2010. szeptember 6., hétfő

Hercegnők és pónik


töltik ki mindennapjainkat, háttérbe szorítva ezzel a hagyományos lányos játékokat, babákat, amikhez évekkel ezelőtt, még nagy reményeket fűztünk.
Kevésbé vigasztal a tudat, hogy szülőként nem egyedüliként küzdünk a mai kor gyermekei, lányai által felkapott rózsaszín kisállatok és csillogó ruhákba öltöztetett, hercegnőknek álcázott Barbikkal...
Próbálom elfogadni a lányok számára megunhatatlan játékaikat, (amikkel egyébként nagyon jó szerepjátékokat szoktak játszani) ezért gondoltam egy merészet, és hétvégi programunk keretében életre-keltettük kedvenceiket.
Na de, hogy ne rohanjak ennyire előre, némiképp magyarázattal tartozom, a furcsa (szerencsés) párosításban, amihez elsősorban Gödöllőnek van köze...
Előre egyeztetett, kora-délutáni programunk miatt kellett egyébként is odautazni, és, ha már egyszer "utazunk" akkor legyen megtűzdelve némi kultúrával, amit a Gödöllői Királyi Kastélymúzeumban töltünk el.
Miközben reggelinket fogyasztottuk, még szikrázó napsütésben gyönyörködhettünk (örülhettünk) de mire összeszedelőzködtünk, és útra-keltünk, már teljesen megváltozott az időjárás...
Borongós időben indultunk el, a tőlünk talán fél órácskára lévő Gödöllőre, imádkozva az égiekhez, csapadékmentes délutánért.
Az autóban, folyamatosan mesélnem kellett Erzsébet királynéról, akit a lányok is jól ismernek (rajzfilmekből)
Sziszi élettörténetét lenyűgözve hallgatták, én pedig boldog voltam, hogy sikerült felkelteni érdeklődésüket egyik kedvenc "rongyosra olvasott " életrajzi regényemmel, ami már több mint húsz éve belopta magát a szívembe...
Mesélés közben felelevenedtek vicces történetek, és végre azt is elmesélhettem, hogy Zsófiánkat kiről neveztem el, aki nagyon büszke volt arra, hogy a nevét egy igazi főhercegnőről kapta...

A kastélyhoz érve meglepődve konstatáltuk, hogy a borongós idő ellenére, vagy lehet, hogy pont azért rengetegen választották maguknak ezt a szombat délelőtti programot, ahol a látogatóknak most többek között, abban a szerencsében volt részük, hogy egy frissen befejezett, de még látogatók előtt nem megnyitott szárnyba is betekintést nyerhettek.
Előzetes regisztráció után, úgy döntöttünk, hogy ezzel kezdjük, múzeumi utunkat, az idő rövidsége miatt...
Felnőttek a lányaink, megérettek ahhoz, hogy gyakrabban szervezzünk, iktassunk be hétvégi programunk közé, egy-egy múzeumlátogatást.
Nagyon büszke voltam rájuk, hogy nem csak viselkedésükkel, de érdeklődésükkel, nyitottságukkal is bizonyítottak számunkra.
És, ha már ott jártunk, Herceg Egérvári Elemér naplóját se hagyhattuk ki, amit azóta már kiolvast(att)ak a lányok.


Egy gyors ebéd után, amire az idő rövidsége miatt szükségünk volt a közeli étteremben, de se a hely, se az étel minősége nem érdemel itt említést se...

Szerencsénkre imáim meghallgatásra találtak az égieknél, és elkerült bennünket az eső, így már semmi akadálya nem volt, hogy napunk második programszakaszán részt-vehessünk...
Egész héten, beszélni is alig mertem a lányoknak róla, féltem, hogy ha beleélik-magukat, nagy csalódás lesz számukra, hogy el kell halasztanunk a a miniFARM-ot.

Már az autóból kiszállva, rendkívül barátságos, közvetlen fogadtatásban volt részünk.
A kert paradicsomi élő,- és növényvilága csalt folyamatos mosolyt az arcunkra.
Az ötletesen kialakított körhintát a lányok azonnal használatba is vették, majd a folyamatosan érkező gyerekekkel (és szülőkkel) közösen ismerkedtünk meg a farm többi lakóival is.
Nagy népszerűségnek örvendtek a kutyák mellett a csüngőhasú törpemalacok, akik némi élelemért cserébe hagyták megvakargatni sörtés hátukat.
A gyerekek körében legnagyobb hangzavar akkor támadt, amikor a kicsi pónikat kivezették közéjük, hogy felszerszámozás előtt a gyerekeknek módjuk legyen egy kis fésülgetés, kefélgetés keretén belül ismerkedni, barátkozni a derék kis hátasokkal.
Legnépszerűbbnek a fehérek bizonyultak, mert egyszerre az összes kislány, azt választotta volna, de szerencsére mindenkinek sikerült megtalálnia, ha nem is fehér színű, de kedvencévé vált póniját.
A gyerekek arca, csak úgy ragyogott, miután gyönyörűen megfésült pónijaikat, kantár száron, "pórázon" vezetgették végig az udvaron, egy kis legeléshez.
Miután mindenki elkészült, és befogták a mini fogatot is, útnak indultunk, hogy a közeli arborétumban, ki lóháton, ki kocsikázva, tegye meg az élvezetes utat.
Akadtak gyerekek, akik Zsetont és Mézit vették boldogan szárnyaik-alá, hogy pórázon vezetve ők is részesei legyenek a kétórás túránknak.
Utunk során többször megálltunk, ekkor lehetőség nyílt a lovasok cseréjére, így több lovat is kilehetett próbálni a gyerekeknek, akik ki is használták a kínálkozó lehetőséget.
Csak mosolygó kislányokat lehetett látni, akik ragyogó arccal, büszkén ültek a nyeregbe, és kitudja milyen gondolatok jártak a fejükbe, melyik mesehős szerepébe képzelték bele magukat, amikor az erdőn át vezetett utunk.
A kétórás intenzív séta alatt mi szülők jócskán elfáradtunk, és szívesen cseréltünk volna bárkivel, ha csak egy kicsit is tudtunk volna spórolni a megtett kilométereken.
(mentségünkre legyen, mi már reggel óta "talpon voltunk", így nem is csoda, hogy alaposan elfáradtunk)
Manapság ritkán látni ilyen rövid idő alatt összekovácsolódott jó csapatot, senki nem volt a szülők közül aki kilógott volna a sorból, elvégre közös cél hozott minket erre a helyre, hogy örömet szerezzünk, élményhez juttassuk gyermekeinket, ebben a vadregényes tájban...


Enikő, -a miniFARM szülőanyja-, fiatalokból álló túravezető csapatával, hozzáértésével, nagy dolgot hozott létre, amiért minden elismerésünket kivívta, és nem csak a lányoknak tett "üres" ígéret mondatta velünk, hogy ide még hamarosan visszatérünk, és gyakori vendégei leszünk ennek a fantasztikus helynek, hanem az életre szóló élmény amit adtak nekünk, kaptunk tőlük.
Az arborétumba tett túránk után, levezetésként ismételten a kefék és a fésűk kaptak főszerepet a gyerekek kezeiben, amivel boldogan tették rendbe összeborzolódott sörényüket, szabadították meg a bogáncsoktól, apró termetű pónijaikat.
Minden gyerek örömmel vett részt, ám fájó szívvel vezette a karámhoz póniját, ahol hosszas búcsúzkodás után sikerült csak az elszakadás.

Elszakadni ettől a gyerekparadicsomtól, valóban nehéz volt, mert a jelenlévő állatok, kutyák, malacok miatt folyton késztetés éreztünk még egy (utolsó) simogatásra, hintázásra, majd megint simogatásra...


Akinek sikerült felkeltenem érdeklődését telefonon érdeklődjön szabad időpont után, ha szerencséd van akkor nem kell heteket várni, ha pedig nincs, akkor se keseredj el, mert érdemes rá várni!




10 megjegyzés:

  1. Mar megint csodas helyen jartatok,csodas dolgokat latatok es csinaltatok.A csajok a paradicsomban erezhetek magukat es az hogy mindenkinek lett sajat ponija az nagyon klasz lehetet hogy ok maguk fesulhetek,rendezgethetek.
    Gyonyoruek a lanyok a kepeken,es csodas szulok vagytok ti hogy iyen jo programokat terveztek a lanyoknak es rengeteg elmenyuk van a nyarrol az mar biztos.
    Na es az ovi elkezdodott feletek?
    pusizka

    VálaszTörlés
  2. Hú de tartalmas napjaitok voltak. Olyan gödöllői emlékérmünk nekünk is van, Hanna gyűjti ezeket a pénzből kilapítható izéket.
    A pónis helyről pedig a minap kaptam két különböző embertől ismertetőt és majdnem ott tartottuk meg a lányok szülinapi zsúrját, csak nem volt alkalmas a farmnak az időpont. Viszont kedvet csináltatok ahhoz, hogy ettől függetlenül ellátogassunk hozzájuk, azt hiszem valami jutalom programnak dobom majd be a lányoknak, ha összegyűjtöttek tíz jó pontot. Garantáltan ösztönző lesz nekik ha meglátják a képeket itt a blogodon.

    Ági

    VálaszTörlés
  3. Hűűű....most még csak a fotókat sikerült végigfutnom....az sem volt semmi....micsoda élmények már megint....visszajövök még....és ez nem fenyegetés!!! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó képek!
    A Hercegnős téma mulandósága..A tavalyi hercegnős iskolatáska vér ciki..pedig nagy reményeket fűztünk hozzá!

    VálaszTörlés
  5. Szia Mónika! Egy játékra hívtalak - ha van kedved hozzá! Kukkants be hozzám! Szép estét! Edit

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok, most csak a képeket tudtam megnézni, de nagyon édesek a Lányok a pónikkal ÉS a röfikkel. :) Sokan inkább elmenekülnének tőlük a szaguk miatt, ők viszont nem voltak kényesek. :)

    Puszi.
    Vivien

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  8. szia Móni, nem tudok sajnos máshol írni Neked. :( köszönöm az üzenetedet, megkaptam, többszörösen is. :) sokat gondolkoztam, mit is írhatnék válaszként, és arra jutottam, hogy nem mondok semmit. miattad. csak annyit kívánok, h Neked ne kelljen ekkorát csalódnod benne!

    további szép napot kívánok Neked, Nektek! :)

    puszi.
    Vivien

    VálaszTörlés
  9. Én nem tudlak elérni!
    :(
    Küldesz elérhetőséget?

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!
    Hat mar regen nem irtatok remelem csak az ovi vagy bolcsi miatt.Hianyolunk mar nagyon.puszika

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails