Nem bírtam már tovább, ezért
Arra persze az idén is várhattunk, hogy a gondosan feldíszített karácsonyfánk megadja magát és ha másért nem, de a kopasz ágak miatt hőtermelővé változik át...
Valahogy évről-évre olyan pompás fákat sikerül beszereznünk, hogy nemhogy eszébe se jut hullani, még az ágai is meredten állnak.
Ezzel az előzménnyel a hátunk-mögött álltunk neki a karácsonyfabontásnak. Ez a tevékenység, lényegesen több munkát és kevesebb örömet tud nyújtani, arról nem is beszélve, hogy létezhetne egy sokkal gyorsabb, olcsóbb, pénztárcakímélőbb megoldás a problémánk orvoslására. Miközben ezen elméletemet ecseteltem az illetékes célszemélynek, rájöttem, hogy alapjaiban füstbe ment terv az egész...
-mert minek nekünk műfenyő, annak nincs is illata,
-meg,- hogy néznek ki, milyen csúnyák...
Több ellenérv nem volt egészen addig, míg munkamenetünk elérkezett az aprítás fázisához.
Na, ha valami, akkor ez tipikus férfimunka.
Már rég el is felejtettem a mű dolgokról folytatott magasröptű beszélgetésünket, hiszen a rám-ruházott feladatot letudtam, majd, hogy még véletlenül se unatkozzak, gyorsan, kerestem magamnak másikat.
Egyszer csak
Kapva kaptam az alkalmon, és miután megbizonyosodtam, hogy semmiféle félreértés nincs köztünk, leültem gyorsan a géphez és keresgélni kezdtem a műfenyő kínálatok között.
Kínálat van bőven, bár nem tudom, hogy mennyire egyezik a sok-nullás,
Itt megjegyezném, hogy lelkesedésünk hevében, még a ház belmagasságát is lemértük, gerenda előtt, gerenda alatt, hogy a tökéletes méretet megtaláljuk...
Egyenlőre még gondolkodunk, de legalábbis tuti megoldást keresünk az idei karácsonyfa projektünkre. Igaz, tőlem az se állna távol, ha már december közepétől, esetleg Luca napjától kellene kerülgetni az előre feldíszített
Egy szép ünnep szomorú, de szükségszerű befejezése.Mégis, a legszebb az igazi !
VálaszTörlésMinden évben rámozdolunk a műfenyő témára mert:
VálaszTörlés- környzetbarát (úgy is mint természeti környezet és mint lakó környezet, nem kell még húsvétkor is az elszabadul tűlveleket szedegetnem)
- megtérül: soha többé nem kell fenyőt venni, hacsak ezt meg nem eszik az egerek, de csak nem finom
- és lehet már kapni tök realisztikusakat is
Ámde: minden évben végül amikor már nyújtanám a kezem a megfelelő dobozért, valahogy...sosem visz rá a lélek :( :)
Veszélyes üzem a fenyőégetés. Egy ízben sikerült az izzó és kiszálló tűlevelekkel meggyújtani a kéményben lévő kormot. Látványnak szép. Mint egy rakéta hajtómű, úgy fújta a kémény a csóvát. :)
VálaszTörlésAz igazi, mégis csak az igazi...A tűlevél, a gyanta illat(és máz a kezünkön), a júliusban előkerülő falevelek, a fafaragás oda és vissza:-))))a színek, levelek változata, a kiválasztás a hidegben toporogva, a hazaszállítás öröme...Minderről lemondanál? Azért ezt még gondold át...!:-)))
VálaszTörlésKétségtelen, hogy a vágott fenyővel, semmi nem tudja felvenni a versenyt...
TörlésNemhiába füstbe ment terv ez az egész műfenyő "ügy", úgy látszik nálatok is.
:)))
MJ: El tudom képzelni!!!
Egyszer nekem is majdnem sikerült felgyújtanom a házat, ráadásul úgy, hogy a második szomszédunknak a háztetője 2 hónappal azelőtt gyulladt fel, aminek "szemtanúja" lehettem...
Szörnyű érzés volt!
Nálunk évek óta műfenyő van. Pedig, ha valaki, hát én kézzel-lábbal hadakoztam ellene, mondván az igazi az igazi. Mert illatos, meg csak az szép, meg egyáltalán. Aztán valamikor pár évvel ezelőtt vettünk egy normand fenyőt 8 ezer forintért. Természetesen hiányzott egy jókora ága, de sebaj, befordítottuk, gondoltuk, majd az illat kárpótol. Nos, se illat, se más. És hullott, úgyhogy harmincadikán le kellett szednünk. Olyan mérges voltam, hogy a következő évben hajlandó voltam cirka öt órát azzal tölteni, hogy megtaláljuk azt a műfenyőt, ami szép is, formás is, nem is nagyon "műhatású". Sikerült. Azóta is az a fa van. Nem bántuk meg. :)
VálaszTörlésÉs bevallom, egészen jó érzés "bedobozolni" az ünnep után. :)