Ikea hack- PET-palackokkal

Tegnap, miközben régebbi képeim között keresgéltem, találtam rá az egyik, éppen egy évvel ezelőtti fotóra, amit elméletileg ide készítettem. gyakorlatilag pedig, azóta se mutattam itt meg. Pedig használjuk is nap-mint nap. Nem is értem eddig miért maradhatott ki...
-sebaj, most pótolom a hiányosságot, elvégre jobb később, mint soha.

Ezt a lámpát, még a lányok szobájának a felújítása előtt készítettem. Fejemben már akkor is megvoltak a kész tervek, tudtam mit és hogyan szeretnék. Inspirációt eredetileg innen kaptam, majd ezt kissé újratervezve, megvalósítottam a saját virágomat. Mondhatni, gombhoz készítettem a kabátot és itt a gomb, most a lámpa volt, no meg néhány kép, amiket  festés után meghagytam a falon.

A lámpa alapja egyszerű és a legolcsóbb Ikeas-s lámpa, NOT amit külön erre a célra vettem meg.
Az eredeti, egyszerű műanyag burákat levettem, majd az egész vázat zöld akrilfestékkel lefestettem.
Míg a festék száradt, üdítős palackokból kivágtam, majd egy mécses felett "megformáztam" a szirmokat és a leveleket.
Előzőleg természetesen hozzámértem ezeket  a foglalatokhoz, a tökéletes fedés érdekében.
Majd ezeket is lefestettem. 
A szirmoknál játszottam egy kicsit a színekkel, már a majdani szoba tervei szerint. Itt alulra egy sötétebb, gyöngyházas réteget kentem, majd miután megszáradt, kapott egy világosabb pink fedőréteget. 
Mivel a PET palackokból kivágott szirmoknak csak az egyik felét festettem, így a másik, "üvegesen" csillogó rész lesz az, ami kívülről mutatni fog. A szirmokat, ennél a fényesebb részénél, pillanatragasztóval rögzítettem. majd mielőtt még a lámpát teljesen összeszereltem volna, felhúztam rá a leveleket és már kész is lett, az egyedi viráglámpánk.

közvetlenül az összeszerelés után, itt még a nappaliban

Mi nagyon szeretjük és rendszeresen  is használjuk.
Tartósnak bizonyult, így az eltelt idő távlatából bátran leírhatom, hogy megérte az árát...
;)

Fásultunk...

A minap éppen a garázsban matattam. Tulajdonképpen nem is titokzatos-kincsek után kutattam, mégis több, már-már elfeledett munkáinkra rátaláltam, a rejtekadó, feneketlen szekrény mélyén.
Többek között ilyen, ez a PET palackokból készített karácsonyfa is, amit még tavaly készítettünk "unaloműzésből"  lányaimmal.

Szép emlékek kötnek ehhez a "fácskához" éppen ezért nem is értem, hogyan felejtkezhettem meg róla, és hagytam eddig ki, az újrahasznosított munkáink közül... 
-amik között szép számmal akadnak virágok, hajgumik, karkötők, medálok és még egy két egyedi adventi naptár is bővíti a spalettát, lányaim szobájába készült,- lámpa-búra mellett.

Ezt a fácskát, elsősorban kültéri dekorációnak terveztem, az egyszerűség jegyében.
Szerintem nem csaptak át giccsbe, de karácsonykor ki tudja hogy hol a határ?

Összesen 13 PET palackot használtunk fel, hogy egy 45 centis fát kapjunk, plusz a bambusz-szár seprűnyél hossza, ami az egész vázat képezi.
Elkészítése roppant egyszerű, minimális anyag szükséges hozzá, ráadásul ami soha sem elhanyagolható, szorgos kis gyermekkezek is alkothatják...

Fenyő-zöld akril festékkel lett befestve a palackok külső része.
Ez a rész kerül alulra, így a felső réteg, a palack természetes fényét kapja.

 
Méretre vágás után, mécses felett lehet zsugorítani igény szerint a leveleket.

Esténként a havas teraszon, jégmécsesek társaságában, hangulatos látványban részesítjük Áfonyát is, a húsvéti nyulunkat...

Még mindig PETon mécseseknél tartunk...

-kibővítve a már meglévő készletet, mert egyszerűen nem tudunk leállni.
Most már sokkal nyitottabb szemmel járunk a házban. Minden különleges formára azonnal lecsapunk, így került sor a lányok karácsonyi képkeret öntő formájára és az egyik, valaha szappanokat tartó, szívecskés műanyag dobozára...

Viszont azt hiszem, hogy a sima ásványvizes palackok alja, amennyiben kicsit spórolósabban bánunk a cementtel lábazatig töltve fantasztikus virágalakzatot ad. Ezeket a virág formájú mécseseket még nyári dekorációnak is könnyen el tudom képzelni egy nyári, szabadban megterített asztal, hangulatának fokozására. 

És végül, jelenlegi kedvencem az aranyra antikolt cementmécses.

PETon mécsestartók

Vészesen közeledik a karácsony. Mivel évről-évre bevett szokás nálunk a mécsestartók készítése, és ismételni se szeretném önmagunkat, ezért az idei ajándék mécsestartókat, gipszből álmodtam meg.
És, ha már az álmoknál tartunk, akkor a címe is megvolt már a fejemben., mint
- Gipsz faktor...
De, mivel a kiszemelt barkácsáruházban egy fehér holló, értsd nagyon készséges eladóval hozott össze a sors, rekord idő alatt hagytam magam rábeszélni a cementre, amit szerinte pont nekem, erre a célra találtak ki. Mivel az ára nagyon baráti,  jóval olcsóbb is mint a gipsz egyedül, csak a mennyisége ijesztett meg. A házunk kész, sehol egy talpalatnyi betonozásra váró terület, mi a csudát fogok kezdeni* 25 kiló cementtel, ezen agyaltam egész úton, hazáig.
Persze, hogy elég izgatottak voltunk, és azonnal ki is szerettük volna próbálni.

A már előre elkészített, kivágott palackok és mécsesek gyorsan előkerültek, miközben a cement is simára keverődött.
Öntés-mécses, öntés-mécses, majd megint öntés, és megint mécses ...
Pár perc alatt, el is készültek ezek a különleges mécsestartók.
Eleinte kicsit aggódtam, hogy a mécsesek milyen módon jönnek majd ki a már megkötött cementből, de félelmem alaptalannak bizonyult, ugyanis,

- pár óra múlva, ahogy száradt a víz, és a légbuborékok, feldobták mécseseinket a cement tetejére
- a mécsesek helye ekkor már megmaradt, így csak biztonsági okokból nyomkodtam vissza
- száradásuk, gyorsabb volt a vártnál, röpke 24 óra alatt megkötöttek
- ráadásul, a PET palackok sima falának, oldalának köszönhetően, szép, fényes felület is kaptam

Szerintem nagy sikere lesz a PETonból készült mécsestartóinknak...
-és, nem csak az iskolában megrendezett adventi vásáron!

* most már tudom!
- rengeteg a lehetőség, csak az idő kevés hozzá...

FOLYTATTUK! 
-mert nem lehet megunni.

PET-szett

mert megérdemlem...

Tegnap este, miután nyugovóra tért a család apraja, hosszas keresgélés után kiválasztottam magamnak a megfelelő alkalmi ruhát, amit viselni szeretnék ezen a nagy napon.
Majdnem tökéletes volt minden, de valahogy mégsem éreztem azt a pluszt, amit szerettem volna elérni a kiegészítők terén.
Valami vidám, színes dolgot szerettem volna, ami ellensúlyozza majd a ruhám fekete színét.
Nem tétlenkedtem sokáig, előkaptam a festékesdobozomat, a december óta felaprított PET karkötőalapjaimat, és azonnal munkához is láttam.
Három számomra nagyon vidám, kedvenc színnel dolgoztam.
Csak úgy- össze vissza találomra maszatoltan csíkoztam, majd valamivel több mint negyedóra már készen is lettek a legkedvesebb kiegészítőim amiket az utóbbi időben készítettem.
Reggel, miután éjszaka volt idejük az alapos száradásra, egy fekete alkoholos filccel kihúztam a széleket.

A végeredmény egy vidám, és igazán különleges PET-szett lett, amit már most nagyon szeretek!
Egyénre szabott, sajátos színterápiámmal felszerelkezve, talán kevesebb zsebkendőt sírok majd tele...

Margaréták PET palackból

Sokadik virág variációim közül, amiket PET palackokból készítettem, ezek most legkedvesebbek a szívemnek.

 
Ballagásra készültek...
-ezek a helyes kis margaréták szimbolizálják az óvodát, aminek ugyanez a neve, és holnap fájó szívvel búcsút veszünk tőle.
4 év emléke tobzódik bennem.
Hónapok óta próbáltam hárítani, nem gondolni a megmásíthatatlanra, de bevallom nagyon nehéz.
Eleinte megfordult az is a fejemben, hogy elkezdek visszaszámolni a 100. naptól, most meg már csak 6 napunk van hátra az ovis életből és egy sort sem voltam képes írni az egészről...

Nehéz, mint minden más mióta ikres anyuka lettem, hiába van két angyali gyermekem, egyszer élem át  a születés pillanatát, csak úgy mint a járást, szobatisztaságot, mert az a pár nap különbség ilyenkor igazán nem számít az elválás fájdalmát, mikor óvodába kerültek, most pedig a búcsút intenek és szeptembertől iskolások lesznek...
Most írhatnám azt is, hogy-egyik szemem sír, a másik pedig nevet,- de nem teszem, mert jelenleg, könnyben úszó szemekkel, vakon próbálom leírni ezeket a sorokat úgy, hogy ráadásul rég elfeledett emlékek tucatjai is megnehezítik helyzetemet.
Félek a holnapi naptól, talán könnyebb lesz ha már túl leszünk rajta...
Amolyan Scarlett O' Hara módon, addig is megpróbálok ma többet nem gondolni rá, majd holnap... elvégre, holnap is nap lesz.

"segítségeim" akik nélkül a képeken nem állnának úgy a virágok, ahogy...
-Görci és Izi

Viszont idén, szakítottam az ilyenkor szokásos süteményemmel és elhagytam járt utamat, a járatlanért.
Azt, hogy milyen sikerrel még nem tudom, mert jelenleg is a hűtőben dermed tetején a csokoládé, aminek tökéletes felkenése eléggé megizzasztott, de nem fogott ki rajtam, ÉN győztem, végül tükörsima lett...
-már csak a tökéletes szeleteléssel kell megküzdenem, mire a "főkóstolók" hazaérnek és értékelik remekművemet.


                                                                   Kiegészítés:
 Ilyen lett (jó sok)

meglePETés karkötők

Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, hogy milyen anyaggal dolgozom legszívesebben, bevallom nem tudnám rá a választ. Nincs "egy" amit különösebben kitudnék emelni a már meglévő munkáink közül, mert természetesen mindegyiket szeretem a maga egyszerűségével együtt. Talán azt mondhatnám, ha valaki mégis megkérdezné, hogy az aktuális munkámat szeretem a legjobban.
Most, ez a PET palackokból készült karkötő lenne a kedvencem. Tudom, kerültek már ki a kezem alól vadabbnál-vadabb elképzelések alapján készült ékszerek, de a jelenleginek még ez a jelző is szerénység lenne. Néha belendülök és ontom a bizsukat, holott jómagam jó, ha talán évente két-három alkalommal használom eme kiegészítőket. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy akkor miért bizsukészítésre szánom az időmet, nem tudnám rá a választ. Szeretem a bizsuk tarkabarka színvilágát, csillogását, és mint minden nő, én is minden kirakat előtt megállok, gyönyörködöm bennük. Régebben még vettem is magamnak egy-egy kiegészítőt, ami idővel a lányok játékszerévé vállt. Szeretem másokon, de már évek óta mentesítettem magam mindenféle ékszerviselettől, holott azelőtt még az is elképzelhetetlen volt hogy az órámat letegyem akár egy pillanatra is. Nem volt szándékos az ékszerletétel, de lássuk be nagyon zavaró tud lenni mosogatás, kertészkedés, vagy éppen főzés közben, arról nem is beszélve, hogy naponta le-fel húzogatni a kezünkre akár többször is, felér egy ceremóniával. Ezért rendszerint elfelejtettem felvenni, majd tanulva feledékenységemből, később inkább nemes egyszerűséggel a táskámba raktam, és útközben vettem fel... Mégis szeretem az ékszereket, bizsukat, csak éppen másokon gyönyörködöm bennük, miközben már rengetegszer megfogadtam magamnak hogy rendszeres viselőjük leszek. Nem tudom, hogy a karácsony, az ajándékozás, a saját készítésű ajándékok, vagy mi vitt arra, hogy PET palackokból készítsek karkötőket, azoknak a barátnőimnek akikről tudom, hogy hordani is fogják, mert szeretik a különleges, egyedi, igazán extrém darabokat. Gondolom megvenni sokkal egyszerűbb lett volna, bár ki tudja. Az óriási választék között biztosan elvesztem volna, mire kitalálom kinek melyik lenne a legtesthezállóbb választás. Így, hogy magam készítettem, tudok valami különleges, karácsonyi hangulathoz illő, lehet, hogy évente csak egyszer hordott, de egyedi ajándékot adni.
Mire az első elfogadható méretű darabokkal elkészültem, bizony több flakon is bánta buzgóságomat, de a sikeresebbek bizonyára áldották kezemet, hogy újrahasznosítva megmentem őket az utókor számára. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy eleinte csak ott szabdaltam fel a palackokat, ahol megfelelő, karkötő méretűnek gondoltam. Igen ám, de mire az éles, egyenletlen széleket "beszegtem", addigra alaposan összement egyedeket kaptam. Kezdtem előröl, tanulva az előzményekből, már a szélesebb oldalánál szabdaltam a flakonokat és láss csodát sikerült elgondolásom.
Szegés után, pont a kívánt karkötőnagyságot értem el. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy egy flakont, hogy a fenébe lehet beszegni, elárulnám kérdésére a nagyon egyszerű választ. Nem tűvel és cérnával a jól megszokott módszerrel, hanem tűzzel és gyertyával, a PET palackoknál már jól bevált régi technikával, zsugorítással. Egy kis pirománia is kell hozzá, amit ezekben az esetekben különösen élvezek, mert a végeredmény soha nem garantált, főleg nem olyan formájúra mint amilyenre szeretnénk. Egy kis kitartással, (esetleg) némi égési sérüléssel elérhetjük a PET különlegesre de/formált karkötőkké alakulását. Talán ez a munkafolyamat a legizgalmasabb a karkötőkészítésben, mert a festés, már tényleg gyerekjáték, ha kiválasztottuk a legmegfelelőbb színt, esetemben több színt, és csillámos ragasztót. A Visegrádi flakon különlegesen nyomott mintája alkalmas antikolásra, ami nálunk készült zöld és piros alappal is. Antikoltam sima felületet is szivaccsal, ne rettentsen vissza senkit, ha nincs domború palackja.


Ha valaki egyszer megkérdezné tőlem, hogy miért ilyen rossz minőségű képekkel égetem magam a blogomon, akkor nem küldeném el a búsba, és nem sértődnék meg, jogos lenne felvetése.
Nem mintha mentegetőzni szeretnék és a fényképezőgépre hárítani a képi hibákat, amiknek egyébként szerintem megvan a saját hangulata, így még egyedibbé teszi meglePETéseimet.

Végül, ha valaki egyszer megkérdezné tőlem:
-az orvos mit mondott, mikor látott?
-azt mondta,hogy -Elmebeteg!-én pedig azt értettem, hogy -elmehetek.
:)))
meglepő, de azóta is tünetmentes vagyok...

Palackba zárt adventi naptár

Vannak időszakok amikor elkap a gépszíj és mindenféle agyament dolgot csinálok. Ilyenkor legtöbbször előjön maratoni takarítási mániám és ha már agyilag ennyire "pihent" állapotba kerülök, akkor jönnek a legőrültebb kreatív ötleteim. Így volt ez akkor is amikor a lányok gurigás adventi naptárján agyaltam, hogy egy kicsit valamivel az idén feldobjam. Miközben gondolataim kitudja hol jártak, megszomjaztam és alaposan meghúztam az ásványvizes palackot. Ez lett a vesztem, mert a flakon formája adta a témát. A gurigákat egy szempillantás alatt elfeledtem és otthagyva csapot-papot ollót ragadtam, hogy eszement ötletemet azonnal kipróbáljam. Az elképzelés jónak tűnt, már csak a megfelelő mennyiségű és formájú falakon akadályozott megvalósításában. Este jött egy újabb megvilágosodás, amikor a lányok Boci /probiotikus/ italos-doboza /lecserélve az Actimel-t/ a szemetesben landolt. Nem voltam rest kivettem a kukából, miközben tudtam, hogy megtaláltam az igazit! Innentől egyenes út vezetett a sikerig. A lányok is nagyon élvezték, korlátozás nélkül, kedvükre ihattak kedvenc ivójoghurtukból, csak hogy meglegyen a kívánt darabszám.
Valahogy most jöttem rá, hogy a naptárnak nem feltétlenül kell zárhatónak lenni, mert az aprócska ajándékok másképp is tálalhatók, csak a "körítésnek" kell megfelelőnek lenni.
A mi esettünkben egyébként is az ajándékok zöme utalvány formájában, azaz nem kézzel fogható módon ad meglepetést, annak a pár darab csokoládénak meg megteszi egy kis-kosár, vagy régi, kinőtt sapka, amiből kedvükre kihúzhatják a napi fejadagjukat.
Az utalványok egyébként összetekerve vannak elrejtve a harangok pocakjában.


A flakonokat méretre vágtam, festettem, díszítettem.
Mutatós kis harangocskák kerültek ki a kezem alól, igaz az angyalok lyukasztásánál, ragasztásánál voltak (nehéz) pillanatok, amikor saját ép elmémet magam is megkérdőjeleztem, de a lányok mosolygós arcára gondolva, a zárt osztályt is bevállaltam volna...


És, hogy a lányok "kevesek" nekem, idén ismételten elkészítettem az ovisok advent dekorációját a gurigás szaloncukrokat, megtöltve egy kis csokoládéval, összesen 35 darabot.
:D

A fényképező kezdi megadni magát, amin már nagyon nem is csodálkozok, hiszen mikor romlana el, ha nem az ünnepek előtt, alatt, között!!!

Virágok PET palackból

ezek pedig a kerti dekorációink



Az előző bejegyzésemben bemutattam az egyik elfoglaltságomat, ami az utóbbi időben töltötte ki mindennapjaimat. Tulajdonképpen már arra sem emlékszem, hogy melyik projektet kezdtem el hamarabb, annyira összefolynak a napok, de az tudom, hogy egymással párhuzamosan folytak a munkálatok...
Ezzel az új mániámmal először csak saját kedvtelésből kezdtem el foglalkozni, majd a szorgos kezek segítségével, egyre több kerti dekoráció került ki a kezeink alól...
Pár hét szüneteltetés, és újragondolás után jött a következő elmebajom, hogy nem csak saját részre, hanem ajándékba is készítünk a különleges PET virágainkból, amik szélsőséges fény és talajviszonyok között is tökéletes pompájukat mutatják.
Ezek a virágok az óvodai évzáró ünnepségre készültek, utólag, most már azt is bevallhatom, hogy nagyon necces volt minden darabbal időben elkészülni, mert a lányok szinte percről, percre, növelték az ajándékozottak létszámát, amivel nem könnyítették meg dolgunkat.
Igen, dolgunkat írtam, mert ez a csokorra való virágmennyiség nem jöhetett volna másképp létre, csak családi kooprodukcióban...
Az egész a vasalható gyöngyök szétválogatásával kezdődött amiből, szigorúan csak a zöld színek kerültek felhasználásra.
Talán az egész alkotási fázisban ezt a rész tartozott a nemszeretemjajmikorleszünkkészenvele fázisba, amint Hamupipőkével azonosulva szemezgetjük a zöld gyöngyöket, amiknek nagyon fontos szerepet szántunk.
/családi-terápiának is tökéletes volt/
A háttérben látható papírmaségolyók igazi idilli, nappaliba illő dekorációt képeznek a fúrógép társaságában...


Itthon a PET palackokat külön gyűjtjük, no nem azért, hogy elvigyük a megfelelő lerakóhelyre, hanem saját újrahasznosítás céljából. Tisztességes vízfogyasztóként, most családilag átálltunk a félliteres ásványvízre, mert annak a flakonjára volt szükségünk.
Fogyott is rendesen, gyűlt szépen a palack...

Na jó, nem borzolom tovább az idegeket, elárulom, hogy ezekből a palackokból készítettünk virágokat, mint fent is írtam, először csak a kertbe, most pedig ajándékba.
Több érvem is szól a saját-készítésű ajándékok mellett, de az első és legfontosabb, hogy nem pénzért vett ajándékkal, hanem a gyerekek keze-munkájával ajándékozzák, köszönhetik meg az óvónéniknek, dadusoknak az éves munkájukat, ezzel a kedves, figyelmes gesztussal.
Soha nem tartoztam a - letudom egy bonbonnal, vagy kávéval kategóriába, ezek szerintem személytelennek számítanak, mert honnan tudjam, hogy kinek mi a kedvence, mi az amit szeret, szívesen fogyaszt?

Ha valaki kedvet kapott, de nem tudja hogyan kezdjen hozzá egy kis útmutatóval mellékelek a könnyebb elkészítés érdekében!
:D

hozzávalók:

-PET palack
-olló
-akril festék többféle színben
-vastagabb drót/esetleg hurkapálcika
-fúró gép /és egy apuka, de ennek hiányában a szomszéd is megteszi :)
ollóval, vagy egyéb szúró eszközzel, ne is próbálkozzatok, mert nagyon veszélyes a kupakok, és a palack aljának kilyukasztása /csúszik, és nagyon kemény/
-gyöngyök a díszítéshez/bibékhez
-mécses
-dióhéj/ katicához,
-alkoholos-filc a pöttyökhöz
-ragasztópisztoly

Szóval, fogtam a flakonokat és levágtam az alját, majd ollóval kialakítottam a szirmokat.
Itt direkt nem törekedtem a szabályosságra, mert a virágok se azok, mégis szépek.
Ezután a flakonok "szája" következett amiket tetszőleges méretben szintén levágtam.
Ezt érdemes előbb kívülről befesteni és csak utána szirmokra vágni!
Nekem ez a fordított megoldás jobban bejött, mert szebben tudják a gyerekek az egybelévő részt /flakon szája, kupakos/ festeni, mint a szerteágazó hosszú, hajlékony szirmokat.
A festék száradása után /10-15 perc/ lehet tetszőleges hosszúságura, formájúra vágni.
Ha drótból szeretnénk elkészíteni a szárat, akkor kell keresnünk megfelelő vastagságú darabot, de ha ez nincs, akkor több vékony-szál összefogásával helyettesíthetjük.
Hurkapálcikánál arra gondoljunk, hogy a virág feje nem lesz állítható.
Leveleket vágunk a palack maradék részéből és azokat egy mécses felett, kissé meghajlítjuk, alakítjuk, széleit behúzzuk, festjük.
/Vigyázat, jó játék! Nehéz abbahagyni, annyira belelehet lendülni a hő hatására deformálódó levelek formázásába!/
Mikor itt tartunk, akkor már csak az apukák munkája van hátra, hogy elvégezzék helyettünk a munka dandár részét.
Fúrni kell a kupakokat,
-a palack aljából kialakított virágokat
-a leveleket
a lyuk méretét természetesen a drót, vagy pálcika vastagsága határozza meg!

Felfűzzük, ha van kedvünk fűzhetünk gyöngyszárat, bibéket
Mi a levelekre dióhéjból, katicákat is készítettünk, ez még vidámabbá tette a virágokat.
A katicákhoz ragasztópisztolyt használtam.

Jó munkát, sikeres újrahasznosítást!