Rózsaszínben látom a világot

és remélem, hogy ez sokáig így is marad!
Emlékszem, régen gyerekkoromból azokra idősödő nőkre /40 felettiek :) / hogy mennyire megszólták azokat a kortársaikat, akik dacolva a kor és kilók számával, bátran viselték ezeket a kislányoknak titulált színeket.
Szerencsére ma már egy olyan korban élünk , ahol többek között ezen lepődünk meg legkevésbé...
Nálam sem volt ez mindig így! Valahogy a lányok születésével jött és szépen észrevétlenül lopta be magát a pink és annak árnyalatai, szívünkbe, változtatta, formálta az ízlésünket...
Bizony, itt jön a többes szám, mert a családunk egyetlen férfitagja is megkedvelte /elfogadta/ és alkalomadtán büszkén viseli is eme színű ruhadarabokat, -amibe egyébként nagyon férfiasan hat!
Leggyakrabban, tavasszal és nyáron szeretem magam körbevenni ezekkel a vidám,
-na jó, legyen,- kislányos, babás színekkel, mert vidámságot hoznak az életembe, elfeledem a koromat /lásd fent/ és mert egyébként is jól mutatnak a napbarnított bőrön...
-bár, ha jobban belegondolok, akkor az első rózsaszín "szerelmem" jócskán a lányok érkezése előtt volt, ami tényleg a színe miatt keltette fel az érdeklődésemet, mert a piros változata nálunk azóta sem /csak ritkán/ kapható.
/kép lent/
Ez a fajta vonzalmam az illat iránt a mai napig kitart/ott/, mert egyike kedvenc parfümömnek...
Amolyan régimódi nőnek tartom magam, aki próbál haladni a kor különböző vívmányaival /lásd blogírás/ de nem tartom fontosnak, hogy a legújabb mobilom legyen amit a piacra dobnak a szolgáltatók és az érintőképernyő sem hoz lázba.
Hosszú évek óta nyúzom szegény telefonomat, ami 2 hete kezdi megadni magát, egyre több bosszúságot okozva nekem vele...
Gábor kb fél évente tesz kísérletet arra, hogy lecseréli egy modernebb, jobb telefonra a régit, de én hajthatatlan voltam és nem engedtem a csábításnak, igaz azt is megjegyeztem nagy mérgembe egy kritikus napon, hogy -nekem ezután egy rózsaszín telefon kell!- mert soha nem találtam, láttam meg -a konyhapulton/se/- meg a táskámba/se/- meg sehol /se/ meg egyébként is...
Már többször is leírtam, hogy mi nem vagyunk amolyan ajándékozós típusok, a szeretetet, szerelmet, ajándékok és alkalmak nélkül is érezettjük a szürke hétköznapokon is egymással, ezért nem újdonság számomra, hogy nincsenek meglepi karácsonyi ajándékok és parfümök, amik egyébként is december /és egyéb ünnepnapok/ elején szoktak elfogyni rendszerint és nem várhat karácsonyig /vagy az adott alkalomig/ az utánpótlás...

Most, mégis rózsaszínben látom a világot és erre minden okom meg van!

Boldognak érzem magam, hogy ilyen családom van, és az égiek ezeket az embereket rendelték körém...

Ajándékot kaptam! -a /számomra/ nem megszokott módon.
Születésnapom van és, hogy -neve is legyen a gyereknek- mondhatni úgy, hogy minden vágyam teljesült!
2in1!
Kaptam egy ilyen csodát, amit diszkréten a fülem mögé helyezve ... -nem, nem hívok fel senkit- hanem illatpermetbe öltöztetem "hab"testemet!
:)

-de ha már a telefonálásnál tartok, akkor erről se feledkezhetek meg, hogy ne mutassam meg, amire remélem ismét évekig hű társamként tekinthetek, mert gondolom, pár év múlva sem lesz ciki, pink telefonnal járkálni...
:)

végezetül, jelen és a múlt egyben...


Tudom, hogy a jelenleg trónbitorló szájfényemmel jól kijönnek majd egymással a táskám mélyén, mert hiszen- rózsaszínben látom én a világot...
:D

Gábor születésnapja

Nem tudom, hogy milyen szavakkal köszönthetném Gábort, a lányok és saját nevemben.
Ma, valami születésnapi köszöntőt kellene írnom, amiben jó egészséget kívánok neki (kicsit sem önző módon, hogy minél tovább lehessen velünk)
:)
Nem szeretnék nagyon ömlengős sem lenni, de milyen szavakkal lehetne köszönteni egy szuper édesapát, és társat, barátot, szerelmet és még sorolhatnám a rengeteg pozitív jelzőt...
Mint mindenkinek neki is vannak hibái, amivel együtt elfogadtam, és nem csak a jóban, hanem a rosszban is kitartottam mellette...
Sajnos sok rossz dologban volt részünk, amit most nem szeretnék részletezni, aki ismer tudja miről is regélek.
A szeretet (szerelem) sok mindent kibír, összekovácsolja az embereket, ettől lesznek ketten egy egész.

Mikor, tudjuk egymás gondolatát, minden apró rezdülését is szavak nélkül.
Mikor, tudunk együtt nevetni saját balgaságukon is a nehéz helyzetekben.
Mikor, egyenrangú társakként kezeljük egymást és nincsenek női és férfi feladatok, de vannak szerepek.
Mikor, már nem a karrier, hanem a család a fontos.
Mikor, érett fejjel közösen vállaltunk gyermekeket.
Mikor, közös feladatként éljük meg a gyereknevelést és nem teherként.
Mikor, fáradhatatlan amikor a lányairól van szó.
Mikor, a kisebbséget képviseli itthon.
Mikor, kölcsönösen figyelünk és számíthatunk egymásra.
Mikor, egyszerűen csak önmagáért szeretjük a másikat.
Mikor, nem találunk szavakat azért, mert ilyen nagyszerű társra találtunk...
Mikor, hálásak vagyunk minden jóért és rosszért, mert bölcsebbé tapasztaltabbá tett bennünket.
Mikor, még időben tudunk gondolkozni és változtatni a dolgokon addig amíg nem késő.
Mikor, tudunk bocsánatot kérni és megbocsájtani.
Mikor, ...
Mikor, órákig sorolhatnám azt a sok pozitív dolgot, amit nekünk nyújtani szokott...
Mikor,hálásak vagyunk azért mert, mellettünk van az, akit szeretünk.
Mikor, köszönjük, hogy van nekünk.
Mikor, mégegyszer ennyi, egészségben eltöltött születésnapot kívánunk.