2010. szeptember 28., kedd

Again Parajd







Indulásunk előtti utolsó bejegyzésemet azzal a magamhoz intézett költői kérdéssel fejeztem be, hogy a reggeli ébredés, indulás, mennyire lesz zökkenőmentes, illetve gördülékeny.
Jelentem, a lányok 4 óra 3 perckor maguktól felébredtek (pedig még aludhattak volna egy keveset) és izgatottan készülődtek a hosszú útra.

Jól indult a napunk, amit az autópályán felkelő nap látványa tett még meseszerűbbé a talaj-menti ködben.
Erdélybe, ez a második utunk, amit megteszünk és mind a kettőnél verőfényes napsütéses utat élvezhettünk (ülhettünk) végig.
Kényelmes tempóban, folyóügyeink miatt többször megállva, de épségben érkeztünk meg Parajdra, ahol legelső utunkat a már jól ismert kürtöskalács sütő felé vettük, ami mellet nem lehet csak úgy elmenni, ha egyszer megkóstolta az ember.

Örömmel köszöntöttük házigazdáinkat Juditkáékat, akiknek pár hónapja intettünk búcsút és most ismételten kedves vendégszeretetét élvezhetjük, pár napig.
A lányok majd kiugrottak a bőrükből és hamarosan rögtönzött idegenvezetőként mutatták körbe a számukra jól ismert terepet unokatestvéreiknek.
Rövid időn belül hangos gyerekzsivajtól visszhangzott a környék, ami nekem olyan ismerősnek tűnt, csak a megszokott arcokat nem találtam hozzá sehol...
Euforikus állapotunkat fokozta, hogy az utcán megismertek az emberek, emlékeztek ránk, akkor is amikor a lányok nem voltak velünk, kérdezgettek hollétük felől, pedig a szállásunkat talán csak 15 méterre hagytuk (akkor még) el a közeli kisboltig.
Kipihenni az út fáradalmait, a kertben felállított kispadokon üldögéltünk, miközben kezünkben az elmaradhatatlan áfonyapálinkás pohárból szürcsöltük a csalókás édes italt, és élveztük a lemenő nap utolsó sugarait.

Ezalatt az üldögélős idő alatt esett meg az alábbi párbeszéd is amit én, (a mi XIV.) Lajosunkkal ejtettem meg dióvásárlás céljából, gondoltam, idejében érdeklődök a lehetőségek felől, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodni...


én: -Lajos, diót szeretnék vásárolni, nem tudná nekem megmondani, hol tudnám megvenni a napokban, hová érdemes mennem?
XIV. Lajos:- dehogy nem, 'csókolom, mondom én, mennyi kellene?
én: -hááát, nem is tudom... (itt egy kicsit gondolkoztam, hogy mi lenne az a mennyiség ami nekem (szemre) kellene, talán pár kiló, és nem röhög körbe a mennyiség hallatán...
XIV. Lajos: -hozok egy vékával, az elég lesz?
én: -mennyi a véka, nem tudom Lajos!
XIV. Lajos:-hát hogy is mondjam?- azzal csöppet gondterhelten, megvakargatta a fejét, hogyan tudná megmagyarázni nekem...
én:-még is, körülbelül mennyi?
-gondoltam segítek egy kicsit neki...
XIV. Lajos:- olyasforma, mint az a cserép ott- ni, a virággal (azzal egy dézsányi leander felé mutatott)
én: -az jó, akkor kellene annyi,-egy vékával- de mennyibe kerülne, mi az ára?
XIV. Lajos:-hát, pont annyiért adják, mint a búzát!
én:-???
XIV. Lajos: -20 lei!
én:-akkor szeretnék kérni belőle egy vékával!-
XIV. Lajos: -vasárnapra megszerzem!
én: -rendben, köszönöm! -mondtam-és ittunk egyet a sikeres üzletkötésünkre (is)

:)

A nap nyugtával, az addig rövid-ujjas felsőket felváltották a vastag polárok, pulcsik, de vacsorázni még nem tudtunk elindulni addig amíg a távolból meg nem hallottuk a jól ismert kolompok hangját, amit a legelőkről hazaérkező teheneket (fel)vezető kecskék nyakából szóltak.
Miután elvonult a népes menet, indulhattunk mi is esti séta gyanánt az egyik nemrégiben nyitott (felújított) közeli étterembe a Telegdybe, hogy éhségünket csillapítsuk, a helyi specialitásokkal.
Előző utunk alkalmával, nagy bánatomra, nem volt lehetőségünk a mics-et megkóstolni (na most sikerült alaposan bepótolni) ami nagyon finom volt.
Jól éreztük magunkat az igényesen kialakított étteremben, ahol többet sikerült időznünk mint szerettünk volna, és nem csak azért mert az óráinkat egy órával előre kellett állítani helyi idő szerint, hanem a másnapi kora reggeli kelés, és előttünk-álló napunk miatt, így gyorsan nyakunk közé vettük a lábunk és a teliholddal megvilágított úttalan-utakon, "hazafelé" vettük utunkat.
A meleg szobába érve, mielőtt a bevetett ágyainkba fejeinket álomra hajtottuk volna, éreztük azt az érzést amit az ember otthon szokott
-hazaérkeztünk!

8 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Nagyon örülök, hogy minden rendben. Móni, annyira élethűen írod le az egészet, hogy olvasás közben még a hideg is kiráz.
    Olyan, nagyon jó érzés kerít hatalmába ... mintha én is ott lennék!
    Legyen szép napotok!
    Millió puszi!
    K.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a szeretetet, de amikor olvaslak, mindig rájövök, miylen szerencsés vagyok, hoyg itt élek. Túl minden hülyeségen, ami ebben az országban történik, tényleg szerencse, hogy ez a szülőföldem.
    Örülök, hoyg így szívetekbe zártatok!
    Sokszor puszillak és örök bánatom marad, hoyg a biztosra vett találkozó végül mégis elmaradt.:( De majd bepótoljuk!:)

    VálaszTörlés
  3. Krisz!

    Jövőre, ha kell az autó kerekéhez kötözünk, de
    kiviszünk magunkkal, hogy megtapasztald ezt a csodát!

    Edith!

    Ezt veheted fenyegetésnek!
    Még találkozunk!!!!
    :))))
    Mi úgy gondoljuk, hogy szerencsések vagytok, hogy ilyen természeti,emberi kincsek vannak a kezeitekbe!!!
    Ne feledd, várom majd a Tordai beszámolót is, mint elő hírnököktől!
    :)))

    puszillak benneteket,
    Móni

    VálaszTörlés
  4. Jaj de jo lehetet a kirucanas Erdelybe kar hogy ilyen kis idot voltatok ott,na d ebiztosan nagyon sok uj elmennyel vagy regi dolgok folelevenitesevel toltotetek a napokat es tertetek haza.Nagyon jok a fotok,jo lehettet kutrost enni,edes volt a parbeszed,de jo lehetett tehen csordat latni nektek mi mindennap lattunk,remelem meg sokszor josztok ide Erdelybe.puszika

    VálaszTörlés
  5. Annyira jó, hogy az írásaidból úgy megismerjük azt a kultúrát, mintha mi is ott lennénk! Még mindig irigykedem... :)

    VálaszTörlés
  6. Olyan jó érzés az,hogy tudom,hol is van a Telekdy,a finom kürtőskalácsos,tudom milyen nézni az esti csordát/ez nekünk elmaradhatatlan Istvánkám miatt:)/,tudom mennyi egy véka.Tudom!...de tőled hallani,olvasni mégis más!Mintha veletek élném meg,mintha ott lennék.Köszönöm Móni,hogy ilyen szépen leírod és ezáltal jobban tudatosítod bennem,hogy milyen szép helyeink vannak!

    Örülök,hogy jól éreztétek magatokat.

    A lovasbemutatón folyton lestem,hogy nem e látlak meg?...de nem!:(

    Puszi,
    Timi

    u.i.VÁROM A FOLYTATÁST!!!

    VálaszTörlés
  7. Anya van egy oldal egy versennyel ahova bennezhetsz az oldal

    http://angelicsweetbabies.gportal.hu

    Van egy olyan verseny hogy ikres kepet kell benevezni es nyerhetnek a lanyok vasarlasi utalvanyt kukk be ha erdekel,nagyon erdekes es a sok ikres foto kozul valasztanak es a zsurik az anyukak es kivalasztanak az ikres kepek kozul 1,2,es 3-dik helyezetettet.Lepj be ha akarsz,vagy ha kivancsi vagy ra,ott van 2 email cim is hogy hova kell bekuldeni az ikres fotot.Ha erdekel.

    2010. szeptember 29. 13:59

    VálaszTörlés
  8. Móni! A Lajossal folytatott beszélgetést én telefonon keresztül hallottam tőled először és azóta is nevetek, mert vizuális típus vagyok és azonnal magam elé képzeltem az öreget meg téged.

    A képeket végignéztük a lányokkal, akik nem értették miért nincsenek rajta egyiken se.

    Megyünk mi még együtt Erdélybe, hiszen annyi része vár még felfedezésre.

    Puszi
    Ági

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails