A két Lotti

Erich Kastnertől a két Lottit, gondolom mindenki olvasta. Manapság a gyerekek kötelező olvasmányként találkozhatnak az ikrek történetével. Bezzeg az én időmben! Egészen biztos, hogy más könyvek olvasását kötelezték nekünk, harmadik osztályban.
Azt, hogy pontosan mit is olvastunk, arra már nem emlékszem...- talán - A légy jó mindhalálig? 
No, mindegy is, nem ez a lényeg.
Lehet, hogy jobban örültem  az első szülőin, mint  Zsófi és Luca, mikor megkaptuk a választható!!!* közetelező olvasmányok címét. Nem volt kérdés melyiket fogjuk választani, pláne úgy, hogy az én gyerekkori példányomat eredetiben lapozgathatják. Nagy kincs ez a lányoknak. No, meg nekem is.
A könyv se lesz majd újdonság számukra, hiszen filmen már többször is látták, és nagyon élvezték. Én padig azt, igaz, hogy csak rövid ideig, de jó hatással van rájuk az ikres ragaszkodás, szeretet. Mert, persze ez a valóságban, nálunk nem így működik. Amikor csak tehetik, piszkálják és látványosan utálják egymást. Bezzeg este villanyoltás után! Órákig susmutolnak, vihorásznak együtt.
Sokszor már rég aludniuk kellene, de nincs szívem megszakítani** azt a bizalmas, szeretettel teli pillanatot.  

Még nem kellene a könyvvel foglalkoznunk, nálunk mégis ez a téma már napok óta.
Az egész pár hete kezdődött, mikor rákérdeztem a csajoknál, van-e már valami elképzelésük a farsanggal kapcsolatban, csak, hogy tudjak róla, és legyen időm felkészülni.
Érdemleges válasz hiányában, naponta ismételgettem kérdésemet, egészen addig, míg  az a bizonyos szikra ki nem pattant, ami egyébként is a szemünk előtt hevet...
-Hát persze! A két Lotti! Minden adott hozzá. Ráadásul különösebb jelmeztervezést sem igényel.
A szereplők leosztása is viszonylag zökkenőmentesen ment, mire megállapodtak egymással.
Így az első olyan farsang elé nézhetünk, amikor nem ragsztok, varrok. Nemes egyszerűséggel a vállfáról leakasztott ruhákat használjuk...
Fura ez a fajta semmittevés. Olyan hiányérzetem van!
:)

* Bezzeg az én időmben! Még, hogy választani, pláne több könyv közül? Persze lehetett...-vagy elolvastad a könyvet, vagy elolvastad a könyvet,
** Résnyire mindig nyitva az ajtó, hallgatózok kihallani a nevetgélést

Transfertálás

Mint korábban is írtam, megtaláltam azt az új hobbit, amiben  az utóbbi időben kiteljesülhetek. Maga a technika pofonegyszerű, ráadásul kevésbé időigényes, gyors, és látványos. Nem kell hozzá komoly beruházás. Ez aztán a nekem való!
Eleinte, csak fekete-fehérben nyomattam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, áttértem a színes transfertálásra. Nyomtatóm ugyan nincs hozzá, de minek is kellene? A közelünkben, profi módon megoldják helyettem, így nekem "csak" a megfelelő minta kiválasztásával kell foglalkoznom... -ami bőven elég. Rengeteg képet töltöttem már le a printerest-ről, ami az egyik legtökéletesebb forrás.
A képek kiválasztásánál már komoly segítségeim is vannak a lányok személyében, akik saját ízlésüknek megfelelően válogatnak saját munkájukhoz is. Gyakran meglepnek jobbnál jobb gondolataikkal, amit ezzel a technikával lehetne elkészíteni, dekorálni. Nem volt kérdés ezután, hogy karácsonyra készülődvén, nem csak a tanároknak, hanem a szülőknek is ilyen ajándékokkal készülnek a gyerekek. Még szép, hogy most is konyharuhában gondolkodtam, hiszen azt származástól, vallástól függetlenül, minden háztartásban használnak. Az IKEA legegyszerűbb, piros szélű, konyharuhájából, gyorsan be is szereztünk 70 db-ot, amiből egy darab nem sok, annyi se maradt.
A nagy napon, Lucáék osztálya lelkesen fogadott, mikor elmondtam és megmutattam a gyerekeknek, mi célból érkeztem. A látottakat, varázslásnak nevezték, engem meg boszorkának, hogy ilyeneket is tudok. Azt, hogy egyből a legnehezebb mintát kapták kezdésnek, már nem is említettem, de minek is stresszeltem volna szegénykéket. Nekem volt időm megtanulni és kidolgozni a technikát, így nekik már csak az utasításaim szerint kellett elkészíteni a hibátlan darabokat...
Nekem viszont a tanári kar ajándék készítése jutott. Próbáltam változatos, egyénre szabott mintákkal díszíteni a konyharuhákat, amik között akadt párperces, és pepecselősebb, "lassabban" haladós is.

Ezek a madarak a fényképezésnél kimaradtak, de ez egy gyorsabb és nagyon látványos, éles-kontúros darab.

 5 perces cukorkapálcika

 a hóemberes is gyorsabban haladós

Végére a nagy kedvenceiemet hagytam, pedig ők a lassabban haladósak...

Transfertechnikáról röviden:
Mi szükséges hozzá?

-elősorban, lézernyomtatóval kinyomtatott kép (amennyiben szöveg is van rajta, ne felejtsük el tükrözni a képet)
-anyag, amire transfertálni szeretnénk
-kanál
-felvivő anyag: ami lehet: 100% illóolaj, lakklemosó, higító, de a legjobb szerintem az Almawin
-cellux, vagy maszkoló szalag
-fültisztító pálcika

A kinyomtatott képet megfordítjuk és a mintás részét, celluxal, vagy más ragasztóval rögzítjuk az anyaghoz. Ez azért szükséges, hogy ne mozduljon el a kép. 
A felvivő anyagba belemártjuk a fültisztító pálcikát és bekenjük a mintát. Csak a mintát! A többit felesleges, ha nincs rajta átmásolandó kép...
Az olajokkal csínján kell bánni, nem kell belőle egyszerre sok, mert akkor túl gyorsan kioldja a festéket a képből és elfolyik, esetleg maszatos lesz. Inkább többször, de kevesebbet tegyünk rá! Ezután megfogjuk a kanalat és az alsó, domború ajlával, elkezdjük finoman bedörzsölni az anyagba, a képre kent olajat. Amennyiben illóolajat haszálunk, vigyázzunk, mert az gyorsabban szárad, így akkor egyszerre, csak kisebb felületet kenjünk. A kanalas dörzsölést pedig egészen addig végezzük, amíg a minta át nem megy az anyagra.
Ugye milyen egyszerű?
Amennyiben ti is kedvetkaptatok, csak bátran fogjatok hozzá,  próbáljátok ki!

Egyszer volt...születésnap

Nem vagyok valami büszke, hogy a lányok születésnapjáról, ami egyébként novemberben volt, eddig még említést sem tettem. Mindazok mellett, hogy egy kicsit elszomorított, milyen gyorsan öregednek lányaim nagyon jó buli volt...
Eredetileg még az ünnepeltek előtt is titkolni szerettük volna a meghívott "sztárvendégek" kilétét,  ám, úgy nagyon nehéz lelepleződés nélkül, ha már a meghívó szövegében utalunk rá. Állati jó buli-ként lett feltüntetve, így a lányok elég hamar levágták, hogy idén házunkba költözik a természet...
-ami egyébként nem is volt olyan bonyolult. Igaz, először kicsit megijedtem, hogy ennyi gyereket hová, hogyan fogok tudni leültetni. Ám, ha már a természetnél tartottunk, úgy adta magát a nyári favágásnál felhalmozott rengeteg farönk. Ezekből válogattuk ki azokat a megfelelő méretű darabokat, amik nem billegtek. Eredetileg, festeni szerettem volna a rönkök tetejét, de mivel folyamatosan időhiánnyal küzdök, így egy egyszerűbb, és gyorsabb megoldást választottam. Végül, natúr csomagolópapír került a tetejükre, amit spárgával rögzítettünk. Így, helyes kis gombácskák lepték el nappalinkat.
aktivity

 A natúr dekoráció mellett, rengeteg játékkal, vetélkedővel is készülnöm kellett, hiszen nekem kellett szórakoztatni, lefoglalni a lurkókat, addig, amíg a fő meglepetésvendégünk meg nem érkezik. Mit mondjak utólag...?  Még nem borultam ki teljesen, így az a másfél órás műsor, pont elég volt regenerálódásomra.

 Sütemények is megrendelésre készültek, mert Zsófi és Luca egészen pontosan tudták, mit, szeretnének látni az asztalon. Így, almás pite és fahéjas dount muffint sütöttem, és hogy az életem ne legyen túl egyszerű, tudták ezt még fokozni... A muffinok, ugyanis egészen picike színes papírkapszlikba lettek beletöltögetve. Készült még a kedvenc sós rágcsa is és az elmaradhatatlan szendvicskígyó, ha már az állatoknál és természetnél tartunk.
Visszatérve meglepetésvendégeinkre. Először jött az egér, majd egy nagyobb példányú rokona a patkány, nyest, róka, borz, héja, kutyák és  végül a galamb.  Gábor fantasztikus műsort tartott a gyerekeknek, amit nem csak ők, de mi felnőttek is szájtátva néztünk végig, és nevethettünk, vicces történetein...
-amivel nagyban hozzájárult, hogy a lányok 9. születésnapja felejthetetlen legyen.

 Ragaszkodva tavalyi szívószál dekrrációnkhoz, de a poharakat lecseréltük, és névreszóló üvegekből oltottuk szomjunkat.

   guriga baseball, bemelegítésként...

Az állati jó buli...

Az utolsó egyszámjegyű torta mi más is lehetne, mint a nagy kedvenc, marlenka

Fáradtan, de boldogan a családi kedvencekkel.

A lányok, pedig a mi kedvenceink...

Időrabló

Tudom, lehetne kezdeni fontosabb témával, most viszont ez az aktuális időrablóm. Már megint új "játékot" találtam magamnak. Vagy inkább azt kéne írnom, hogy barátnőt, mert neve is van...
Annie Solan.
Egy álom vele a közös munka, aminek tesztelése az ülőgarnitúránkon történik. Kicsit lassabban haladok, mint reméltem, de ez sem szegi kedvem, mert egyszerűen csodálatos lesz a végeredmény.
Számításaim szerint még legalább egy hét, mire végzek és mutathatok is képeket.

A hétvégénk viszont nagyon rövidke lett. A lányoknak iskolába kellett menni. Eredetileg nem lett volna suli, hiába volt munkanap. Azt az egy nap kimaradást kellett bepótolniuk, amit még a múlt héten a fűtés kimaradása miatt kihagytak.  Sajnos készülniük is kellett erre a hétre, mert több tantárgyból is az utolsó felmérések vártak rájuk, amik szerencsére a mai nappal befejeződtek...
Tanulniuk persze továbbra is kell, de nem ebben a tempóban. Hétvégén kezükben lesz munkájuk gyümölcse, a félévi bizonyítvány.

Újévi fogadalom

Az utóbbi időben egyre többször fordult meg a fejemben és okozott lelkiismeretfurdalást egy dolog.
Gondolom, egyébb rossz szokásomon is lenne mit változtatni, viszont egyiket se tartom olyan targikusnak, hogy amennyiben megmarad, kevesebb, vagy rosszabb ember lennék bárkitől. Mentegetőzni meg nem akarok!
Az-az egy viszont, ami változásért kiállt az életemben, talán némi odafigyeléssel, szorgalommal, megoldható.
Rengeteg fotó és élmény esemény maradt ki a blogomból amit idő hiányában nem tudtam feltölteni, megírni, de ígérem mostantól más lesz. Minumum heti két bejegyzésre kalibráltam magam, ettől többet is engedélyezek, kevesebbel viszont nem érem be. Fogadalmamhoz képest már így is lemaradásban vagyok. Már az első héttel is megcsúsztam. Hogyan írhattam volna, amikor még lélegzetvételnyi időm sem akadt magamra, főleg nem a téliszünet utolsó napjaiban. Aztán mikor legnagyobb örömömre eljött a hétfő reggel és a lányok mögött bezáródott az ajtó, boldogan és önfeledten telepedtem le kávás bögrécskémmel a gép elé. Még jóformán el se lazultam, mikor megcsörrent a telefonom. Zsófikám tanítónénije hívott. Még az ütő is megállt bennem, valahogy egyből rosszra gondoltam, mert nem jellemző rá, hogy 8 előtt felhív. Öt percel azelőtt még a lányok egészségesek voltak, csak nem történt valami bajuk? Szerencsére nem a lányokkal volt probléma, hanem az iskola fűtőrendszerével, ami a hosszas cirkulálás után leállt, így jégverem volt az egész épület. Riadóztatni a többi szülőt, gyerekek haza... Blogolásnak lőttek. Takarítani is kellene, mert a szünet alatt kimaradt, illetve tényleg csak ott volt, ahol  már nagyon gáz volt a helyzet. Sebaj, ha eddig kibírta a ház apraja nagyja, 1-2 nap már igazán nem számít. Akárhogy is csúszik az írás, már most ezen se görcsölök, mert kimatekozva ez is a legrosszabb esetben, havi 8 bejegyzést jelentene.
Szóval, a fogadalmakról csak annyit, hogy bármikor tetszés szerint megszeghetjük, illetve módosíthatunk rajta.

Mindenkinek, aki  időnként még olvas, vagy "csak úgy" ránéz az oldlamra, egészségben, boldogságban gazdag új évet, és sok -sok blogbejegyzést  kívánok!