2015. május 15., péntek

Éjszakai látogatónk

Nálunk már természetes dolog, hogy akkor történik az ember lányával, valami váratlan, megoldásra váró ügy, amikor férfi népség nélkül maradunk éjszakára. Egy hete se volt ez másképp...
Tulajdonképpen, teljesen normálisan indult az esténk, ha attól az apróságtól eltekintünk, hogy a gyerekszobában aludtam, közkívánatra. Szeretek ilyenkor a lányokkal lenni, sokáig beszélgetni velük, függetlenül a másnapi koránkeléstől, ezt önként és dalolva vállalják.

Valamikor hajnali kettő után legédesebb álmomból arra riadtam fel, hogy valami iszonyatosan hangosan sziszeg.
Gyorsan kipattantam az ágyból, mert azt hittem, hogy a házból jön a hang. Valahogy akkor még fel se fogtam, vagy addig nem tűnt fel, hogy a kutya meg kint ugat. Résnyire nyitott ajtón keresztül  kikukucskáltam de, azon a részen a nagy fű miatt nem sok-mindent láttam. Tudtam, hogy valamilyen állat lehet, mert Iza azt, egyértelműen jelezte nekem, viszont sokra nem ment vele, mert ijedtemben földbegyökerezett a lábam. Kígyó, patkány, mi a fene lehet? Kavarogtak a gondolatok a fejemben, mert természetesen a kutyát is féltettem, nehogy valami baja essen, na meg azt a szerencsétlen betolakodót is, aki ilyenkor hozzánk keveredett...
Hiába vetettem be minden cselt, az egyébként máskor szófogadó kutyának, rám se hederített, azaz igen, mert ő meg azt akarta, hogy menjek ki én hozzá.
Akkor, már a lányok is felébredtek a nagy hangzavarra, no meg szerintem a fél utca, mert így megállás nélkül ugatni még nem hallottuk Izát, tehát minden maradt az eredeti felállásban. Kutya kint, én bent...
Azt, elképzelni se tudták a lányok, még kérdezgették is, hogy meddig tud ugatni egy kutya, mikorra fog vajon Izi berekedni. Azt hiszem, azzal teljesen elkeserítettem Zsófit és Lucát, hogy a kutyáknak az ugatás olyan, mint nekünk a beszéd, tehát sanszos, hogy bírja még egy darabig...
Már úgy tűnt, hogy nem is alszunk többet aznap hajnalban, mert akkor már több mint 2 órán keresztül megállás nélkül ment a hangzavar. Azt egy kicsit furcsállottam, hogy egy viszonylag nagytestű kutya, hogy nem képes percek alatt végezni áldozatával, ha már így hozta a sors, ha csak nem valami nagyobb veszedelmes állat... mert egyszer csak csend lett.
Azt nem mondanám, hogy nyugodtan aludtam el arra a kevéske időre, mert bennem volt az, hogy felkészülök a legrosszabbakra, amik majd a reggeli romeltakarításnál várnak rám.

Reggel, első dolgom volt kinézni az ajtón.
Az ajtó előtt semmi tetem, ez jó jel.
- Izát meg is dicsértem, aki persze úgy viselkedett, mintha semmi nem történt volna.
Mikor számon-kértem tőle az éjszakát, boldogan vezetett áldozatához.
A rózsák között volt valami szőrös izé, amit akkor még nem tudtam hová tenni.
Szomszédaink új arcomat ismerhették meg a felkelő napsugarakban, amint pizsamában, kócosan, egy seprűt dugdosok a virágok közé, persze, csak úgy, módjával, tisztes távolságból...
-és nagyot sikítok, amikor megmoccan!
Nyest volt a kicsike, aki ekkora hangzavart okozott, ráadásul úgy, hogy haja szála se görbült, ugyanis a mi drága kutyánknak eszébe se jutott bántani.
Ő "csak" játszott vele, hiszen családtagot, háziállatot nem bántunk, ezt mindenkinek be kell tartani, így tanulta és a szabály az szabály, mindenkire vonatkozik!
Miután a lányok suliba mentek, segítséget hívtam nyest ügyben, akkor még azt hittem, hogy görény és levittük az állatorvoshoz, megbizonyosodni róla, hogy valóban sértetlen...
Mivel kicsike volt, így próbáltam felvenni a kapcsolatot állatmenhelyekkel, míg végül a Noé állatotthonba sikerült estére elhelyezni. 
A lányokat még megvártam, mert szerettek volna elbúcsúzni Sufnitól, aki időközben ezt a nevet nyerte meg magának.
Volt nagy sírás, mert Sufni hamar belopta magát a szívünkbe de, nem tarthattuk meg, tudtuk jól, mennyire kártékony és veszélyes is lehet.

Éppen hazafelé tartottunk a menhelyről, amikor szomszédunk hívott, hogy a kertjükbe van egy mocsári teknős és átrakná hozzánk, ha nem vagyunk otthon...
Mikor felvilágosítottam arról, hogy ez nem a legjobb ötlet, mert ha a teki elbarangol a kertben, akkor ma se alszik a környék,ezt garantálom, hiszen Izi szerint, új lakónk érkezett.
Gyorsan vízbe rakták a lányok.
Én meg csak bízhattam abban, hogy nyugodt éjszakánk lesz, hiszen egy napra,
bőven elég volt ennyi állat...
Sufni álmos
 Luca megtartaná Sufnit
 -ha nem lehet nyestünk, akkor legyen görényünk Zsófi szerint... -mert, olyan cukik!
 Izabella és Sufni között teljes az összhang...
 Búcsúzás...

 Mennyi mindenre jó a LIDL-s szatyor
 
 teki szemrevételezés
 vízrebocsájtás
VÉGE!



2015. május 8., péntek

Anyák napja


Nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, hogy idén is részesülhettem az iskolai anyák napi műsorban.
Három éve, mióta már nem ovisok a lányok, minden évben valami új, nem megszokott, sablonos köszöntéssel  találkoztam, ami leginkább a felkészítő tanárok kreativitását dicsérte. Az idei ünnepség, minden eddigi elképzelésemet felülmúlta. Nem osztály szinten, hanem iskolai szinten köszöntöttek gyermekeink bennünket. Maga a műsor, valamivel több mint másfél órás volt. Ez azt jelenti, hogy konkrétan ennyi ideig volt könnyes a szemem...
A képeket Gáborom készítette, így nekem volt lehetőségem a gyerekek előadását figyelni...
A fenti képet pedig még régebben mentettem le, gondoltam majd egyszer kinyomtatom magamnak de, a családom megelőzött vele, aminek nagyon örültem...
-a rengeteg virág mellett.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails