2013. július 24., szerda

Pöttyös az igazi...


-nyári viselet. Szerencsére a ruhákon több volt a pötty, mint Lucán. Egyébként, nagyon jól viselte az egész betegséget, már amennyire egy gyerekről ezt mondani lehet.
A legnehezebben talán a bezártságot bírta, így amikor csak tehettük levegőztünk...
az árnyékban.










2013. július 10., szerda

Ornitológus kerestetik!!!

-anya, van egy tyúkunk! -kiáltottak fel pár nappal ezelőtt a lányok, akik épp a teraszon játszottak.
A "tyúk" még volt olyan kegyes és megvárta míg én is alaposan  megnézem magamnak, majd egy laza mozdulattal, bedobta magát a tóba és elbújt a nádasok közé...
-ezt a képtelenséget, ilyet még nem láttam!
-Egy úszó-tyúk!?

Másnap az egész jelenet megismétlődött, annyi különbséggel, hogy egy kacsa (tojó) társaságában láttuk viszont...
Az egész délutánt a nádasban töltötték, a tojó őrködött rá.

Ma végre, sikerült egy kissé jobban szemügyre vennünk őnagyságát, mert jobban kimerészkedett a rejtekadó tóból. Méretre akkora mint egy fiatalabb csirke, nyakig-érő lábakkal. Úgy is jár. Olyan peckesen emelgeti a lábát mint egy menetelő kis-kakas.
Az biztos, hogy nem kacsa, de a csőre nagyon hasonlít hozzá. Az is egészen biztos, hogy kacsaféle, mert jóban van a kacsákkal.
Sajnos, nagyon messze volt, hogy normális képet tudjak készíteni róla  a házból, de remélem a lényeg azért látszik.
A tavirózsákon könnyedén lépkedett, megbírták a súlyát, míg ez a kacsákra nem jellemző. Legalábbis azokra, akik eddig hozzánk jártak.

itt szerintem egyértelműen kacsa a feje
 hosszú lábak

 könnyen, légiesen lépked
 
 méretre egyébként akkora, mint egy nagyobbacska galamb...

Nem tudjuk miféle madárka lehet, esetleg valakinek,- valami ötlet?


Nyár = újratervezés

Nem várt fordulatot vett az idei nyarunk. Pár óra alatt -értsd tegnap estétől, ma reggelig- teljesen átírta terveinket. Betegség. Mi más is lehetne, a gyerekes családok nyári rémálma. Ráadásul olyan, amire nem is számítunk. Persze, egy betegséget se szoktunk várni, ám ez most, tényleg váratlanul ért...
Luca tegnap este belázasodott. Jó, ebben nem is lenne semmi meglepő, mert annyi jeges finomságot ettek az utóbbi időben, hogy egyből a torkára gyanakodtam.
Majd reggel mikor szembesültem, nem csak a gyerekkel, hanem az arcán jelentkező pöttyökkel, sejtettem, hogy komolyabb a baj.
Bárányhimlős lett! Mindezt úgy, hogy oltva van...
Mit tehetnék harminc fokban, a négy fal közé zárva, próbálom a jó oldaláról megközelíteni a dolgokat...
- már amennyiben, ezt ilyenkor lehet.
Az oltás védettsége miatt, gondolom én nem olyan sok a pöttyök darabszáma, ha ezt leosztom a testrészekével.
Egyenlőre, Luca jól viseli a kicsi, viszkető pöttyöket. Leginkább az arcán-lévők zavarják, nem szívesen néz tükörbe. Ágynyugalomról hallani se akar. Azt, meg végképp nem tudja elképzelni, hogy fogja kibírni a bezártságot.
Most, osztódnom kellene. Míg Lucát a házban, addig Zsófit, a kertben kellene szórakoztatnom.
Már látom előre, hogy hosszú és fárasztó időszak lesz...
-és ebbe, nem szeretném belekalkulálni, hogy ezek-után, Zsófi is bármikor elkaphatja.
Éljenek a védőoltások!




2013. július 7., vasárnap

Ez is megvolt, még sincs este...

Tegnap, hogy fokozzuk az élvezeteket, nem csak estére készültünk egy kis tüzeskedéssel, hanem már délben is. Bemelegítésként, grilleztünk.
Gondoltam ha már lúd legyen kövér... -hajat mosni,  utána úgyis kell.
Sajnos sok képet nem készítettem, ráadásul az esti sütögetésben a lényeg, egy az egyben lemaradt. Nagyon nem is csodálkozom, mert mire elkezdtük, gyarapodott a létszámunk, akkora átmenő forgalom lett nálunk...
 
Zsófikám elmélyülten rajzol

van akinek ez most nem megy

a gyors ebéd...

Zsófi és a csodalámpa -helyett zseblámpa

kire ütött ez a gyerek???

"biztosan leesik valami fogamra való, ha szépen nézek és mellé még a farkam is csóválom"



2013. július 6., szombat

Pálcikás hús

Tegnap, a szokásos -mit főzzek ma?- kérdésemet tettem fel lányaimnak. Mindig megkérdezem őket is, mert igazán fantasztikus ötleteket szoktak adni. Ismerik az ételek nevét, ezért egész pontosan megmondják és nem csak azt, hogy mondjuk, húst-krumplival...
- mert, abból is lehet többféleképpen elkészített hús és krumpli is.
Talán pont emiatt lepett meg annyira Zsófikám, amikor eme bizonyos kérdésemre, gondolkodás nélkül rávágta, hogy pálcikás húst szeretne enni.

-???- agyam lázasan kattogott, mert saslikot talán akkor készítettem utoljára, amikor ők még meg sem születtek. Honnan ismerheti a gyerek? Biztosan ez is a tábor hozadéka és ott ettek. Sebaj, gondoltam magamban, megcsinálom, ha ezt ennének...

Szerintetek is erre gondolt a gyerek?
Mikor már egy ideje értetlenkedtem, egyszerűen elmagyarázta:

Olyan pálcikás húst szeretne,  amit a tábortűz fölött kell forgatni, este...

Ma pálcikás húst sütünk. Természetesen este, úgy ahogy kell...

2013. július 5., péntek

Kutya világ

Tegnap a lányok étkezéséről írtam, ma a háziállatainkról.

Az, hogy a mi családunkban senki sem normális, az már egyszer biztos. Legfőképpen Izi a kutyánk lóg ki a sorból, már ami a fajtajellegét érinti. Ki látott már vegetáriánus kutyát?
Na jó, nem teljesen vega, csak félig...
Mikor hozzánk került, már akkor is nagy előszeretettel fogyasztott almát és nyers répát, amit úgy gondoltam, hogy idővel "kinő" és rendes kutyához illően, csontot rágcsál.
Tavaly ősszel mikor a tavi növényeket ritkítottuk vérszemet kapott és a maga módján, segített a túlburjánzott növények kordában tartásában. Tette ezt úgy, hogy naponta egy algás gyökeret elrágcsált, francia kutya lévén. Addig-addig ismételgette, míg sikerült az összes létező növényt kiszednie a tóból, persze csak az íze miatt...
Majd, mikor a húsvéti nyúl is nálunk maradt, Áfonya, ez az egész vegetáriánus táplálkozási szenvedélye fokozódott.
A nyers konyhai zöldséghulladékot osztanom kellett a két állat között, mert különben ment a duzzogás. Vagy lopkodás. Természetesen a kutya részéről a nyúlketrecből.
Nálunk a kutya (meg a két cica) szabadon jönnek- mennek a házban. Így, ha véletlenül akkor pucolom a répát, krumplit, uborkát mikor Izi is bent van, lehetetlenség kihagyni belőle.
Persze csak nyersen fogyassza, mert úgy maradnak benne a létfontosságú vitaminok csak úgy mint a savanyú káposztát, déligyümölcsöket, epret, dinnyét, barackot-bármit, amit mi eszünk...
A konyhai maradékot, ami nagy ritkán megmarad, legtöbb helyen a kutyának adják. Nálunk ez a macskáké. Ők, csak egy kicsit defektesek. Főzelékfüggők.
A nyúl, nem szereti a dinnyehéjat és a krumpli héjat is csak nagy duzzogva eszi meg, akár a kutya a csontokat...
-a dinnyehéj miatt Izi külön hálás neki, mert azt így akkor azt,  ő eheti meg.
Izi a tésztaféléket sem szereti, csakúgy mint a kutyatápot. Pontosabban a száraz kajából is csak egyfélét nyomat...
-bezzeg a sajtok a gyengéi.


Legközelebb nem Francia, hanem a Magyar fajták közül választunk.



2013. július 4., csütörtök

Beetet/és

Mikor a lányok életében megkezdtük a hozzátáplálást, mondhatnám azt is, hogy könnyű dolgunk volt. Fokozatosan álltunk hozzá az új ízek megismertetéséhez, nem erőltettünk semmit. Tudtuk, hogy mit szeretnénk módszerünkkel elérni. Egy (két) egészségesen táplálkozó, jó-evő gyereket.
Nem véletlen, hogy első nagy kedvenceik a mai napig is megmaradtak. Ilyenek például az avokádó,  spenót (jó fokhagymásan) tökfőzelék és a kapros, káposztás, salátás és hagymás ételek. Gyümölcsök közül, gyakorlatilag bármit szívesen fogyasztanak. Viszont nem volt ez mindig így. Könnyű volt a dolgom, amikor a gyümölcsöket pépesítve kellett adnom, és az evőeszközt se adtam ki a kezemből. Nagy változás a gyümölcsfogyasztásban a lányok önállósodása után következett. Volt pár nehezebb évünk, ahol az almán, banánon, no meg az avokádón kívül, nem voltak hajlandóak más gyümölcsöt megenni.
-Mert a dinnye magos, -pedig attól lehet katicásat k@kilni, a málna puha és szőrös!-pfuj,  a barack csöpögős-kemény-puha-szőrös-kopasz, a kukoricát le kell rágni a csutkájáról -és ez nagyon melós,morzsolva meg nem jó, a cseresznye-kukacos, a szilva savanyú-kemény-puha-kicsi-nagy, a szőlő savanyú-magos-édes-kemény-puha-kicsi vagy nagy, és még a jó ég tudja, mennyi kifogásuk volt ellene...
Ismerős ez valakinek?
Talán kitartásunknak is köszönhető, hogy évente egyre több gyümölccsel növelhettük a repertoárt. Nem volt egyszerű, de megérte. Az idén, sikerült végre elérnünk azt, hogy válogatás nélkül, minden gyümölcs jöhet. Sőt, hogy fokozzam a gyümölcs és zöldség fogyasztásukban beállt változásukat, biztosan az a bizonyos 7. év az oka! Rukkola, parmezán, mozzarella, paradicsommal, sok olivaolajjal és balzsamecettel, akár naponta jöhetne, korlátlan mennyiségben. A lányok elélnének rajta. Még az olajbogyóra kellene valamit kitalálnunk, az előttünk álló 7 évre...
Miért is írtam le ezt az egészet? Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, nem szerethetünk mindent, lehetnek kedvenceink és nem csak az ételekben. Számomra viszont az nagyon meglepő, mikor egy gyerek jóformán semmit se szeret, vagy nem evett még. Ezáltal nem is akarja elfogadni, megkóstolni az új ízeket.
Így jártam most! Egy vendég kislánnyal, akinek jóformán, még egy egyszerű vajas-kenyér (téliszalámi, párizsi, sonka) is kihívást jelent. Teljesen megdöbbentett, hogy semmit se szeret, pedig állítólag jó evő!!!
Na, kérem-szépen, akkor ezek a szülők, még nem láttak gyereket jóízűen enni...
Nem jó a házi-eperlekvár (ezt kikérem magamnak, Isteni lett) nem jó a virsli, a szilvás-gombóc, amit direkt miatta készítettem, csak, hogy végre egyen már valamit. A gyümölcsökről inkább már nem is beszélek. Az egészben az a legrosszabb, hogy ezt a lányaim is látják. Mármint szenvedésemet a kaja miatt. Mert mint ellenpélda, kitűnő demonstrálás számukra, hogy léteznek ilyenek is. Most már próbálják megérteni a különbözőségeket, bár még nehezen tudják felfogni, hogy mi lehet a -nemszeretem és rossz, a fokhagymakrémlevesben, vagy akár a szilvás-gombócban...

Szerencsére Zsófi és Luca nem ilyenek, nem így lettek nevelve!

2013. július 1., hétfő

Végre, végre...



-hazajöttek a lányok! Pontosabban mi mentünk értük szombaton. Nem mondom, hogy nem izgultam...
-Gábor szerint az utazás nincs rám jó hatással. Olyasmi mint a telihold, ami előhozza az ember hisztisebb, rosszabbik énét...
Hajnali ötkor keltem, pattantam ki az ágyból mert úgy terveztem, hogy hatkor, de legkésőbb negyed hétkor indulnunk kell ahhoz, hogy a városon átverekedjük magunkat konkrétan a másik végébe
És a szombati M7-es balatoni őrületet is el szerettem volna kerülni, hogy kényelmesen, minden idegeskedés nélkül, tízre Nagyvázsonyba érjünk. Ehhez képest, negyed nyolckor sikerült végre elindulnunk... amit nagyon nem részleteznék, elég legyen annyi, hogy előrehaladott elsárkányosodásban szenvedtem. Mert a szenvedés csak rám vonatkozott. Gáborom teljesen nyugodt volt ennek ellenére. Míg én egész úton azon agonizáltam, hogy nemfogunkodaériéselfogunkkésni, Ő rutinosan (F1) vezetett. Ennek köszönhetően már kilenc után pár perccel meg is érkeztünk, így még egy kényelmes kávé is belefért az időnkbe...
-meg az, hogy végre megnyugodjak, és felengedjek, mielőtt a lányokat viszontlátom.
A szülőknek, tíztől  a faluházban volt egy órácskás hét-értékelő beszámoló, majd csak ezután, 11-re jöttek le a gyerekek a "hegyről"  a szupertitkos erődítményből. Ami  egyébként autóval megközelíthetetlen.
A lányok részéről teljesen más viszontlátásra számítottunk. Megszoktuk már, hogy szinte sírva könyörögnek távozáskor a maradásért. A sírós része most is megvolt. Csak úgy repültek karjainkba.
Szívszorító érzés volt hallani, hogy mennyire hiányoztunk nekik...
Most, ne gondolja senki, hogy mennyire rossz lehetett nekik a tábor, csupán a találkozás váltott ki, ilyen heves érzelmi reakciót belőlük.
Kalandos 6 napot hagytunk magunk mögött mindannyian, levonva a tanulságokat...
-augusztusban, ugyanitt Zsófi és Luca folytatni szeretnék, a felpörgető táborban.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails