Nem kékharisnya, két-harisnya...

Nem tudom, más lányos háznál, hogy működik, csak bízni tudok abban, hasonlóan mint nálunk.
Na, nem mintha vigasztalna a tudat, hogy nem vagyok egyedül...
-de! Azt hiszem, mégis vigasz lenne.
Jó, persze, nálam is ritkán ugyan, de előfordulhatnak balesetek. Emlékeimben kutakodva biztos találnék párat, mármint ami a lyukas harisnyákat illeti...
Félre ne értse senki. Szeretem én a harisnyákat, főleg a lányaimon.
Már csecsemő korukban imádtam, a nehézségek mellett is harisnyába öltöztetni őket. Imádtam azokat a hurka combokat, pici szoknyácskával. Ahogy cseperedtek a lányok, mindenhová harisnyába mentek... Nem is volt ezzel semmi baj, mert tudtak rá vigyázni.  Viszont, majd úgy 3 éves koruk környékén, mikor bekerültek az óvodai közösségbe, hatalmas változáson estek át, nem csak a lányok, hanem a harisnyák is. Persze, hogy lovacskásat játszani, és mellé négykézláb csúszni, mászni is kell, az egy dolog. Viszont az, hogy napi egy harisnya amortizálódik le ezáltal, már nem.  Toldozni foltozni, lehetetlenség lett volna... -mondjuk azért mint mindenhol, itt is voltak kivételek.
Gyorsan rá kellett jönnöm, hogy oviba a harisnyanadrág, nekünk nem pálya.
Valamivel mégis helyettesítenem kellett, szoknyamániás lányaimnál, így váltottunk át a leggingsre. Fogyott ebből is jócskán, de legalább a lyukas darabokat újrahasznosítva, nyáron rövidnadrágként, ha máshol nem is, de a homokozóba tökéletes viseletnek bizonyultak. Természetesen, a köztes időszak alatt is volt egy-egy alkalmi harisnya viselet, aminek az állagára kínosan felügyeltem.
Szeretem én a harisnyákat! Mert ha nem szeretném, akkor a lányok zoknis fiókjában, biztosan nem lenne több új "igazi" nagylányos nejlonharisnya felhalmozva az iskolai ünnepségekre, vagy alkalmi kiruccanásokra...
Amiről most mégis írni szerettem volna, az a nejlonharisnya. Azaz, annak viselési morálja, mondjuk úgy, 7 és 10 éves kor között. Mert ugye az elkerülhetetlen, hogy az iskolai ünnepségekre, nejlonharisnya nélkül menjen az ember lánya. Viszont az is elkerülhetetlen, hogy ezt a harisnyát már azon a reggelen, mikor a gyerekre ráadtuk, akár el is felejthetjük...
-legalábbis nálunk!
Mert persze, ,csak és kizárólag hibát az iskola padjaiban és székeiben kell keresnünk.
A gyerek SOHA nem hibás!!!
Előrelátó szülőként, próbálkoztam a lyukak elkerülése végett, nejlonharisnya+leggings  variációval...
-ami természetesen, csak arra az időszakra szólt amíg az ünnepség el nem kezdődik, mert onnantól, jöhet szigorúan csak a harisnya: bízva abban, hogy fél órát, talán kibír.
Nincs pad, nincs szék. Elméletileg...
-mert a gyerek, ugye SOHA nem hibás.

Azt, hogy az évnyitóról lyukas, mit lyukas, rongyos harisnyában jöttek volna haza a lányok, szerencsére jó idő volt, így inkább mezítláb még lenyeltem.
Még azt is, hogy okt.23. ünnepséget se úsztuk meg szakadás nélkül...
-de, hogy a karácsonyi ünnepségen mind a ketten így nézzenek ki, arra már nem tudtam mit mondani...

Pót-harisnyával nem készültem, bíztam bennük, de hiába...
-mert, hogy nem a padok és székek voltak a ludasok a lyukakban, az már egyszer biztos.

Mondjátok azt, hogy nálatok is így van, és nem csak az én lányaim a harisnyanyűvők!
;)

Esetleg, valami újrahasznosítható harisnyás okosság is jól jönne, gondolom, nem csak nekem...