Farsangra készülődve

Már régóta szemet-szúrt, pontosabban karácsony tájékán, hogy egyre többen keresnek rá az elmúlt években készített  farsangi jelmezeinkre.
Alapos szülő a legjobb szülő...
Ebből is látszik, hogy sokan szeretnének biztosra menni, időben belekezdeni, elkészíteni a jelmezeket.

Jóformán alig léptünk át az új esztendőbe, mikor a fentiekből kiindulva, először tettem fel lányaimnak a kérdést, hogy árulják már el, minek szeretnének öltözni az idei farsangon. Válaszukból világossá vált számomra, hogy ez a kérdés momentán csak engem foglalkoztat, Ők egyenlőre magasról tesznek az egész jelmezbeöltözésre...
Nem hagytam magam ilyen könnyen lerázni, ezért nap, mint-nap, ismételtem önmagam, -akár egy megakadt lemez, kitartóan, heteken keresztül. Valószínű, hogy Luca unta meg először makacs kitartásom, de legalább vette a fáradtságot és elgondolkozott azon, hogy állat, vagy ember hercegnő, tündér, bármi, akármi bőrébe bújna szívesebben.
Hosszabb gondolkodás után kiderült, hogy talán Mókus szeretne lenni, ami tartott egészen fél óráig, majd a bűzös borz gondolatával is eljátszadozott, mint esetleges ötlet...
Gondolom látszott arcomon némi kétségbeesés, kaján öröm amint elképzeltem az én drága kislányom, egy darabka pálpusztai sajttal a zsebében riogatja óvodai környezetét. Mindenesetre elég eredeti ötlet lenne...
Viccet félretéve, maradtunk továbbra is az állatoknál. Gondoltam ez jó vonal lesz, ha ezen  megmaradunk, csak legyen kíméletes velem, és ne pegazus, unikornis  akarjon lenni...
Az állatok további felsorolásánál zsiráf, orrszarvú szóba került még a hangya is, ide már munkássága miatt jutottunk, majd ha már szorgalomnál tartottunk, a méhek következtek.
Ez jó, gondoltam magamban és, hogy kis-bogaram szavát ne feledje, gyorsan felderítésre indultam a ház különböző pontjaiba, hogy feltérképezzem az esetlegesen szóba-jöhető kellékeket. Utam nem volt hiába, mert a mosókonyhában rejtekadó gardrób mélyén  találtam egy férfi pólót, aminél tökéletesebb nem is létezhetne a méhecske jelmezhez. Probléma "csak" annyi volt, hogy a póló gazdája nem-biztos, hogy osztozna lelkesedésemben, amint meglátja felaprított kedvenc ruháját. Sebaj, fojtassuk, nézzük meg mit lehetne összeszedni...
-van, fekete cicanadrágunk, leggings, és még harisnya is
-van, fekete, gyerekméretű felsőnk csak a csíkok hiányoznak róla
-cipőnk- a többit meg majd, menet közben kitaláljuk.
Mi Lucával eddig jutottunk gyűjtögetésünkben, mindeközben Zsófikánk, hogy addig se unatkozzon magára öltötte tavalyi fogtündér jelmezét és abba illegett, billegett előttünk. Rajta látszik jobban, hogy ízig-vérig NŐ, mert semmivel nem lehetett eltántorítani attól, hogy a jeles napon, szoknyát viseljen.
Ha már lúd, legyen kövér, gondoltam, megúszok egy jelmezkészítést, beszélek Ágival, hogy Hanna tavalyi jelmezét kölcsönkérjem. Tetszett is az ötlet, szerencsére mindkettőnknek, ám mint minden, ez se tartott sokáig., alig bő 24 óráig.
Jó, ezt mondjuk én szúrtam el! Mentségemre legyen, pusztán a jó szándék vezérelt akkor, amikor felhívtam Zsófi figyelmét arra,  ne nagyon élje bele magát, mert méretileg nem biztos a kölcsönkért ruha.
Tényleg csak óvni szerettem volna érzékeny kis lelkét a csalódottságtól, de úgy-látszik, hogy ezt mint mindig  most túlzásba vittem, mert magától mondott le a csábító ajánlatról...
Spanyol táncosnő helyett így lett belőle először hótündér, majd némileg feljebb szökdelve az előkelő ranglépcsőn, jégkirálynő.
Ennél a jelmezénél is abból indultunk ki először, hogy mi van itthon...
-van, ezüst ruha
-hozzá illő ezüst harisnya- ami kezdetnek nem is volt olyan rossz!
Még szerencse, hogy majdnem szemelőtt voltak a  légbuborékos fóliák, amikbe törékenyebb karácsonyi díszeink vannak csomagolva...
Jégkirálynő próba gyanánt, gyorsan be is csomagoltam vele az egész gyereket, ami tökéletes jeges hatást keltett. Innen már csak egy ugrás volt, hogy jégcsapok és jégvirágok kerüljenek a palástra na, de egy királynőről a  jégkorona se hiányozhat,  a jégjogarvirággal együtt.
Ilyen előzmények után kezdtem el a jelmezek készítését, amiben a gyermeki leleményesség, fantázia, különösen inspiráló volt számomra.

A jelmezeket  elkészítését részletesen, külön bejegyzésben mutatom  majd meg...