Így könnyű!

Szerdán elővettem a karácsonyi díszeimet és ünneplőbe öltöztettem a házat.
Tudom, hogy korai még, de nem lehet elég korán elkezdeni a ráhangolódást...
-pláne, hogy ilyen lelkes segítségeim voltak.

A nagy meccseket nem fotóztam, mert valakinek dolgoznia is kellett. 

Kedvenc alvóhelyükön, a pihe-puha krumplis kosárban.

Szerencse?

Idén nyáron, valahogy az eddig megszokottnál is jóval több meztelencsiga lepte el kertünket. Védekezni ellenük lehetetlen. Létezik egy hatékony megoldás, ami eléggé merész döntés lenne részünkről. Ez a kacsatartás lenne. Nem akármilyen kacsáké, hanem indiai futókacsáké. Képek alapján nagyon vicces állatkáknak tűnnek, barátkozunk is a gondolattal. A lányok nagyon lelkesek, várják már a tavaszt. No, majd meglátjuk még...
Kacsák helyett azonban, két hete, mást dobott nekünk az élet. Lucámék osztálytársáék 5 kismacsekot találtak egy tujabokor alatt, amiből hosszas töprengés után kettő (a többinek is lett gazdája) az ősziszünet utolsó napján, nálunk landolt.
A parányi kis jószágok hamar belopták magukat szívünkbe, nem csoda, hogy másnap, alig akartak a lányok iskolába menni. Iza kutyánk, anyjuk helyett anyjuk lett. Profi módon terelgeti, tisztogatja a cicákat, akiknek nagyon is tetszik ez az új/fajta törődés. A z életünk azonban mégsem volt ennyire idilli. Egy héten kereszül, minden nap állatorvoshoz kellett hordanunk a cicákat, annyira betegek voltak. Most már szerencsére meggyógyultak, így bátran kijelenthetjük, megmaradnak. Nevet is kaptak már ujdonsült gazdáiktól, így Zsófikámé Chanel, míg Lucáé, Wifi névre fog hallgatni.
Rengeteg képet készítettem már róluk, használható viszont alig akad közöttük.
A lényeg azonban ezeken is látszik, mennyire édesek.
Szerencséjük volt.
Jó helyen voltak, jó időben...

Ő, Wifi

Chanel