Nyuszi fészek

Húsvét közeledtével, nem árt ha az erősebbik nemre is gondolunk, ilyen formában.
Biztosan hálásak lesznek érte, és bőségesen megöntöznek, nehogy elhervadjunk.
:)
Kényesebb "gyomrúaknak" a salátát  is lecserélhetjük, akár egy kiadósabb rántottára...

Ez egy ötlet, mellesleg, nem csak húsvétra!

Csajos dolgok

Gondolom, nem mi vagyunk az egyedüliek akik lányos ház lévén, több kosárnyi hajgumival, csattal, hajpánttal éljük mindennapi életünket. A kincsek között természetesen akadnak aktuális kedvencek. Jelenleg a hajpánt és hajgumi viszi a pálmát. Hogy miért említem mindezt? Az elmúlt több mint öt év alatt rengeteg tárolási formát kipróbáltam már ezeknek a csecsebecséknek. Mindhiába.
Kezdetben egy kis fiókkal indítottunk, majd jöttek a kosárkák és tálak, majd most már viszonylag hosszabb ideje, egy hatalmas  dísz konyakos-pohárban tároltuk. Ez a poharas megoldás azért nem volt olyan tökéletes, mert hiába szelektáltam, válogattam át időnként a használatban lévő készletet, ami egy-egy ilyen alkalom után még félig se volt...
-majd pár hét elteltével, szépen, fokozatosan észrevétlenül megtelt.
Nálam meg betelt az a bizonyos pohár...
Nemrégiben ismételten szelektáltam, na nem kidobtam, csak egy kis időre félretettem azokat a ritkábban használt hajba-valókat, amik önálló életet élnek és a dugi-helyemről időnként előkerülnek.
Ekkor már a pohár is nagynak bizonyult, meg egyébként is más dekorációhoz szerettem volna felhasználni. Így, egy szintén régebbi tárolódoboz került előtérbe. Ez a valaha jobb napokat látott doboz alapos felújításra szorult, ami nem is csoda, hiszen már megvan vagy 10 éves.
Még jó, hogy évekkel ezelőtt nem dobtam ki, most tökéletes munkadarab lett számomra.
Pont olyan amit szerettem volna: ápol és eltakar.

Néhány óra elteltével, átváltoztatva, már így nézett ki

Igazán csajos lett, "művésznőim"  legnagyobb örömére

Ezzel tudom, hogy nem szüntettem meg a hajgumi vándorlást, viszont számomra a látvány, így már kevésbé zavaró.
Az már csak hab a tortán, hogy családunk egyetlen férfitagjának is bejön ez a fajta változás...

Csak azért is... -Húsvét!

Gondolom, most sokakat meglepek ezzel a bejegyzéssel. Talán, ha úgy 3 hét múlva tenném közzé, akkor már nem tűnne ilyen korainak most, mikor hivatalosan még a tavasz se érkezett el.
Sebaj, süt a nap,  csiripelnek a madarak, így nálunk már ez az időjárás, tavasszá nyilváníttatott...

Húsvét közeledtével, évről-évre próbálom a ház különböző szegleteibe vinni az ünnepi hangulatot.
Nem feltétlenül arra törekszem, hogy minden évben más legyen. Valahogy eddig  mégis úgy jött ki a lépés, hogy egy-egy ötlet amikor az eszembe jutott, bizony nem bírtam magammal és elkészítettem, vagy elkészítettük a lányokkal közösen...
A mostani is saját ötlet, részben.

Emlékeztek még karácsonykor a facebook oldalakon rengeteg hasonló kivitelezéssel készített karácsonyfákra?
Ezt  gondoltam újra, a húsvéti ünnepekre...
-mert ugye az alapanyag adott, a kivitelezés is, csak a forma változott némileg, no meg jelen esetben a színe is.
Persze készítek még a hagyományos barna változatból is. Egyenlőre viszont a barna ajtónkban gondolkodtam, így a csipke dísz is eléggé egyértelműnek, indokoltnak tűnt legalább.

Mondhatni, nekem nagy szerencsém volt, hogy saját kertünkből tudtam összegyűjteni az alapanyagokat, hála a folyton törő fűzfa ágaknak, viszont közterületeken is rengeteg a lehullott ág, így úton-útfélen nyitott szemmel járva, könnyen összeszedhető.
Az ágak festéséhez, most nem a megszokott akril festéket használtam, mert elfogyott hanem sima mezei falfestéket, ami még a nyári festésből maradt meg.
Szivaccsal egy rétegben könnyedén áthúztam, ami percek alatt meg is száradt. Természetesen előtte méretre vágtam, és kiraktam a megfelelő formát.

Az ágakat vékony dróttal pár perc alatt rögzítettem, majd ragasztópisztollyal  a csipkéket is.
Ennyi az egész.
Végtelenül mutatós. Mindenkit csak buzdítani tudok, bátran kezdjen bele, ezt tényleg nem lehet elrontani.

Vékonyabb ágakból készülhet húsvéti üdvözlőlap is.
Nálunk hétvégén biztos fog, amit majd a lányok egyedül készítenek és díszítenek fel...

Jó munkát nektek is!
 

Nem kacsa...

-  amit  legjobb időjósaink mutatnak, kétségtelen, hogy itt a tavasz.
Már csak pár nap kitartás kell hozzá, és a tó tetejéről is eltűnik az egyre vékonyodó páncélréteg.
Addig marad ez a kicsi kacsaúsztató, ami gondolom némi élelmet nyújt számukra...
-vagy csak a szórakozni járnak ide?
Mindenesetre  tegnap megjöttek, és ez most olyan jó.

őrszemek figyelik a kutyával őrzött területet, a biztonságot nyújtó kerítés tetejéről.

ilyenkor még gyalogosan, később viszont zuhanórepülésben landolnak a leszállópályán

Minden kezdet nehéz?

Kötni, horgolni tudók, saját érdekükben, kérem ezt a bejegyzést NE olvassák!!!

Mint azt már az előző bejegyzésekben is említettem, van ez a barátnőm, akitől számtalan értékes alapanyagot kaptam. Azon a napon, az előszobában mozdulni is alig lehetett a rengeteg zsáktól. Megért volna egy fotót, most már utólag bánom, hogy a nagy felfordulásban nem készítettem.
A "kincsek" miatti izgalom, nagy volt lányaim részéről, nem csoda így, hogy ne minden egyszerre legyen megbontva, zsákonként egy-egy darabot válogattam, pakoltam szét. Fél napomba került, de megérte...
Most írhatnám azt is, hogy este hulla fáradtan rogytam a Tv elé, ami csak részben lenne igaz, mert fáradtnak ugyan fáradt voltam, de nem tétlenkedtem. Azt nem tudom, hogy honnan vették a fejükbe édes gyermekeim, hogy én tudok kötni, de kiválasztottak maguknak egy egy fonalat és leadták megrendelésüket. Eleinte még próbáltam hárítani, mert tökéletesen tisztába voltam képességeimmel. Ellenállásom, akkor adtam fel, amikor kijelentették, hogy:
-anya, Te mindent meg tudsz csinálni, senki sem úgy született, hogy mindent tudjon. Gyakoroljál, menni fog!
Erre mit mondhattam volna? A saját szavaimat hallottam tőlük vissza...

Megpróbálhatom, elvégre két esélyes, vagy sikerül vagy nem.
Kiegyeztünk egy sálban Lucával. Gondoltam az éppen nekem való lesz.
Már láttam is magam lelki szemeim előtt, amint nagymamaként, még mindig az elkezdett sálat kötöm, ami kígyóként tekeredik a földön, én meg csak kötök, és kötök és még mindig kötök...

Kötős múltam, ami általános iskola X osztályos technika óráját juttatja az eszembe, nem éppen felemelő érzés. Még most is emlékszem, hogy egy 20 centis mintadarabot kellett megkötnünk, ami katasztrofálisan sikeredett. Édesanyám, aki ha még ma is élne, biztos valami kötős, horgolós nagyon népszerű blogot írhatna, azzal a tudással, amivel ez ügyben rendelkezett.. Az alma viszont nagyon messze esett a fájától, mert  minden más érdekelt, csak ne kelljen megtanulnom kötni és horgolni. Minek? Teljesen felesleges, gondoltam naiv kamaszként mikor itt volt Ő nekem, aki mindent elkészített. Titkunkat, azért most már elárulhatom, mivel elévült, hogy arra bizonyos technika órára, édesanyám készítette el helyettem a mintakötést, amire mily meglepő, ötöst kaptam...
Mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért?
Most már nagyon bánom, hogy nem lestem el tudását a legnagyobb mesternek, aki ha egy kicsit is szigorúbban, keményebben állt volna hozzám, biztosan rávehet, némi fondorlattal...
Tehát ilyen komoly kötős múlttal a hátam mögött, mint hogy már egyszer volt tű a kezemben, belevágtam lehetetlen küldetésembe, a kötésbe.
Azt azért még hozzá kell tennem, hogy csak a memóriámra hagyatkozhattam mert, hogy vette volna ki magát, ha a mindent-tudó Istennő, aki a lányok szemében vagyok, az internethez fordul segítségül...

Nem tudom, milyen isteni csoda történt velem ott, és akkor, de a szemeket egyből sikerült felszednem a tűre, ami családi körben nagy örömködésre adott okot. Mivel sálat terveztem, így az tűnt a legegyszerűbbnek, ha csak kevés szemmel dolgozom, talán akkor egyszer be is fejezem...
Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy simával, vagy fordítottal kötök, de a nekem legkézhezállóbb megoldást választottam. Ahogy haladtam a munkával, úgy öltött egyre furcsább formát a sál.
A kezdeti huszonvalahány szemből, a végére már negyven feletti lett, rejtélyes módon...
Ekkor már éreztem hogy nagy gáz van, és mivel nem vallhattam kudarcot, nem bonthattam le, átterveztem az egészet.  Az addig rendben is van, hogy a hosszú sál helyett, egy körsál készül, de hogy veszem le a szemeket, -hogy fejezem be a kötést?
Sehogy nem ment egyedül. Pedig küzdöttem, vagy 10 percen keresztül
Így, este 10 után,  ki guglizatm magamnak- hogyan fejezzük be a kötést.
Gondoltam ilyen bugyuta kérdésre biztosan, így ebben a formában nem kapok válszat, de láss csodát...
-már a legelső találat hasznosnak bizonyult és a számítógép felett ülve, munkám dandár része bevégeztetett.
Némi dekoráció után, másnap már használatba is került, új tulajdonosánál.

A béka egy régi ruháról lett átmentve, de tessék megfigyelni, neki is van sál a nyakába

Zsófiám vérszemet kapott és neki is pont ugyanilyen sál kellett. Mivel fogalmam se volt róla hogyan készítettem, szaporítottam, így ha nem is pont ugyanilyet, csak hasonlót ígértem...
Nagyon érdekes volt, hogy ennél a sálnál meg valahogy minden sor azonos szemmel kötődött, na- nem mintha próbáltam volna tenni bármit is ellene.
A nehézségek után elmondhatom, hogy ezután se fog kedvenceim közé tartozni a kötés. A két sálra 3 napom ment rá, igaz csak az esti órákból, de nem vagyok én kérem ehhez hozzászokva, hogy pár óra alatt ne a kész munka, csak pár centi mutasson...
A sálakhoz pomponos hajpánt is járt ez már pusztán csak úgy, önszorgalomból, levezetésképpen...

a virág, bőr darabból készült  (békánk már nem volt szerencsére)

Szív-ügyek

Lenne nekem ez a szuper barátnőm, akiről már írtam, hogy a csipkéket kaptam. Igen ám, de a rengeteg gyönyörűség között, több zsáknyi pamut-fonal, anyag és bőr darabok, milliónyi gombok is voltak. Konkrétan annyi, hogy egy kisebb rőfösboltot megtölthetne újdonsült raktárkészletem.
Ennek a rengeteg kincsnek, nem csak megfelelő helyet kellett találnom, hanem a mielőbbi felhasználásán, újrahasznosításán is el kellett gondolkodnom. A bőség zavarában, bevallom először elvesztem, mert mindent szerettem volna egyszerre csinálni, kézbe venni, tapogatni, megfogdosni, és várni, hogy jöjjön az ihlet...
Jött is, de nem saját kútfejemből, hanem a lányaiméból, akik a fonalaknál ragadtak le.
Mivel az első remekművem egy külön posztot érdemel erről ígérem, hogy holnap írok, annyit viszont előzetesen elárulhatok, átestem a tűzkeresztségen: megrendelésre -kötöttem.

Mikor a múlthét elején a lányok felvetették, hogy apjuknak szeretnének születésnapi ajándékot készíteni. Olyasmire gondoltam, ami egy szem előtt-lévő kedves  lakásdekoráció. Ami mindnyájunkat emlékeztet majd a jeles napra.
Így készültek ezek a kedves és nagyon egyszerű szívecskék, szinte pár perc alatt...

Az alapja mindegyiknek kartondobozból lett kivágva egy rétegben, kivéve a nagy szívet, mert az négy réteget kapott a tökéletes tartás miatt. Próbáltuk 1 rétegben is, de a fonal összekapta a kartont, így bontanunk, újraterveznünk kellett az egészet, amit bevallok, utólag egy cseppet sem bántunk...
Elkészítése, tényleg végtelenül egyszerű, mert a kivágott alapra, "csak" rá-kell tekergetni a fonalat, úgy, hogy mindenhol megfelelően takarja, majd a végén egy pöttynyi ragasztóval rögzíteni...
A lányok nagyon élvezték, alig bírták abbahagyni a sorozatgyártást.

Egyenlőre piros, fehér és krém színekben készültek, de már megkezdődtek az előkészületek a további dekorációkhoz is, ami alkalomtól független,  -tarkabarka lesz.

Csak semmi pánik, mi csak a szíveket készítettük, a kötés nem az én érdemem.
Egy befejezetlen pulcsi ujja adta az alapötletet, amit a fonalak között találtam.
Lebontani nem lett volna szívem, így ebben a formában újrahasznosítottuk, csak egy megfelelő váza kellett hozzá.
Üresen sem állhatott, így a félretett, használhatatlan ecsetekből rögtönöztünk egy csokorra valót.
Ilyenkor azért titokban megveregetem a vállam, hogy ezek az elhasznált ecsetek nem a kukában landoltak, már régen...

Emlékeztek még ezekre a gombokra?
A lányok ragaszkodtak hozzá, mert ez is "tekergetve" van. Szívem szerint más gombokkal díszítettem volna, de a munkájukat és a végeredményt nem akartam befolyásolni. Ebben a projektben én csak segédmunkás voltam...
Fizetés még nem volt, majd lesz hamarosan...
-gondolom, mert titokzatosan érdeklődtek, hogy vajon az apjuk is tudja használni a ragasztópisztolyt?

Becsip(kéz)ődtem

Mostanában csipkés korszakomat élem. Olyannyira, hogy legszívesebben mindent beborítanék vele.
Megtehetném, hiszen rengeteg csipkét, szalagot, csak hogy a legaktuálisabbakat említsem, kaptam Kanadából hazalátogató barátnőmtől, aki nagy szerencsémre, lomtalanítást tartott a padláson...
Így jutottam hozzá a majd 100 éves csipkegallérhoz, amit bántani nem mernék, viszont a látványában gyönyörködni igen, ezért a háló olvasólámpáján kapott  ideiglenesen helyet.

Azzal a töménytelen mennyiségű csipkével is kezdeni szerettem volna valamit, de egy kicsit soknak találtam a vakító fehérségét, így egy kissé beantikoltam néhányat...

Majd, nemes egyszerűséggel felragasztottam néhány karácsonyi gömbre, amiről előzetesen lecsippentettem az "akasztó" részét.
Így ünneptől független asztaldíszünk lett, ami nekem most, hogy csipkekorszakomat élem, nagyon bejön.

Ezek a régi gyertyatartók se úszták meg az átváltoztatást. Nagyon untam már szegénykéket, és tudtam, hogy egyszer majd eljön az én időm, amikor gyászos külsejüket valamivel feldobom.
Mint mindennél itt is az alappal kezdtem, így kaptak egy egységes fehér színt, amit csipke ruha követett.
Egyenlőre kettő van kész, a négyből a másik két sorsa, még bizonytalan...

Csak a fotó kedvéért jött ki a második, mert neki a fürdőszobában van az új szállása...
kék gyertyával

...és ha már ennyire belejöttem, akkor ez a régi, eredetileg ezüst színű IKEA váza se úszhatta meg, közelebbi rokonságát a gyertyatartókkal.

Gondolom, lesz még folytatás, most viszont legalább egy napig a farsangra kell koncentrálnom,
-azaz izzítani a sütőt, és sütnöm, ha már a jelmezkészítést az idén ilyen szerencsésen megúsztam!
:)

Születésnaposunk

volt a hét-közepén, akit próbáltunk  a magunk módján kényeztetni, apróságokkal meglepni...
-ami, végül sikerült is!

Vacsorához egyedül teríttettek, saját elképzelésük szerint a lányok.
A végeredmény elég tetszetős lett...

A torta sem maradhatott ki, ami idén  a megszokottól eltérően ilyen lett.

Ezekről pedig hamarosan beszámolok...

Azt tudtad, hogy...

Arra gondoltam, hogy indítok egy rovatot, amiben olyan hasznos háztartási információkat gyűjtök össze, amit sokan tudnak, tudunk, mégis időről-időre, nem árt felfrissíteni tudásunkat, vagy átadni tapaszatalatainkat a fiatalabb generációnak.
Pont úgy mint anyáink, nagyanyáink tették, csak más, modernebb formában...
Nem az észosztásra törekszem, továbbra sem lesznek  a témában napi bejegyzések, okosságok, viszont ha már csak egy embernek segít, akár egy régi, szép emlék felidézésében, -már megérte.
Szerintem, ez lányaimnak is jól-jön majd, amikor visszaemlékeznek majd arra, hogy -anya ezt, vagy azt, hogyan is csinálta...
-mert, ha nem is blogot írni, de számítógépet használni biztos fognak.

Nagy kedvencem: az ecet.
Talán ez az, amit már 10 éve használok nem csak étkezési célzattal a háztartásban. Akkoriban még nem volt ilyen, öko-bio "divat" viszont, voltak emlékeim nagyanyámtól...
-aki nem-csak ablaktisztításhoz használta.
Így, miután hasztalanul költöttünk rengeteg pénzt, különböző kőápolószerekre, kemikáliákra végső elkeseredésemben nyúltam az ecetért.
Eleinte voltak csatáink a használatával kapcsolatban. Gábor nem szereti, nehezen viselte a szagát.
Most írhatnám azt is, hogy kénytelen volt megszokni, mert nem hagytam magam olyan könnyen lebeszélni, de nem teszem. A lényeg, hogy csatát megnyertem! Az a pár perc, amíg elillannak a sokak-által kiállhatatlan szagok, meg igazán elviselhető, legfeljebb egy szellőztetéssel is beljebb vagyunk...
-mert mint szagtalanító: közömbösíti a kellemetlen illatanyagokat (cigaretta, hal, fokhagyma, odakozmált ételek)
-mert, folttisztító: makacs foltok (tinta, vörösbor)
-mert, nem csak vízkőoldó, hanem  penészölő
-mert, tökéletes szőnyegtisztító, atkaölő, mellesleg nem csak a szőnyeg színét frissíti fel, hanem még a molylepkéket is távol-tartja.

Most  lett talán a legaktuálisabb, hogy leesett a hó...
-mert, az utak sózása miatt a csizmákon sólerakódások, kicsapódások keletkeznek, amit ecettel könnyen tisztíthatunk, 2in1 mert a bőrt is ápolja.
Nálunk még a lányok velúr csizmáit, cipőit is ezzel szoktam leápolni, felélénkíteni a színeket.

Mosószert, öblítést, mint általános tisztítószert gondolom tudjuk...
-viszont azt, hogy a durva tapintású törölköző ismét a régi fényében tündököl, ha néhány percre ecetes vízben áztatod, majd mosógépbe téve szokásos módon kimosod?


Kép forrása innen

Több mint kellemetlen,

ha az ínhüvelygyulladás fájdalmával kell megküzdenünk.
Nálam, most többek-között ez az aktuális: Rossz! Próbálok visszaemlékezni az elmúlt napokra, mikor erőltethettem meg a jobb kezemet, de  semmi különös dolog nem jut eszembe, ami kiválthatta nálam... Már a tegnapi nap is kellemetlen volt számomra. Különösen odafigyeltem ezért, hogy csak a legszükségesebb házimunkát végezzem, így a mosogatás, porszívózás és némi vasalás,  mivel ezekben napi edzettségem van, gondoltam nem okozhat gondot...
Éjszaka már elég nehezen aludtam, mert szeretem a kezemre hajtani a fejem, ami most nem ment, illetve, álmomban többször is próbálkozhattam, mert ilyenkor meg szúró, éles fájdalomra riadtam fel.
Egy nem túl jó alvás után a reggel is hasonlóképpen indított...
Milyen érdekesen működünk, mi emberek függetlenül attól, hogy tudjuk a betegségünket, bajunkat, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla és automatikusan, az adott testrészünket, jelen esetben, a jobb kezemet használtam. Ez persze, már csak akkor jutott az eszembe, mikor a lányok reggelijéhez tányérokat vettem elő a szekrényből, ami kis szerencsének köszönhetően, nem a földön landolt...
-a fájdalomtól.
Hasonló élménnyel gazdagodtam a copfok elkészítésénél is, de talán a legdurvább mégis az volt, amikor tollat fogtam a kezembe. Nem szokásom reggel írogatni, pláne sajnos mostanság elég ritkán írok kézzel, viszont Luca üzenőjébe pár sort halaszthatatlanul firkantanom kellett, addig amíg el nem felejtem a reggeli, döcögős készülődésbe. Beteg szegénykém, benne van ebben a takony kórságban és első alkalommal, élve jogaimmal, kihasználtam a lehetőséget felmentést kértem tornaórára...
Maradjuk annyiban, hogy olvashatóra sikeredett, macskakaparásom.Szerintem...
Napi rutin, apró kis semmiségek, milyen sokat jelentenek, ha nehezen birkózunk meg velük. Persze, hogy ma kellett még hajat-mosnom, ami máskor nem is probléma, mert szárítással együtt max 10 perc alatt megvan, a tökéletes frizura, most bezzeg... -csillagok, fényes nappal.
Főzni is kellene valami könnyűt, de a szó szoros értelmében, hiszen ebéd után már hármasban próbálunk regenerálódni a holnapi napra.

Annak mondjuk örülök, hogy legalább nem lázas senki sem, így egy kis szaunázással kompenzálhatjuk a kellemetlenségeinket.
Csigu-bigu, csak vidáman...