ellentétek

Ne szólj szám...
stylist
pók lesen
amit nem lenne szabad
nem túracipő az biztos

készülődnek játszani a kertbe...



Ellentétek!
Még az öltözködésükben is ennyire különböznek.
Addig amíg az egyikük mezítláb és egy szál tunikába addig a másik farmerban és tunikában készül a kertbe hintázni...majd 40 C-ba
Ruhatárukat rendezgettem készülődvén a lassan beköszöntő őszre, vajon mi az amit tudnak még hordani, és mi az amit kinőttek.
Így esett Zsófikám választása, arra a farmernadrágra, ami a bokáját verdesi, igaz így se rossz, de ez már nem az ő mérete,kinőtte, amit nem hajlandó tudomásul venni.
Luca viszont semmilyen ruhát nem hajlandó próbálgatni az esetek nagy többségében, ezért most sem lepődtem meg rajta.
Ő már egyszer felöltözött reggel, ezért hagyjam őt békén, nem fog nekem állandóan le -föl vetkőzgetni.
Pár kép reggeltől estig bezárólag
Zsófi és Luca ilyenek...egyformák és mégis különbözőek!

hibiscus

Virágok miatti függőségem, elsősorban rózsák iránti vonzódásom bővült a hibiszkuszok szebbnél szebb virágaival.
Vigyázat, mert tényleg függőséget okoz!!!
Évek óta áll a tavunk partján egy mocsári hibiszkusz, ami óriási rózsaszín virágaival nyűgöz le nap mit nap.
Valamikor évekkel ezelőtt ebből a típusból láttam egy háznak az udvarán fehéret, azóta rabja lettem betegesen keresem, kutatom.
Idei balatoni nyaralásunk során egyre több háznál csodálokoztam rá telt virágú változatára is, amit sikerült a helyi kertészetben beszereznem.
Azóta a mi kertünket is virágba borítják ezek a gyönyörűségek, hála Gábornak aki nem fosztott meg ezektől a virágoktól, ugyanis majdnem 3 heti nyaralás cuccai közé kellett a csomagtartóba bepréselnünk, hazajövetelkor, nem mellékesen sérülés mentesen...
Az a pár tő amit így sikerült magamévá tennem, itthon kevésnek bizonyult...

Ma nyakunkba kaptuk a várost és elég sok helyet bejártunk, hogy nekem fehéren virágzó hibiszkuszt vegyünk(azaz a kertünknek, kertünkbe)
Elsősorban a mocsári változatát kerestem (volna)
5 üzletből összesen 3 tővel lettem gazdagabb
( legalábbis a kertem ) és ezek sem a hőn áhított fajtából,
Helyette azonban egy több mint 2 méteres ficus benjamint mentettünk meg és sikerült egy szobai hibiszkuszt is be ujjtanunk... ez utóbbi Gábornak köszönhető.

Én, csak hangosan rácsodálkoztam a virágra, miután Gábor a hátam mögött megalkudott rá.
Gyanítom hogy őt is megfogta a különlegessége ...
azt is tudom hogy miért....
-de az is lehet, hogy ő is függő lett...

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet!
Csodálkoztam családom lelkesedésén, úgy látszik a lányok is beletörődtek abba, hogy nekünk rózsaszín virágok helyett fehérek nyílnak a kertünkbe...

augusztus 20

Augusztus 20.-án délelőtt mi más is lehetne programunk, mint beverekedni magunkat a hömpölygő tömegbe a Duna partra, hogy onnan nézhessük a légiparádét.
Tavaly lemaradtunk róla, mert nem a meghirdetett időpontba kezdték és nem volt türelmünk a csúszást megvárni abban a hőségben az akkor még kicsi lányokkal.
Sebaj, majd most bepótoljuk és talán tetszeni is fog nekik ahogy a gépek elhúznak a fejünk felett, nem fognak megijedni a hangos zajtól.
Eredeti tervünk ez volt.
Autónkat a Mexikói útnál hagyva, kisföldalattival folytattuk utunkat a Vörösmarty-térig.
Óriási embertömegben nem találtuk helyünket, nem éreztük magunkat nagyon jól, de ez a lányok lelkesedésén is látszott.
Helyette inkább valami "normálisnak tűnő" éttermet kerestünk ahová betudnánk ülni a lányokkal ebédelni.
Nem volt kis feladat, mert az éttermek a turistákra építették fel az aznapi menüsort, ami a gulyást és társait jelentette( azt meg jobban szeretjük ami otthon készül)
Hosszas keresgélés" kóválygás" után igaz véletlenül,
( mert már akkor a lányokat szólította a természet...)
rátaláltunk a Bécsi utca 5 sz alatt található VAPIANO étteremre.
Valami ilyesmire gondoltunk amikor étterem keresésre indultunk, de azért egy pizzánál többre vágytunk...
Lenyűgöző látványkonyhájában mindenki talál számára megfelelő és nagyon finom ételt.
Az asztalokon friss fűszernövények sorakoznak (amiket a lányok meg is csipkedtek )
egyszerűen fantasztikus, barátságos helyre csöppentünk.
Bár nem szerettünk volna, én nem tudtam ellenállni a rucolás pizzának, Gábor a Carpaccio-nak
( vékonyra szeletelt marhabélszín cipriani szósz, ruccola)
- míg a lányok tejszínes csirkés tésztát fogyasztottak jó ízűen.
Kávénkat ( fagyinkat) már egy hajón szürcsölgettük, miközben gyönyörködtünk a felettünk elhúzó repülőgépekben.
A bemutatót most se sikerült végignéznünk, mert már eléggé fáradtak voltak a lányok ezért jobbnak véltük hazamenni, hogy az esti tüzijátékot is a közeli dombról tudják kevésbé fáradtan megnézni.

Az este további része, más meglepetést tartogatott számunkra...
Nyolc óra után nem sokkal Lucát már nem érdekelte az sem, hogy ha gyorsan megfürdenek,akkor annál hamarabb tudunk otthonról elindulni tüzijátékot nézni.
Fürdés helyett lett hűtőfürdő ugyanis Luckó láza pillanatok alatt 39,8 C-lett.
Azt már tudtuk,hogy holnap nem megyünk a Balatonra, mint ahogy eredetileg terveztük...