Hol van már...

Számunkra nem sok jutott az idei hóból. Igény pedig lett volna rá. Na, jó annyira nem, hogy esetleg több órás autóútra is vállalkoztunk volna a fagyoskodásért cserébe, de egy jó kis szánkózásra, vagy hóemberépítésre, amiből sose lehet kinőni,  naná, hogy mi is partnerek vagyunk.
Nem csoda, nagyon megörültünk múlthéten, mikor estefelé, a hószállingózásból, komolyabb havazás lett.  Olyan igazi nagy, és sűrű pelyhes, ami ígéretesnek tűnt, hogy végre kiélvezzük a tél adta lehetőséget. Az se érdekelt, hogy csak este hét után érte el azt a mennyiséget, amiért már érdemes beöltözni... -hiszen megígértem a lányoknak, hogy ha így folytatja a havazást, akkor lesz ami lesz, ha kell, este nyolckor is de, kimegyünk hancúrozni. Arról már nem is beszélve, hogy a macskákat is szerettük volna megismertetni nem nagy sikerrel azzal a fehér, hideg izével, ami felülről esik. Egyenlőre szobacirkálónak képzelik magukat, nem szívesen mennek ki, csak ha kirakom őket, mint macskát... - akkor is csak a lábtörlőig jutnak de, legalább lehiggadnak.
Sajnos a hóemberről nem sikerült képet készítenem, mert gondoltam, ráérek vele másnap reggel, azonban akkor már késő volt...
-elolvadt!

-jobb fent, mint lent...

Megkezdődött

Megkezdődött a hosszú-hétvégénk, mindenki itthon van. Azt hiszem, hogy a jelenlegi állás szerint begubózunk, és amennyiben nem muszáj,  ki sem tesszük lábunkat a jó, meleg házból.
Kandalló pár hét szünet után beizzítva, tejszínhab a hűtőben, már csak a forrócsoki és kakaó várat magára.  Odakinn szakad a hó, tiszta karácsonyi fíling így húsvét tájékán...

Mondjuk eléggé érdekes a húsvéti díszek mellett, a kandallóban pattogó fa ropogását hallgatni.
Emlékszem pár éve, amikor a bejárati-ajtón felejtettem a húsvéti ajtódíszt, és csak karácsony előtt szedtem, azaz cseréltem le...
-na, most majdnem olyan!

Ennyi furcsaság után ma már meg sem lepődtünk, amikor a tónál két gólyát láttunk...
-természetesen hóesésben. 
És, hogy mit kerestek nálunk, arról fogalmam sincs... - mert bár eddig nagyon vágytam rájuk, de a hattyúkat se bánnám, a környékünkön nem lehetett eddig gólyafészekkel találkozni.
Remélem jönnek majd máskor is, rajtunk ne múljék...

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Jégmécses

Már megint egy mécsestartó. Lehet, hogy másnak,  kezd .már egy kissé unalmas lenni.
Sajnos nem tehetek róla, én nagyon szeretem, főleg ebben az időszakban... 
Ráadásul az elkészítése kézügyességet sem igényel.
Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy a lányok iskolában vannak és nélkülük kezdtem bele. Sebaj, remélem az estére várható végeredmény, kárpótlást nyújt majd számukra.
Tűz és jég...

Reggel, miután befejeztem az ásványvizes flakonok darabolását, rengeteg  leesett hulladékom maradt.
Máskor, rendes körülmények között, ezek a felesleges darabok mennek a kukába.
Most is így lett volna, de szerencsére már olyan felfokozott karácsonyi hangulatba kerültem, hogy minden a dekorációkról szól körülöttem...
A megvilágosodás, talán annak köszönhető, hogy az ablaknál ültem és a havas tájra láttam, talán annak, ahogy a napsugarak beragyogták. Nem tudom. Ekkor  már eszembe jutott  Zsófikám  jégkirálynős jelmeze...
-amin a flakonok, tökéletes jeges hatást keltettek.

Több se kellett, jól rátekertem a kupakokat, és egy kanna víz társaságában kivonultam a teraszra, hogy elkészítsem ezeket a jégmécseseket.
Gyermeki izgalommal várom a fejleményeket.
Tudom, fehér mécsesek lettek volna a legjobbak, de sajnos a cementezéshez az összeset felhasználtuk, így,  most beérjük ezzel az illatosított változattal is.

Végre!!!

Mi már nagyon vártuk!
Igaz, egyenlőre a hóemberépítés még várat magára, de igyekszünk addig is maximálisan kihasználni, az időjárás nyújtotta lehetőségeket...