Bűvész és konyhatündér jelmezeink

Nem is tudom, hol kellene elkezdenem most, hogy egy posztba kell belesűrítenem azt, amit egyébként háromba illene...
-vagyis a farsangi jelmezkészítést .

Legutóbb ott tartottam, hogy Zsófikám számára új kötényt kellett varrnom.
Nem biztos, hogy égetni szeretném magam azzal a ténnyel, hogy a szó szoros értelmében, minden centiméterrel megküzdöttem...
-mert, már az elején elakadtam, amikor nem tudtam a cérnát felspulnizni.
Ilyen az én formám.
Ajándék varrógép mellé, ajándék cérnák, biszbaszok, csak éppen fehér színben nem volt egy-sem.
Kénytelen voltam ezért, saját kézzel megoldani. A nem túl jó kezdet után itt, még optimistán...
Gyönyörűen levasalva, befércelve minden, már csak a varrás hiányzott...
-majd az újabb tény, miszerint az alsó szál túl laza, vagy nem is tudom milyen volt. A lényeg, hogy nem tudtam varrni és lássuk be, engem a legjobban ez izgatott.
Azaz varrni tudtam, csak nem géppel, ami nagy különbség hanem a két kicsi kezecskémmel.
Így bemelegítésképpen, a kötények, kötöző részével kezdtem. Na, ezt most jól leírtam!
Napi teljesítményem, másfél darab a kettőből, de az is jó hosszú!
Már majdnem teljesen elkeseredtem tiszta ideg voltam mikor eszembe jutott, hogy szoktam én látni a gombos, szalagos, varrós biszbaszos dobozomban, egy picike tubust,  még évekkel ezelőtt vettem ami elméletileg tű és cérna nélkül képes "megvarrni" dolgokat. Csak pár csepp ragasztó, és vasaló szükségeltetik hozzá.  Nagyon erősen imádkoztam azért a pár cseppért.
Kérni tudni kell!
Nem éppen ennyi ragasztóra gondoltam, lehetett volna egy picivel több is...
Estére, naná, hogy az erősebbik nem képviseletében, komoly varrástudományi segítségem akadt.
Pikk-pakk, csiribí-csiribá, minden problémám megoldódott.
A lényeg, hogy nehezem de elkészültem a kívánt darabbal, már "csak" díszítenem kellett.
Ez egyébként szintén egy napomat vette igénybe. Így utólag könnyű már azt mondom, megérte.
Zsófi, mikor meglátta a kötényét, hosszú-hosszú percekig nem tudott megszólalni az örömtől, csak ismételgette, hogy
-Anya! Ez gyönyörű! Ez csodálatos!
És mit mondjak, az érzés valóban az volt. m
Mit számított már, mennyi szenvedés után jutottunk el a végeredményig...

 részlet

Lucám jelmeze már jóval egyszerűbb volt. Na, nem mintha lett volna itthon bármiféle ruha, amit boszorkányjelmezként hasznosítani tudtunk volna...
-viszont az élet könnyen elénk-dobta.
Fülest kaptam, hogy turkálókba, milyen fantasztikus jelmezeket lehet kapni, így megcéloztuk családilag az első közelünkbe eső turit. Hááát! Mit ne mondjak... Jelmezek jócskán akadtak, de egy olyan sem, amit jó szívvel, még némi átalakítással sem...
-így a banya jelmezt, egyből kilőttük.
Annyira viszont nőből van a csajom, hogy egy üzletből se térhetünk ki üres kézzel. Így kénytelen kellett egy számára szimpatikus, flitteres, fekete női felsővel távoznunk, mint  bűvész jelmezünk első darabja...
-illetve nem is, mert hozzá még csatlakozott egy kisebb méretű fehér kesztyű, mint szintén elmaradhatatlan bűvészkellék.
A többi már jött magától. Szerencsére a cilindert nem nekem kellett elkészítenem  pedig majdnem úgy alakult  és azt is kaptunk készen. 

Ázsiai konyha szerelmeseinek figyelmébe ajánlom, ezt a konyhatündért

Lesz nemulass! Egy igazi karatündér

-Várj, majd én segítek!

A "tudás" hatalma

  8.hét lottó nyerőszámai a következők...

Nem ér a nevem...

-és még a  fejem is káposzta.

Nem is értem, de most komolyan! Hogyan lehettem annyira naiv, mikor papír helyett a blogba írtam arról, nagyképűen hogy az idén kicsit kényelmesebbre véve a figurát, megúszhatom a jelmezkészítést...
Miért az utolsó pillanatban kell meggondolnia magát a gyereknek, és félredobva  a majdnem kész jelmezeket, változtatni rajta úgy, amit egy tollvonással, tű-öltéssel nem lehet már kiküszöbölni. Miért most jut az eszébe, hogy nincs megelégedve a színével. Történt ugyanis, hogy Zsófikám, az itthon fellelhető tíz kötényből (ebből 4! a lányoké) kiválasztotta a megfelelő darabot. Legalábbis, akkor úgy tűnt...
-majd mire majdnem befejeztem rajta az utolsó öltéseket, díszítéseket, mert egy konyhatündér nem nézhet ki akárhogyan akkor közölte velem, hogy Ő, inkább mást szeretne. Mármint, más színűt! Ááá!!!
Nem állt égnek egy cseppet sem a hajam...
-Mi az, hogy más színűűűt? Ez van, ebből kell válogatni...
Az egészen biztos, hogy nem veszem meg a 11.kötényt, varrni meg biztosan nem fogok...
Dehogynem*! Mikor tekintetünk összetalálkozott, akkor már éreztem a vesztem. Tudtam, hogy nekiállok, azaz pontosabban ülök, és ha törik, ha szakad, megvarrom neki a hőn vágyott köténykét.
Így, most jelenleg már  ott tartok, hogy kimostam, vasaltam, majd szabtam az anyagot, csak a varrás részét húzom. Húzom még egy darabig, bár sokáig nem fogom tudni, de nagyon nem akaródzik** nekifogni...
-mindenesetre most szívesebben csinálnék bármi mást, csak -varrnom ne kelljen!
*egy anya, mindent tud!
**nem csoda, hiszen varrni se tudok*, vagyis nem az erősségem.