Mézengúzunk farsangi méhecske-jelmeze

Az előző bejegyzésemben már  leírtam, miként jutottunk el az én kis "bogaram"  farsangi jelmezötletéhez, most a megvalósításról írnék jó pár sorban.
Azt tudtuk, hogy a rendelkezésünkre álló ruhadarabokból (fekete felső, harisnya, + az időközben előkerült tüll-tütü) kell garázdálkodnunk, és ezekhez kell igazítanunk minden/t nélkülözhetetlen  méhecske kelléket. 
Szerencsére, mint mindig ebben a gyermeki fantázia, most is segítségemre sietett.
Hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni, leleményesek gyerekek.

Luca első kikötése a jelmezkészítésnél  annyi volt, hogy Ő, egy nagyon szorgos méhecske szeretne lenni...
-hát persze, mi más is!
Akkor kell szükséges lesz neki egy kosárka, amiben azt a rengeteg virágport összegyűjti, illetve a farsang napjára már össze is gyűjtötte.
Ez viszonylag könnyen megvalósítható, hiszen rengeteg különböző méretű és színű, fonott kosár áll rendelkezésünkre. Miután kiválasztottuk a megfelelő méretet és a benne lévő zöld növényzetet egy hasonló dekor kaspóba helyeztük át, már csak a tökéletes "virágporról" kellett gondoskodnunk.
Virágpor gyanánt legelső gondolatom a gyöngyös-kosár kiürítése volt. Szerencsére, még a munkamenet elkezdése előtt újragondoltam, és bevallom, elég lelombozó, csupa gyöngy nappalit, óvodát láttam kibontakozni. lelki szemeim előtt...
Majd jött egy kissé macerásabb, de könnyebben takarítható megoldás, a krepp-papír.
Több tucat legyártása után, láttam én, hogy ez sem lesz az igazi, de olyan szorgosan dolgoztak a lányok, nem volt szíven elvenni a kedvüket, legalább azt a kis időt, csendbe, nyugalomba, töltötték el.
Kicsi, apró virágport szerettem volna. Választásom így esett a kristálycukorra, amit akril festékkel színeztem be, majd száradás után felragasztottam.
Na igen. de mivel szorgos a mi méhünk, nem lehet egy félig-telt kosara, annak a kosárnak csordultig kell lennie...

A telítettség hatását, még ha nem is látszik egy PET palack segítségével értem el, amit méretre vágás után, egy vékonyka papírréteggel bevontam, erre kerültek a virágpor cukor szemek, majd csillámok.
Míg nekem  a munka dandár része jutott, addig az én lányaim egy cseppet sem unatkoztak, mert szigorúan, csak tudásuk felfrissítésére inspirálódtak.
Így tettünk szert időközben méhkaptárra, és a filmben látott telefonra, amit a rugalmas csápok, antennák használatával érhetünk el.
A kaptárak elkészítésénél nem volt kérdés, hogy az egyik kedvenc, és oly sokszor alkalmazott, felhalmozott "guriga" készletünket csappantom meg., amit egy másik munkához gyűjtögettem össze.
Félbevágás után 3 egyforma részben behajtottam, mint a harmonikát majd a biztosabb, élesebb hajtások érdekében, egy laposfogó segítségével átnyomkodtam, immáron az eredetileg elképzelt kaptár formában, ezzel kaptam meg tökéletes hatszögeket.
A színezést a lányokkal közösen végeztük, amihez okker és bronz festék keverékét használtuk.

Csápnak, antennának, egy rég,i fekete hajpántra, zseníliadrótot ragasztottam, majd annak végére golyók kerültek. 

Szárnyakkal fehér tündér,-rózsaszín angyal  meglehetősen jól álltunk, ellenben egyik sem volt alkalmas a méhecskejelmezhez, ebből adódóan, új készítésébe kezdtünk.
Drótból meghajtottuk a kívánt formát, majd folpackkal bevontuk, így egy átlátszó, tökéletesen erezett, egyedi szárnyat kaptunk.

Mézike Luca kosarára, illetve hajába, virágokat terveztem készítettem, amik végül majd a copfjaiba kerülnek és nem csak a farsangi napon...

Végezetül, az egyik legfontosabb részét a jelmezkészítésnek, nagy kapkodásomban, majdnem elfelejtettem megemlíteni!!!

Történetesen:
-volt tehát, egy fekete felsőnk, amire valahogy sárga csíkokat kellett varázsolnom.
Hurrá, mehetünk megint a rőfösboltba, napok óta odajárunk, hogy szalagot vegyünk, amit még ráadásul, majd fel is kell varrnom...
-hiszen van itthon sosem használt, majd egyszer milyen jó lesz textilragasztóm, azzal akár fel is ragaszthatnám, de mi lesz, ha farsang után nem tudom nyomtalanul eltüntetni a csíkokat, megéri beáldozni egy új felsőt, még-ha erre a nemes célra is?
Miközben ezen gondolkodtam, és már már egyetlen lehetséges megoldásként maradt a tű-cérna elkerülhetetlen alkalmazása, hirtelen eszembe jutott évekkel ezelőtt Áginál látott, szigetelőszalagos csíkozás.
Rőfösbolt helyett irány a villamossági szaküzlet, mert persze még véletlenül se akadt itthon abból a bizonyos sárga szalagból, ellenben az összes többi létező szín megtalálható a szerszámos-szekrényben...
Bevallom, nagyon meglepett, hogy nem lehetett kapni, mert sima sárgát  "csak" megrendelésre  hozatnak, de addig is ajánlani tudtak helyette,  sárga-zöld csíkos szalagot.
Arra az arcra azért, kíváncsi lettem volna, mikor az eladó megtudta, miért ragaszkodunk olyan nagyon, az egyszínű sárgához...

Most már tudom, hogy ennek a jelmeznek az elkészítése is feledhetetlen lesz, és nem csak családunk számára...