, hidd el tényleg annyira viccesen jött ki az egész, főleg úgy, hogy ismered is jól a "szereplőket" benne.
      :)
      Szerencsére nem feszülök rá annyira erre az iskola témára, úgy mint annak-idején tettem ezt ovis korukban, mikor azon agonizáltam, hogy jaj, milyen, vajon majd melyik iskolába járjanak a lányok...
      -mert tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk meg számukra!
      Zsófikámról csak annyit,hogy megint hozta a formáját! :)
      -nem mellesleg pedig hála és köszönet azért, hogy az egésze estémet azzal kellett eltöltenem, melyik könyvtől szeretnék önként és dalolva megvállni, mert a gyerek ihletet kapott TŐLED!
      Hogy miért nem papírgyűlytés előtt jutott ez az eszedbe???
      Egyébként köszi a könyvet, tanulmányozom...
      -bár első ránézésre, megijeszt a sokgyönyörű látvány megvalósítása...
      :)

      Törlés
    2. Bocsi, hogy "beoltottam" a leányt, és ráadásul ilyen "vétket" követtettem el véle, egy-két kollégám furán nézett is rám...de hát újrahasznosítottam :-)Jobb, mintha a zúzda várná a könyvet , egy papírgyűjtés után. Meg különben is, fogjuk az Ágira :-)ő inspirált a karácsonyi ajándékával! :-))))))))
      Alkalomadtán nézz le hozzám, szebbnél-szebb könyvvel tudok szolgálni, amiben rengeteg kreatív ötlet van!
      Puszi

      Törlés
  2. Bizony, átérzem a helyzetet teljesen. És igazad van. Én is kaptam már hasonló orrakoppintást... Fekete pont emiatt még nem járt, mert nálunk sem kaptak az első félévben, a második meg csak 1 hét múlva kezdődik, ellenben van "feketéje" a Zsófihoz hasonló "nem tudom tartani a számat"-szindróma miatt.
    Mi is mindig megbeszéljük ezt, de eddig sikerült nekem is lezser módon kezelni a dolgokat.
    Boldog új évet, Móni, és sok puszi nektek!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edit!

      Tudod, azon gondolkodtam, hogy vajon a mi időnkben is volt, vagy akadt-e ennyi türelmi idő a pedagógusok részéről?-mert szerintem nem!
      :)
      Szerencsére locsi-fecsi üzemmódjáért Zsófinak csak ! jel jár(t) eddig amit ma sikeresen gazdagított ebben az első hónapban!
      Sebaj, még van két dobása,többre nem szól a havi-egyezségünk...
      :)

      Törlés
  3. Lehet, hogy most meglepőt fogok írni, de én mindig azt mondom a szülőknek, hogy a gyerek jár iskolába, az ő dolga, hogy bepakoljon. Persze titokban ellenőrizze le, hogy bent van-e minden, de a gyerekek szokják meg, hogy ez az ő feladatuk. Mert ugye nálam is mondták a gyerekek, hogy anya nem rakta be. Ekkor kérdeztem meg: Anya jár iskolába? :))
    A saját gyerekeimnél is előfordult egy-két hiány, és az egyikőjük tanító nénije már szünetben jött, hogy Anyuka.... Mondtam, hogy ez az lányom feladata. De soha nem csináltam ügyet még a rossz jegyekből sem. Azt kértem mindig, hogy tegyenek meg mindent, hogy a lehető legjobban sikerüljön a dolgozat,vagy a felelés. És ha az csak egy hármasra volt elég, akkor sem hibáztathatta magát, mert csak annyira volt képes. De ha ez esetleg lustaság miatt volt, akkor szégyellje magát. Szóval ennyi.
    Boldog új évet nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sucika!
      Igazad van! Most, hogy (még-jobban) kinyitottad a szemem, a holnapi bepakolást, már-e szerint intéztem.
      (azaz intéztettem, mert Én, nem szeretnék több feketét kapni)
      :)))
      Erre, az új módszerre is át kell állni, mert valahogy úgy gondoltam az első (két) gyereknél, hogy legalább az év végéig, ez az én faladatom lesz...
      Egyébként milyen érdekes, pont ma beszéltem egészen véletlenül, (egy teljesen más ügyben) Luca tanítónénivel, akinek, legalább annyi lelkiismeret-problémát okozott ez a fajta "büntetés" mint nekem.
      Már csak azért is, mert a gyerek tényleg elég alapos, és eddig semmilyen hiánya nem volt az elmúlt időszakban.
      Ami persze, nem biztos, hogy nekem köszönhető!
      :)))

      Törlés
  4. Móni, de aranyos volt ez, ahogy leírtad. :) Lucát szerintem ne féltsd, fog változni rengeteget. Legalábbis nálunk a legnagyobb is ilyen áldott jó gyerek volt világéletében, de azért most már ki tudja nyitni a száját a maga érdekében. :)
    Táskákat én is pakolom (mondjuk most már leginkább csak átrendezem a kuplerájt benne), hegyezem a ceruzákat, egyszerűen csak azért mert olyan jó, hogy csinálhatom. :)
    A fekete pontot meg majd kijavítod. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dius!
      Akarom tudni, (a receptjét) hogy mit csináltál a nagyobbikkaddal!!!
      :)
      Ma, Sucika hatására változtattam a módszereinken, ami egyenlőre, így az első napon, jól működött...
      -most, hogy attól a mumusnak elkönyvelt fekete pont miatt, vagy attól, mert nem vállaltam magamra a további következményeket, még nem tudom!
      :)

      Törlés
  5. Látom zajlik az élet nálatok is,Móni:)Itt még tart a héten a vakáció,hálistennek,aztán kezdődik az őrület.

    Hogy őszinte legyek,Sucikával értek egyet..a bepakolás,a házi feladat a gyerek felelőssége,és a tanító néni épp ezért csakis őt kérheti számon.És fekete pontot is neki kell hogy adjon.Mi,szülők,persze azon vagyunk,hogy ezekben támogassuk a gyereket,de sosem jó helyette megcsinálni,sok ága-boga van ennek.Az elején persze még nem tudnak elszakadni teljesen a játékvilágból,de második félévben már joggal elvárható,hogy csak azután játsszon,miután a kötelességét letudta.Mi pedig ellenőrizzük őket ezután is,és persze még nagy korukban is végig mellettük leszünk,hogy segítsünk.
    Nagyon ügyes lányaid vannak,és én is mindig azt mondom,hogy egy-két rosszabb minősítést nem kell megszívlelni,az a rossz eset,mikor valaki arra törekszik,hogy mindig kitűnő gyereke legyen.
    Puszillak benneteket!
    Ps:remélem nem veszed ezt ész-osztásnak,nem annak szántam!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edó!
      Hogy venném észosztásnak, pláne tőletek, pedagógusoktól!!!
      :)
      Tudod, ha nagyon-nagy gáz van a lányok és köztem, akkor az esetek zömében előre felhívom figyelmüket arra, hogy "tapasztalatlan" szülőként pillanatnyilag nem vagyok ura a helyzetnek, nem tudom, hogyan reagáljak le dolgokat és jobb ha előre elnézésüket kérem, az esetleges kiborulásom végett...
      de, gondolkozzanak el azon, mit tehetnének ŐK az-érdekében, hogy minden rendben legyen, míg én is gondolkozom a megfelelő megoldáson!
      ;)
      Volt olyan régebben, hogy sírva fakadtam tanácstalanságomban, azóta ezt használom, mert jobb nem jutott eszembe...
      Egyébként tök jó, mert mindannyian tanulunk belőle!
      Engem nem készített fel senki előre, csak az élet, hogy milyen az első (két)gyerek...
      -ráadásul egyszerre.
      :)))

      Szeretném hinni, hogy okos ember más kárából, buta sajátjából tanul...
      :)
      Puszi!

      Törlés
  6. Hát engem sem volt aki felkészítsen!Még példa sem volt előttem..de az élet a legjobb tanító úgyis,és egyébként is szerintem mindenki cselekedjen aszerint,ahogy érzi.Ha szereted a gyereket,rossz útra úgysem tévedhetsz:)
    Egyébként én azért vagyok ilyen vagány,mert a tanítónéni elmondta az első szülői értekezleten,hogy a gyerek magától pakoljon be,mi csak ellenőrizzük.

    Én is azt szoktam,sírok,ha úgy érzem,hogy valamit nem jól csináltam velük kapcsolatban:)Mindig nem tudhatjuk mi a helyes megoldás,de ha szívünk szerint cselekszünk,nagy baj nem lehet!
    Puszillak!

    VálaszTörlés
  7. Eleinte jót mulattam a történeten, hiszen szellemesen írtad meg, de végül arra jutottam, hogy nem helyeslem a tanítónéni fekete pontját. Nem lett volna szabad egy jól tanuló, jól viselkedő gyereknek, jelen esetben a kislányodnak, egy kis hibáért mindjárt büntetést adni.Akkor sem, ha ez a Te mulasztásod volt :-) mert ezt ő nem is tudhatta. Ami a táska pakolását illeti, és anno úgy csináltam, hogy a gyerekeim pakolták be, én csak ellenőriztem.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails