2009. február 20., péntek

Február 14 Valentin nap


Bálint nap

Lányaim nagy "szerelme" a szomszéd kisfiú, akivel az oviba is egy csoportba járnak!
Ma, neki van névnapja, őt köszöntjük!
Már alig várták ezt a napot, hogy találkozzanak, játszanak! ( tegnap látták utoljára egymást)
Az ajándékot amit Bálintkának vettünk Luca és Zsófi "tesztelték" napokon keresztül, szégyenlem is magam miatta, de dugdosnom kellett előlük, nehogy idő előtt "leamortizálják"
( valami csoda folytán estére mindig előkerült, nem voltam eléggé alapos)
Pókember most a fiúknál a "menő" ezért amikor megláttam (azt a bizonyos) mamuszt, tudtam hogy ezzel nem fogok mellényúlni. ( arra már itthon jöttünk rá, hogy világít is a sötétben )
Éjszakára 1-1 mamuszt kellett a lányok ágya melletti kis szekrényre raknom így aludtak napokon keresztül el!
Zsófiámnak ráadásképp ott van még a mostani sapka mániája is ( abba alszik már 2 hete )
- fázik a fülem -megjegyzéssel- amin Ő is jókat nevet
Tehát este..., plüss állatok serege az ágyban, sapka a fején, éjjeliszekrényén a vize és könyve mellett most már a mamusz is!
Azért kicsit jobb, mint tavaly a gumicsizma és kismotor "őrülete" lássuk be...!
Végre odaadják az ajándékot és "túl" leszünk rajta.
Természetesen külön -külön kis ajándékos tasakba raktam be 1-1 mamuszt, hogy még véletlenül se legyen abból vita hogy ki adja oda!
A többi ajándék már mellékes volt a mamusz mellett a gyerekek számára, a kardigánnak és a pólónak inkább az anyuka örült.
Délután tudtam meg, hogy inkább Bálintka jön hozzánk, mert náluk az apukája barátja van és így mindenkinek nyugisabb!
Előre szóltam, hogy hozzák magukkal a pókemberes jelmezt is így a lányok beöltözhettek a pókember barátnője jelmezükbe!
A siker nem maradt el!
Jól érezték magukat és kivételesen nem veszekedett a három gyerek, ami ritka pillanatok egyike!


Itt már fáradtan, de még elemükbe itták
az elmaradhatatlan kakaójukat

A vasárnapi ebédet is előkészítettem, holnap jön Enikő!


Boldog névnapot kívánunk Bálintka!

Barátnők 30 éve

vasárnap

Hétvégéink ritkán szólnak a semmittevésről, valami program mindig van, vagy mi megyünk, vagy hozzánk jönnek vendégek.
Ezen a vasárnapon az utóbbi történt.
Hét elején Enikő barátnőmmel váltottam pár email-t és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy vasárnap meglátogat minket Miskolcról, ki tud venni egy pár nap szabit.
Már évek óta ez a pár nap rólunk szól, ilyenkor jókat- eszünk, iszunk nem bánkódunk, és nagyokat beszélgetünk!
Ilyenkor Gábor amikor szükséges a háttérbe marad a lányokkal, de az esti traccsolásunkat soha nem hagyná ki és csatlakozik hozzánk hajnalig.
Enikőt a gyerekek is nagyon szeretik és mindig várják!
Több mint másfél évvel ezelőtt vele próbáltuk ki a gyurmázást először a lányokkal
( mi gyurmáztunk a kicsik pedig nézték )
Igazi lányos dolgokkal szerettük volna megkedveltetni őket a gyurmázás sokszínűségével, hogyan lehet hosszú kígyót nyújtani és abból gyűrűt, karkötőt, láncot csinálni.
Majd rögtön első nekifutásra jöhetett még a gyurma műköröm is! ( nekünk egyébként nincs )
Teli találat volt körmözni a lányokkal!
Nyomkodták a kis kezükkel a gyurmát a körmükhöz, majd mikor már nem volt hová ragasztani lekerültek a zoknik is a lábakról!
Nagyon mókásak voltak.
Kinézetük a sárkánybébikre hasonlított a karmaikkal, és ahogy mentek... nehogy leessen...!
Jókat mulattunk rajtuk, de sikerült elértük a célunkat is: - imádnak gyurmázni
Sokáig csak ilyen " csajos " dolgokat csináltak.
Kezdtem aggódni, hogy mi lesz akkor, ha majd oviba mennek és előadják
" körmös tudományukat" a hóember és egyéb formák helyett.
Ez már a múlté!?

nagy munkában...


Zsófia fényképezett:

Luca fényképezett:



Természetesen most se hagytuk ki a gyurmázás örömét...
utána jöhetett az elmaradhatatlan tánc....
mulatós a mai gyerek zene???
(Alma együttes: nád a házam...)

lefekvés előtt még egy kis játék

Közben odakint szépen hullik a hó!
-jaj, de jó!

2009. február 19., csütörtök

hó! Hahó!



Végre leesett a második hó is!
Már nem reménykedtem benne, hogy az idén télen tudunk még szánkózni!
A szánkók kint búsultak a tornácon, a frissen előszedett rollerok társaságában!
Kellemetlen, de csak akkor jutott az eszembe elpakolni a szánkókat, amikor elmentem mellettük, és ez a gondolatom is csak eddig tartott!
Valahogy mindig akadt fontosabb munkám és "vettem át " Petőfitől ezt az örökzöld idézetét:

Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Így maradt minden eredeti helyén...!

Reggelre mindent beborított a fehér hó.
Maradt a kérdés, menjünk oviba szánkóval amit még este ígértünk a lányoknak, vagy szánkózni menjünk ovi helyett?
A harmadik lehetőséget az autót választottuk!
Már az utcánkba rá kellett jönnünk arra, hogy ez bizony nem a legjobb döntés volt részünkről a nagy hó miatt!
Az oviba az ebéd befizetés miatt mindenképpen mennünk kellett, így távollétünk okáról tudtunk szólni az óvónéniknek is.
Elvégre az iskolákba is van sí szünet, mi tartottunk egy rendkívüli szánkó szünetet!
Irány haza, alaposan beöltöztünk a "szkafanderekbe"
Enikő barátnémat is beöltöztettük és irány szánkózni, kihasználni minden lehetőséget!
Az egyedüli buktatója csak annyi volt, hogy a gyerekek kesztyűje1-1 pár bent maradt az oviba, a másik páros pedig Gábornál az autóba, itthon pedig nem volt csak egy pár a két gyerekre!
Rutinos anyukaként felajánlottam nekik zoknit a kezükre, de erre ők nem voltak kaphatók, egyébként se nagyon szeretik a kesztyűt!
Alig volt 10 óra és mi már kint koptattuk a havat.
Jó volt nézni a lányok kipirult arcát, csibészkedésüket, hogy próbáltak minket összehavazni.
Nálunk a szánkóból is kettő van, tanulva a babakocsiból ( vita, győzködés, hogy éppen ki üljön elöl és ki hátul) ezt megelőzve döntöttünk anno, hogy mindenkinek legyen külön.
A külön szánkó pedig két szánhúzót jelent ( próbáltam egyedül is, de nagyon nehéz egyszerre kettőt, ha nincs segítség és apuka is dolgozik )
Kapóra jött most nekünk Enikő.
Mivel ma ő a favorit, ezért Zsófi gyorsan lecsapott rá, mint szánhúzóra.
Nekem a " maradék " jutott Luca személyében.
Volt egy rövidke szakasz, igaz már hazafelé tartottunk, mikor próbált a gyerek meggyőzni arról, hogy úgy húzzam a szánkót, mint ahogy a szarvasok szokták.
Szófogadó anyukaként kapható vagyok mindig egy kis játékra és belebújtam a " hámom-ba "
- Nem, ez így nem jó, nem így szokták a szarvasok!- nézett rám értetlenül Luca
Próbáltam meggyőzni saját igazamról, mire kiderült, hogy azt szeretné, ha négykézlábra ereszkednék és úgy húznám őt a szánkóval!
Ezt a kérését nem tudtam teljesíteni, semmi porcikám ( ízületem ) nem kívánt a hóban csúszni mászni, ismerve őt képes lett volna hazáig "hajtani" engem.
Felajánlottam helyette inkább egy vágtázást neki mert Enikő, Zsófival már messze járt és utol szerettem volna érni őket a nagy hóesésben.
Hogy mi lett a kesztyűkkel...?
Azt az egy árva pár Lucám kezén landolt ( idő közben meggondolta magát ) Zsófi pedig "muff-ként" megkapta a sálamat.
Csak azt sajnálom, hogy barátosnémat nem sikerült egy sapkára rábeszélnem... ( száríthatta a haját, mert alaposan eláztunk )
Mindenki elégedett volt és én se bántam meg, hogy ma nem mentek oviba!
Enikőért délben jött Gábor és elvitte az állomásra, mert haza kellett mennie.


Másnap reggel szánkóval mentünk oviba és örömmel láttam, hogy nem csak mi vagyunk ennyire
elvetemültek. ( pontosabban négy gyerkőc érkezett még rajtunk kívül )
Elnézést kérek minden anyukától és apukától már most, a következő pár soromért.
A gyerekeknek a hó, és a szánkó nagy élmény, reggel mindenki izgatottan készülődik, oviba , munkába, hát még ha szánkóval indulnának sokan!
A gyerekek arcát nézve nem teher, hogy hamarabb kell elindulni, fáradságnak pedig végképp nem nevezném, így könnyen kaphatunk egy szépen induló napot!
Olyan hamar felnőnek ezek a kicsik, ragadjunk meg minden pillanatot amit játékosan velük tölthetünk el ebben a rohanó világban!



Délután, viszont már csak mi voltunk annyira bevállalós szülők, ( sok helyen már nem is volt hó, csak a mi utcánkba) de azért a " kertek" alatt lehetett közlekedni.

Gyönyörűen sütött a nap, kell ennél több!?
Üresjárat az ovi felé

Itthon már Bálintkáék is csatlakoztak hozzánk és kezdődhetett az igazi csúszkálás:



Egyedül is ügyesen csúsztak




Nem akarok még haza menni!!!

Apa szülinapja





(2009 február 07)

Nem felejtettük el idén se apuka születése szent napját!
Már napokkal előtte sokat beszéltünk a lányokkal róla, hogy meglepetést kellene csinálnunk apának!
Apa ahogy hazajött a lányok minden "titkos akciónkat" egyből elmondták neki!
Eleinte, azért úgy csinált mintha nem is hallotta volna, de a lányok addig nyúzták, míg kénytelen volt meghallani milyen meglepetéssel is készülünk számára!
Hiába mondogattam a lányoknak, hogy ez "TITOK", nem szabad apának elmondani, mert akkor nem lesz meglepetés, suttogva számoltak be még a legapróbb részletekről is!
(Boribon Születésnapjából jól ismerik, hogy mi a "titok" de, az is lehet hogy nem akarták, hogy az apjuk idő előtt világgá menjen?)
Hát ennyit a titok tartásról!
Mivel vendégeket vártunk, én már korán reggel felkeltem elkezdve a napomat, hogy időt nyerjek a rengeteg munkámhoz!
A lányok kezdenek teljesen hozzászokni az óvodai korán keléshez, úgy látszik a hétvége se lesz ez alól most már kivétel!
Mivel még este megbeszéltük, hogy ők készíthetik apának az ünnepi kávét és vihetik be neki a szobába, nehéz volt lelkesedésüket féken tartani!
Szélvész kisasszonyok, sikeresen elkészítették, és szervírozták apuka " szüli-kávéját"
Boldogan ébresztgetve édesapjukat ( aki már régen felébredt ebben a nagy hangzavarban )
köszöntötték fel!!!


Könnyű a lányos anyukák élete, ilyen segítség mellett!

Rohanás piac, bevásárlás nehogy kimaradjon valami a buliról!
Mikor már mindent beszereztünk akkor kapjuk a telefont vendégeink betegségéről!

O.K! Ez akkor most nem jött össze! Sajnálom hogy megbetegedtek, nem csoda tombol az influenza járvány! Ilyenkor áldom az eszem, hogy idejében beoltattuk magunkat!
Több lehetőséget felajánlottam az elmaradni látszó parti helyett, ám Gábor a nyüzsgő buliról lemondva, csendes ünneplést akart négyesbe, csak velünk, ha már így alakult!
Rohanó tempónkat visszafogtuk, hiszen a saját uraink vagyunk, ráérősen intéztük ezután tennivalóinkat!
Jó későn értünk haza ebben a nagy kényelemben...!
Idejében elkészült az ünnepi " ebéd"is ( párizsi pulyka mell ez most a nagy kedvenc ) igaz, nem ezt terveztem, de a délutáni alvást nem akartam nagyon elcsúsztatni!
Míg a " fiatalok " aludtak addig én befejeztem a főzést, amit még reggel elkezdtem,aminek hihetetlen mennyiségű, bakonyi betyárleves lett az eredménye, na és természetesen az a két nagy darab csülök, amit már csak sütnöm kellett
( így legalább holnap pihenhetek, gondoltam Én ! )
Rengeteget játszottunk, táncoltunk egész estig és nem mellékesen jegyezném meg, hogy a lányok kb 10 percenként kívántak boldog születésnapot apjuknak!



Még az esti fürdésnél is ilyen remek hangulat uralkodott...
Lefekvés előtt levezetésként jelenlegi nagy kedvencünk dalára ( alma együttes: nád a házam teteje ) pörögtünk, forogtunk!
Hebrencs Zsófikám, a nagy pörgésében elesett és felrepedt az álla!
Gáborral mi is megijedtünk, de talán Lucám arcán lehetett legjobban látni az aggódást testvére miatt!
Az ikrek világa ahogy óvják, féltik egymást mindig ámulatba ejt!
Hamar összeragasztottuk Zsófikám állát, amire még büszke is - hogy ő "milyen ügyes volt"
és hogy már nem is fáj már neki!
Lucám lelkét vigasztalni kellett, nehezen viseli a vér látványát, hát még ha a testvéréről van szó!
Az este további hangulata itt megpecsételődni látszott, ezt nem hagyhattuk annyiban!
Sokáig győzködtük Lucát, hogy nyugodtan táncolhat, nem fog elesni ő is, a táncnak egy darabig búcsút mondott szerintem!

Nem hatotta meg hogy elesett... Lucám a megfontoltabb, óvatos duhaj...



Megengedem apának hogy kilakkozza a körmöm,
de csak azért mert szülinapja van!



Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails