Dunaparti őszi séta

Pár nap múlva már talán hihetetlennek fog tűnni, hogy október első heteiben, még ilyen ragyogó napsütéses időben volt részünk.

Kalandos nap

Szerencsére még mindig tombol a jó idő, és szerencsére egyre többször is van lehetőségem rácsodálkozni arra az egyszerű tényre, hogy a naptár oldalán kell egyet fordítani, októbert írunk. Jó így, legalábbis nekem, nagyon szeretem ezt a fajta időt. Viszont, ha már az időjárás is nekünk kedvez, akkor természetes, hogy élünk a helyzet adta lehetőségünkkel és a hétvégét szabadban töltjük. Délelőtti "kötelező" szokásos köreink lefutása után vettük nyakunkba a várost és autóztunk fel a Normafához, hogy alig pár perces séta után megérkezzünk célállomásunkhoz. Az animátorok, gyors, precíz munkájának köszönhetően pillanatok alatt azon kaptuk magunkat, hogy az oktatópályát is magunk mögött tudtuk. Nekem eleinte volt némi fenntartásom lányaim karabiner és csiga átkötésével kapcsolatban, de szerencsére sikeresen megoldották az önálló feladatot. Olyannyira jól ment az önnálóságot, bátorságot és ügyességet igénylő pálya, hogy egyszeri pihenővel, több mit 3 órát sikerült az erőnléti pályán eltölteni.

A lányok sárga karszalaggal, 6 különböző pályafokozatot próbálhattak ki.Nagyon élvezték, és az alig 10 percet igénylő kényszerpihenőre is csak nagy nehézség (sírás) árán lehetett rávenni őket. Nem csodálom, hogy az utolsó pályán, már némi pityergés is volt Luca részéről, amit részben a fáradtságnak, részben a magasságtól való félelemnek tudtam be. Amikor viszont leszerettük volna venni a kötélpályáról, heves tiltakozásba kezdett, és nem engedett a szülői segítségnek, kérlelésnek, hősiesen végigküzdötte magát a két méter magasságban lévő pályán. Nem csoda, hogy alig ültek be az autóba, pár perc múlva már az igazak álmát aludták mind a ketten, mi pedig elégedetten döltünk hátra az ülésben, és veregethettük meg vállainkat a remekbeszabott program miatt. Szeretnénk visszatérni és nem csak "sétálóként" résztvenni hasonló kalandokban, immáron kettesben, de, hogy erre mikor lesz lehetőségünk, az még a jövő zenéje...