2015. augusztus 27., csütörtök

Újratervezés

Már jó ideje elkészültek az új íróasztalok, azaz a szekreterek, a lányok tanulószobájába. Ezeket még az epeműtét utáni lábadozós napokban kezdtem el, csakúgy, mint a szobájuk összes bútorát. Mondjuk úgy könnyű, hogy ilyen segítségeim voltak...
-akik nem csak festettek, hanem csiszoltak is.

Mikor a lányok elsőbe mentek, azon a nyáron újítottuk meg az egész gyerekszobát. Akkor, nem csak új festést kaptak, hanem új bútorokat. Az új bútorok, valójában nagyon is régiek voltak, némi továbbgondolással, újratervezéssel. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a ház többi bútorához igazítva, az ő szobájukban is uralkodni fog a barna bútorszín. Mára, ezt már teljesen másképp látom és nem csak a magam változó ízlése miatt...
A lányok miatt is lépnem kellett.
Luca, már elég régen mondogatja, hogy külön szobát szeretne, míg másik-fele Zsófi, hallani se akar róla.
Bántott a dolog, hogy sehogy nem tudok mindenki számára jó döntést hozni, így inkább azon agyaltam, miként tudnék Luca kedvében járni és maradásra bírni.
Sokadik variáció és némi őszhajszál után, arra az egyezségre jutottunk, hogy részben átalakítjuk a szobájukat. Még jó, hogy jött a tanulószoba bútorfestése, mert innen jött az egész ötlet. A leányszoba, egyébként tökéletes volt eddig is, és mivel nőből vannak, ez a módszer tűnt a legegyszerűbbnek, pláne úgy, hogy Lucának nagyon tetszenek a régi, nagyon kopottas bútorok, kiegészítők. Csak tudnám, kire ütött ez a gyerek?
A szekreterek már régebbről megvannak és mivel szerkezetileg se volt semmi gond velük így csak egy festés hiányzott róluk.
Újítottam már fel bútort kedvenc festékemmel többet is, de most inkább, a saját keverésű, házi krétafestéket használtam, ami tulajdonképpen ugyan az mint AS és nem csak olcsóbb, de kiadósabb is. Eredetileg, nagyon öreg  repedezett festékhatást szerettünk volna Lucával, ám a repesztőlakk ellenére-se sikerült, számomra ismeretlen okból elérni a kívánt hatást, így nem kísérletezgettem tovább...
Luca másik nagy mániája, Párizs. Jöhet bármilyen kép, tárgy amin az Eiffel-torony található.
Innen az ötlet, hogy ötvözzük a kettőt a szekreteren.
A transfertálás már becsukott szemmel is menne, amennyit készítettem már,  a majd egy év során, de bútorra, fára, még soha.
Nagy fába vágtam a fejszém tudom, de annyira bíztam a sikerben, annyira szerettem volna szépet, valami igazán maradandót alkotni a lányok számára, hogy ez éltetett végig a munkám során...
Festésben, csiszolásban segítettek, mindenki a sajátján gyakorolt, de amikor a kép rákerült és a végén waxolva öregítve lett, már nem látták, csak a kész végeredményt.
Reakciójuk leírhatatlan volt számomra. Örökre belém égett, ahogy sírva ugráltak, ölelgettek örömükben, nem akartak hinni a szemüknek.
Megható pillanat volt. Már csak ezért is megérte az a rengeteg hajnal és éjszaka amit a bútorfelújításokkal töltöttem.

 itt még csak a transfertált kép van rajta a fiókokon, egyébként mind a két szekreter elején, egyforma a minta
antikolva
Luca szekrénye belülről:
 Zsófié pedig ilyen lett:
Értük bármikor újrakezdeném...

8 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett. Tele van az életünk ilyen jó kis pillanatokkal, amire aztán évekig, akár életünk végéig emlékezhetünk. :))

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó, szeretném eltanulni.

    VálaszTörlés
  3. remélve, hogy jársz erre, itt kívánok nagyon szép Karácsonyt, és boldog új évet♥

    VálaszTörlés
  4. véletlen láttam meg egy blogot: ti jutottatok eszembe:
    http://emmaenmona.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  5. lassan két éve semmi hír felőletek :(

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails