Így is, úgy is... -ikrek!

Ennyi szomorkás bejegyzés után, nekem is felüdülés, végre, valami jó dologról is beszámolni.
Wifi elvesztése után, látva a lányok  nem múló fájdalmát, szülői kötelességünknek tartottuk, hogy kilendítsük Lucáékat a gyászból.
Ne értsen senki félre, nem azt szeretnénk, hogy dugják homokba a fejüket és ne gyászoljanak, ne érezzék az elvesztés fájdalmát, de amikor létezik egy gyerekbarátibb  megoldás is, így, mi inkább azt választanánk...
Mivel azt mondták a lányok, a fájdalom miatt, hogy nem szeretnének semmilyen állatot*, jó szülőhöz híven, meg is kellett volna értenünk.
Mi viszont, jó szülőknek gondoljuk magunkat, így megbocsájtható a bűnünk, hogy nem hallgattunk rájuk, és akcióba lendültünk állatimádó lányainkért...
-pontosabban én.
Vadul keresni kezdtem a neten cicákat, de legfőképpen fehéret, mert Lucának az a kedvence, hátha... Majd miután nem találtam, jöttek a kutyák, de ott sem jártam sikerrel. Hiába volt egyik aranyosabb a másiknál, náluk szóba se jöhetett...
Teljesen feladtam a keresgélést, úgy látszik, akkor ez az utunk, nem kell nekünk több állat.
Ám a sors kifürkészhetetlen...

Este, mikor ismét gép közelébe kerültem, csak úgy poénból (már évek óta) időről-időre, megnézem az aktuális briard kenneleket, hogy éppen hol van szaporulat. Eddig soha sehol nem volt, nem jártam szerencsével.
Ebből, már gondolom lehet sejteni, hogy most, találtam aktuális almot.
Először nagyon megijedtem, hiszen ezt akartam évek óta  majd az első sokkból felocsúdva, szóltam Gábornak, hogy nézze meg ő is a kicsiket...
-persze mindezt a legnagyobb titokba!
Pár telefonváltást követően, sikerült is megegyeznünk abban, hogy másnap megyünk megnézni a kutyusokat, természetesen,  minden kötelezettség nélkül.
Az, hogy gyakorlatilag az ország másik felébe kellett autókáznunk este, mert a tulaj, csak akkor volt otthon, már mellékes is.
Az egész utat végignyűglődték a lányok.
Nem értették, miért megyünk el a Balaton mellett,
-ám amikor kiszálltunk a kocsikból és meglátták a kutyákat, nem akartak hinni a szemüknek...
Első pillanattól nagy lett a szerelem, pláne akkor, amikor megtudták, hogy nem egy, hanem két* kiskutyát hozunk el...
-tovább erősítve ezzel, az itthoni nőuralmunkat.

Semmi kétségünk nincs afelől, hogy jó döntést hoztunk. Igaz, volt bennünk egy kis félelem, de bízva lányaink felelősségtudatában, már elég nagynak éreztük őket ahhoz, hogy saját állatukról gondoskodjanak maximálisan, tőlünk függetlenül.
Nem szerettem volna én a MAMA lenni, mert a konyha miatt az összes állat annak tart és a takarítószemélyzeti státuszból is elegem van már...
Mindent a lányoknak kell a kutyákkal csinálni. Ők adták a neveiket, ők etetik és bizony, a piszkos munka is rájuk hárul.
Ilyen feltételekkel, számunkra igazi öröm az állattartás, mert a kiskutyák első pillanattól fogva elfogadták a lányokat gazdájuknak, jól kiválasztották egymást.

Hazafelé: Luca-Bori, Zsófi-Saci páros.

a 3 hónapos szőrgombolyagok

Azóta elválaszthatatlanok egymástól.

 Szerelem, első látásra...
-itt még a szülőkkel

 Ez a boldogság, remélem, évekig tart az ikreink között!


*Lóg a zászló sajnos Schanelnél is, mivel Wifi betegsége fertőző, és egy év alatti cicákat támadhat legfőképpen meg. Schanyit (Sanyi) 2 hét múlva kell vinni vérvételre...