Boldog

Na, nem mintha olyan gyakran posztolnék magamról képeket, vagy bármilyen eseményt a facebookon, tegnap biztosan ilyet tettem volna  fel, egy nyúlfarknyi mondat mellett...
:)
Végre, kiszedték a varrataimat!

Viszont mivel nem a facebookon, hanem itt a blogba írok, így egy kicsit bővebbre eresztem mondandómat.
Tényleg kiszedték a varratokat, amitől alapjáraton jobban féltem, mint magától a műtéttől.
Jól vagyok a helyzethez képest. Mivel egyébként sem hagytam el magamat, igaz a család mellett nem is nagyon lehetett volna, két pihenés között belekezdtem némi bútortuningba.
Jó, azért nem egyedül csináltam, mert a lányok lelkesen segítettek, elvégre az ő bútoraikról volt szó.
Először a szobájukban lévő kisbútorokat festettük át fehérre, majd a tanulószoba következett.
A két szekreter alaposan feladta a leckét, no meg a lányok igényei sem könnyítették meg a munkámat.
Ma majdnem befejeztem, de sajnos az utolsó lépéseknél elrontottam valamit, és a fiókokat újra kellett kezdeni. Ettől nem lettem túlságosan boldog, viszont aki ismer, tudja rólam, hogy nem adom fel egykönnyen...
-pláne úgy, hogy két csiszolás közben a világ legjobb anyukájává lettem nyilvánítva.
Már csak ezért megérte az egész.
Holnap remélem befejezem, és akkor végre képet is tudok mutatni mázolmányainkról.