Ajtódíszt tojástartóból?

Azt hiszem, most már nyugodtan megmutathatom, mit fognak  tőlünk kapni évzáróra a tanítónénik.
Nekem nagyon tetszenek, ezért saját részre is legyártottam egyet a limitált darabszámban készített ajtódíszekből.
Az igazsághoz, az is hozzátartozik, hogy azért ennyire nem volt egyszerű az elkészítésük.
Valami olyasmit szerettem volna adni készíteni, ami nem A szemét kategória, attól függetlenül, hogy újrahasznosított dolgokból készül. Persze, tudom, hogy nagy divatját élik az sk. készített ajándékok, de nálam van egy határ, amit nem csak a jó ízlés nem enged átlépni...
-ebből adódóan is gondolom úgy, hogy nem feltétlenül kell minden menőnek számított kacatból alkotni.

Jogosan gondolhatják most sokan, hogy akkor a tojástartó nálam melyik kategóriába tartozik.
Egyértelműen szemét, ha vonatot, kiscsibét vagy a fene se tudja még mi minden semmire sem jó porfogó tákolmányt látok meg az interneten. Lehet most kést-dobálni, lehet rám haragudni, de...
-mindezt  az egész újrahasznosítást lehet szépen, igényesen is kivitelezni. Talán még azt is megmerném kockáztatni, hogy művészien elkészíteni.

Amikor az egész ajtódíszt kitaláltam, nagyjából volt elképzelésem a végeredményről is, csak a kivitelezésben voltak még bizonytalanságok bennem.
Nem szerettem volna olyan tömör koszorút, mint amilyenre az adventinket készítettem, hanem egy szellősebb lágyabbat képzeltem. Strapabírónak kell lennie, hiszen egy bejárati-ajtót, nem csak a huzat csapkodja.

Nálunk jelenleg a lepkékkel kell osztoznia, mert nem vagyok hajlandó lekapargatni az ajtóról, amit mellesleg  2 hete ragasztottak a lányok fel...

Mikor kitaláltam, hogy az egész váz drótból lesz, Gáborom majdnem kerítést bontott.
Finoman szólva is lehidalt ötletemtől, mert tudta, hogy amit egyszer a fejembe veszek, addig nem nyugszok, míg meg nem csinálom...
-a segítségével.

Azért azt hiszem, hogy a férfiakat se kell félteni, mert még ha oly lelkesen is segédkeznek, dolgoznak a kezünk alá, azt igyekeznek a legkevesebb energiaráfordítással tenni. Ahelyett, hogy drótot hajtogatna, előkapta az ezeréves elfekvő vállfakészletet és abból kiguberált pár darabot, én eddig azt se tudtam, hogy nekünk ilyenek léteznek, pedig a mosókonyha eddig azt hittem az én birodalmam mert azzal kevesebb a munka, hiszen úgyis megvan hajtva.
És lőn világosság, tényleg! Bár nekem ez soha nem jutott volna eszembe.
Így már sokkal egyszerűbb volt feltekerni a drót köré a drótot, csak úgy- ahogy esik, úgy puffan alapon... majd az egészet, akril festékkel lefesteni.

A rózsákat már előre legyártottam, így azzal már nem kellett bíbelődnöm, csak ragasztópisztollyal alaposan rögzítenem.
Némi dekoráció és már kész is!

A táblákat betonból terveztem. Szépen ki is öntöttük a megfelelő formákat, de sajnos hiába raktam bele hálót a tartósság érdekében, elég sok megrepedt.
Tulajdonképpen talán még örülhetek is ennek a balul sikerült cementnek, mert már az elején is voltak félelmeim a tartósságával kapcsolatban. No meg a súlyával, de ez így egyszeriben megoldódott.
Vastag kartonból vágtam ki a "táblákat" és ezeket festettem, díszítettem fel.

A végeredmény szerintem magáért beszél.

Formabontó adventi koszorú

Nem mindennapi, az biztos, de a miénk...

A tojástartókból készített függeszték után, egyértelműnek tűnt számomra, idei adventi koszorúnk kinézete.
Az elmúlt évek alatt volt már mindenféle.
Amennyiben a múlt évek alatt elkészített előforduló asztaldíszeinket veszem számításba, az idén már semmiképpen sem mézeskalácsban gondolkodtam, valami egészen újat terveztem.
Ha jobban belegondolok, szerintem semmi kivetnivaló nem található télvíz idején a rózsákban, ha az évek óta folyamatosan változó adventi koszorú trendjét  is számba-veszem...
-lássuk be, a lepkékkel és a madártollakkal díszített koszorúk, ráadásul a változó különböző szín-irányzat mellett, az enyém is az elfogadható kategóriába tartozik.
Semmi csiricsáré, szalag, csak gyöngy, és papír...
-természetesen!

Tűzvédelmi szempontból, meg oly mindegy, hogy miből készítjük  el asztali díszünket,
a lényeg, hogy számunkra tetszetős darab kerüljön ki kezeink alól!

Égő gyertyát SOHA nem hagyunk felügyelet nélkül...
- ezt már a 7 éves lányaim is kívülről fújják, csak úgy mint a gyertyákat.

Rózsa függeszték- tojástartóból / karácsonyra

Szintén tojástartóból készítettem ezt a rózsacsokrot, amit első sorban a közelgő karácsonyi ráhangolódás ihletett meg.
Ez a különleges függeszték, nem mellesleg, Zsófikám tanítónénijének készült névnapja alkalmából.

Munkáim java részét talán túlságosan is kritikus szemmel nézem, éppen ezért nem is mutatok meg itt minden darabot, de ezt most bátran felvállalom, mert az aranyozás és a fehér antikolt részeknek köszönhetően, különleges porcelán hatásúak lettek a papírvirágok.

Sürgősen kell, hogy magamnak is készítsek egy ilyet...
-vagy kettőt,

-vagy valami hasonlót!

Tojástartóból rózsa készítés...

 -lett most a nagy kedvencem. Rákattantam, de nagyon.

Mára már ott tartok, hála a szép számú ajándékozott célszemélyeknek, hogy sorozatgyártásba kezdtem.
Egyik nap csak vágok, másik nap csak hajtogatok harmadik nap ez pont mára esne  elméletileg ragasztok, de helyette inkább a kertet választom fő tevékenységi körömnek, este pedig levezetésként majd pótolom lemaradásomat...
Mivel tényleg rengeteg rózsa alapanyagot kell feldolgoznom, gondoltam könnyítek az eredeti megoldáson és egy kissé lusta módon a könnyebb utat választom...
Ezt az egyszerűbb kivitelezést próbálom  képeken keresztül megmutatni, bár igazán jó lenne a munkamenetről fázisfotókat  is készíteni...

Vágásnál, szerintem nem kell a tökéletességre törekednünk, mert így sokkal szebb szirmokat kapunk az egyenlőtlen felületekből.
Ezeket az alapokat, attól függően, hogy milyen nagyságú rózsákat szeretnénk, egyszerűen csak bevágom 1 vagy 2 helyen (hogy össze tudjam a szirmok oldalait és a végét sodorni)
Ezt  könnyebben megtehetjük, ha enyhén nedves ujjvégekkel tesszük, így a papír nem törik, nem repedezik be!
A tálcák felszabdalása során rengeteg hulladékunk keletkezik, amit én jó szokásomhoz híven nem dobok ki, hanem a tetemes mennyiségnél szükség törvényt-bont alapon a legbelső rózsasziromhoz használok fel!

itt középen látható a "kutyaformájú" hulladék...
 

Színek szerint csoportosítva, válogatva a különböző tojástartókból kivágott alapok, remélem jól látszanak az árnyalatok!

Aki esetleg nem tud beszerezni színest tojástartókat az se búsuljon!
Időközben ma reggel találtam egy remek oldalt, ahol megoldást láthatunk, hogyan tudjuk  rózsáinkat egyszerűen színesre-varázsolni, illetve egy másikat is azoknak, akik unják a rózsákat, és egy kis változatosságra vágynak.

Rózsa, rózsa szép virágszál...

Amikor azt mondom, hogy szeretem a rózsákat, sok újdonságot nem árulok el magamról.
Szeretem minden formában, éppen ezért nagyon örülök, amikor rám talál egy-egy különleges példány...
-mert tudatosan mostanában már nem keresem.
Tényleg nem keresem a rózsákat, de úgy látszik találkozásaink elkerülhetetlenek, mint ahogy történt ez minap is, amikor rátaláltam egy fantasztikus blogra.
Bevallom, mikor megláttam ezeket a gyönyörűséges alkotásokat elfogott az alkotás iránti vágy, mert nekem ilyen kell, ilyen faliképeket, díszeket akarok, mese nincs.
Egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, folyamatosan azon agyaltam, ha másból nem is, süthető, vagy só-liszt gyurma, de még aznap szóba került az üvegesek által használt gitt is mint lehetséges alapanyag  jobb-híján papírból készítem el az én gyönyörűségeimet, ami szintén a fent említett oldalról adta az ihletet.

 Nem is én lennék, ha azonnal nem próbáltam volna ki a papírrózsa készítést, ami valóban nagyon mutatós, de nem az, amire vágytam. Persze, más dekorációhoz biztosan tökéletes, de nekem szemmel láthatóan is masszívabb megoldást kellett keresnem.
Így a véletlenek furcsa találkozásából született meg saját verzióm, ami az előző bejegyzéseim témáját is adták, -tojástartóból, viszont a papírrózsa készítése alapján.

 Nem tudom miért van az, hogy legtöbb, hasonló kaliberű munkámat a földön ülve készítem el, és inkább bealjazok magamnak, csinálva még ezzel is plusz munkát...

A rózsák elkészítése tényleg végtelenül egyszerű, csak az a baj, hogy nem lehet abbahagyni ha rákattanunk, mert kell még bimbós, félig  és teljesen kinyílt változat is, főleg akkor ha egyszerre több színnel dolgozunk.
Nem, festeni már végképp nem álltam neki, ezek gyárilag ilyen színes tojástartók.
Máskor eszembe nem jutott volna, hogy a tojástartó tálcák színei se egyformák, erre még akkor döbbentünk rá, mikor az ovis virágokat szabdaltuk fel, rendesen válogatnunk kellett a nem megfelelő színeket darabokat.
Még jó, hogy akkor nem dobtam ki, most dőzsölhetek a hirtelen nyakamba-szakadt nagy választékban.

 Most ezzel a három színnel dolgoztam. A rózsákat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, illetve azzal raktam fel a hungarocell golyóra, amit előzőleg kilyukasztottam a bambuszszárral, de még nem rögzítettem véglegesen, a könnyebb hozzáférhetőség érdekében.

Vigyázat! Ne kövessétek el azt a hibát, hogy a forró ragasztóval bekent, éppen leeső virág után kaptok, úgy mint én! Súlyos égési sérüléseket okozhat, de minden bizonnyal, fájdalmas hólyagokat...
Pedig nem is a földön ültem!

A méretileg megfelelő cserepet akrilfestékkel festettem, direkt törekedve arra, hogy ne tökéletes fedettséget érjek el, így a rózsákban megtalálható 3 alapszínt próbáltam itt visszahozni.
Eredetileg kavicsokkal szerettem volna a cserepet megtölteni, de hiába az apró szemeknek, méretileg még így sem illettek bele, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, az itthon található  macskaalomból használtam fel.

Remélem azt a macskák nem sérelmezik, illetve nem veszik célzásnak az újonnan jött lehetőséget...

A végeredményt elnézve biztosan lesz még hamarosan folytatása, de addig egy másik munkámat illene befejeznem a lányok közelgő óvodai ballagására, ami a változatosság kedvéért margaréta lesz, és nem papírból...

Egészen pontosan...

-ilyen, és ehhez hasonló  helyes képeket készítettek a kivágott tojástartóvirágokból a gyerekek.

És mint előző bejegyzésemben  is írtam, amennyiben van kedvetek, megtippelhetitek a kivágott virágok számát, most elárulom:
- egészen pontosan 906 darabra sikeredett!
(+ levelek, szárak és a fűnek való aprólékok, bibék)

Ez most egy ilyen gyors bejegyzésre sikeredett,  de sietnem kell, mert még gyorsan befejezem az elkezdett munkámat, hogy holnap megmutathassam nektek még mielőtt a lányok hazaérkeznek...

Virághegy

Ezeket a virágokat, még a Föld napja alkalmából készítettem az oviba.
Jó, mondjuk volt némi segítségem, mert egyedül biztosan nem bírtam volna ezt a fajta megterhelést...
-míg nekem a virágok vagdosása jutott, addig Gáborom hősiesen magára-vállalta a kereteket.
 
Egy napunk ment rá, de  utólag mondhatom már, hogy megérte, a vízhólyagok ellenére mert fantasztikus dolgokat  készítettek a gyerekek belőle.

Vajon hány darab virágot készítettem?
Tét nélkül, ha van kedvetek tippelhettek!