Már-már hagyománynak számít nálunk, hogy karácsonyi ajándéknak mécsestartókat készítünk.
Idén se volt ez másképp. Három évvel ezelőtt kezdtük el lányaimmal a mézeskalács mécsestartókat gyártását ami egyébként nagy kedvencünk, de most egy kicsit szerettem volna újítani, de mégis hagyományosat, olyan Mónisat készíteni. Mivel karácsonyi ajándéknak szántuk, egyértelmű volt, hogy valami olyasmiben gondolkodunk, ami szorosan kapcsolódik az ünnepekhez.
Volt egy doboznyi dióhéjam, ami részben tavalyi maradék, részben idei szerzemény a kézműves kacatjaimban. Tökéletes választásnak tűnt a dióhéj azt tudtam, csak azt nem, hogy miképpen lehetne kivitelezni belőle valamilyen pofásabb mécsestartót. Az ilyenkor szokásos iderakom-odarakom, forgatomból szokott kipattanni fejemből az isteni szikra, megoldás a dilemmámra. Nem sokkal később már javában folyt a munka , aminek dandár részét a lányok végezték, festették az aprócska dióhéjakat.
A kartonlapokra természetesen már nem engedtem nekik ragasztani, mert az ragasztópisztollyal történt, de azt hiszem jövőre már ezt a feladatot is eltudják önállóan végezni...
Minden mécsestartónk szigorúan a lányok elképzelése, felügyelete mellett történt, így a végeredmény is az Ő ízlésüket dícséri, amivel maximálisan meg vagyok elégedve.
Igazán ötletesen variálták a színeket, nem csak a dióhéjaknál, hanem az alaplap kiválasztásánál, illetve a dekorációként használt gyöngyöknél is.
Úgy indultunk neki eleinte a munkának, hogy csak pár darabra mécsestartóra van szükségünk, majd időről-időre emeltük a darabszámot, mire a végére értünk, szinte észrevétlenül értük el a 25-ös darabszámot. Óvónénik, dadusnénik, Varázsműhelyből az összes alkalmazottnak, na és természetesen azon barátok részére, akik nevét itt nem említhetem meg, mert még a végén lelőném a poént.
Ha valakinek még nincs ajándékötlete, de van néhány szem fél dióhéja, tetszőleges színű akril festéke, mécsese és ragasztópisztolya, ne habozzon, bátran fogjon bele! :)
Ma, csütörtök lévén Varázsműhelyes napunk van, ahol délután már az utolsó Adventi gyertyagyújtásra, karácsonyra hangolódva, egy műsorral készültek a gyerekek.
Reggel izgatottan készülődtek a lányok, ami nem is csoda, mert életükben először igazi nylon harisnyába mehettek, ami ráadásul nem akármilyen, hanem igazi nagylányos, alkalomhoz illően, csillogó. Ezt most muszáj volt lejegyeznem, illetve az előbb egy emlékeztető cetlire is felírtam magamnak, nehogy a nagy rohanásban elfelejtsem: PÓTHARISNYA!!!
