2013. február 15., péntek

Minden kezdet nehéz?

Kötni, horgolni tudók, saját érdekükben, kérem ezt a bejegyzést NE olvassák!!!

Mint azt már az előző bejegyzésekben is említettem, van ez a barátnőm, akitől számtalan értékes alapanyagot kaptam. Azon a napon, az előszobában mozdulni is alig lehetett a rengeteg zsáktól. Megért volna egy fotót, most már utólag bánom, hogy a nagy felfordulásban nem készítettem.
A "kincsek" miatti izgalom, nagy volt lányaim részéről, nem csoda így, hogy ne minden egyszerre legyen megbontva, zsákonként egy-egy darabot válogattam, pakoltam szét. Fél napomba került, de megérte...
Most írhatnám azt is, hogy este hulla fáradtan rogytam a Tv elé, ami csak részben lenne igaz, mert fáradtnak ugyan fáradt voltam, de nem tétlenkedtem. Azt nem tudom, hogy honnan vették a fejükbe édes gyermekeim, hogy én tudok kötni, de kiválasztottak maguknak egy egy fonalat és leadták megrendelésüket. Eleinte még próbáltam hárítani, mert tökéletesen tisztába voltam képességeimmel. Ellenállásom, akkor adtam fel, amikor kijelentették, hogy:
-anya, Te mindent meg tudsz csinálni, senki sem úgy született, hogy mindent tudjon. Gyakoroljál, menni fog!
Erre mit mondhattam volna? A saját szavaimat hallottam tőlük vissza...

Megpróbálhatom, elvégre két esélyes, vagy sikerül vagy nem.
Kiegyeztünk egy sálban Lucával. Gondoltam az éppen nekem való lesz.
Már láttam is magam lelki szemeim előtt, amint nagymamaként, még mindig az elkezdett sálat kötöm, ami kígyóként tekeredik a földön, én meg csak kötök, és kötök és még mindig kötök...

Kötős múltam, ami általános iskola X osztályos technika óráját juttatja az eszembe, nem éppen felemelő érzés. Még most is emlékszem, hogy egy 20 centis mintadarabot kellett megkötnünk, ami katasztrofálisan sikeredett. Édesanyám, aki ha még ma is élne, biztos valami kötős, horgolós nagyon népszerű blogot írhatna, azzal a tudással, amivel ez ügyben rendelkezett.. Az alma viszont nagyon messze esett a fájától, mert  minden más érdekelt, csak ne kelljen megtanulnom kötni és horgolni. Minek? Teljesen felesleges, gondoltam naiv kamaszként mikor itt volt Ő nekem, aki mindent elkészített. Titkunkat, azért most már elárulhatom, mivel elévült, hogy arra bizonyos technika órára, édesanyám készítette el helyettem a mintakötést, amire mily meglepő, ötöst kaptam...
Mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért?
Most már nagyon bánom, hogy nem lestem el tudását a legnagyobb mesternek, aki ha egy kicsit is szigorúbban, keményebben állt volna hozzám, biztosan rávehet, némi fondorlattal...
Tehát ilyen komoly kötős múlttal a hátam mögött, mint hogy már egyszer volt tű a kezemben, belevágtam lehetetlen küldetésembe, a kötésbe.
Azt azért még hozzá kell tennem, hogy csak a memóriámra hagyatkozhattam mert, hogy vette volna ki magát, ha a mindent-tudó Istennő, aki a lányok szemében vagyok, az internethez fordul segítségül...

Nem tudom, milyen isteni csoda történt velem ott, és akkor, de a szemeket egyből sikerült felszednem a tűre, ami családi körben nagy örömködésre adott okot. Mivel sálat terveztem, így az tűnt a legegyszerűbbnek, ha csak kevés szemmel dolgozom, talán akkor egyszer be is fejezem...
Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy simával, vagy fordítottal kötök, de a nekem legkézhezállóbb megoldást választottam. Ahogy haladtam a munkával, úgy öltött egyre furcsább formát a sál.
A kezdeti huszonvalahány szemből, a végére már negyven feletti lett, rejtélyes módon...
Ekkor már éreztem hogy nagy gáz van, és mivel nem vallhattam kudarcot, nem bonthattam le, átterveztem az egészet.  Az addig rendben is van, hogy a hosszú sál helyett, egy körsál készül, de hogy veszem le a szemeket, -hogy fejezem be a kötést?
Sehogy nem ment egyedül. Pedig küzdöttem, vagy 10 percen keresztül
Így, este 10 után,  ki guglizatm magamnak- hogyan fejezzük be a kötést.
Gondoltam ilyen bugyuta kérdésre biztosan, így ebben a formában nem kapok válszat, de láss csodát...
-már a legelső találat hasznosnak bizonyult és a számítógép felett ülve, munkám dandár része bevégeztetett.
Némi dekoráció után, másnap már használatba is került, új tulajdonosánál.

A béka egy régi ruháról lett átmentve, de tessék megfigyelni, neki is van sál a nyakába

Zsófiám vérszemet kapott és neki is pont ugyanilyen sál kellett. Mivel fogalmam se volt róla hogyan készítettem, szaporítottam, így ha nem is pont ugyanilyet, csak hasonlót ígértem...
Nagyon érdekes volt, hogy ennél a sálnál meg valahogy minden sor azonos szemmel kötődött, na- nem mintha próbáltam volna tenni bármit is ellene.
A nehézségek után elmondhatom, hogy ezután se fog kedvenceim közé tartozni a kötés. A két sálra 3 napom ment rá, igaz csak az esti órákból, de nem vagyok én kérem ehhez hozzászokva, hogy pár óra alatt ne a kész munka, csak pár centi mutasson...
A sálakhoz pomponos hajpánt is járt ez már pusztán csak úgy, önszorgalomból, levezetésképpen...


a virág, bőr darabból készült  (békánk már nem volt szerencsére)





8 megjegyzés:

  1. Az első mondatot nagyon apró betűvel írtad, ezért azt nem vettem észre, így elolvastam a történetet...
    De megérte! 3 nap alatt két sál és két hajpánt! Hihetetlen ügyes vagy! Szerintem ezentúl többször előfordul, hogy kötött dolgot mutatsz majd nekünk :))
    (és amúgy mi baj van a Békákkal?? :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))
      Az a típusú béka ami nekünk volt itthon, színben nem passzolt!
      Az élő békákkal akad némi gondom, de már büszkén elmondhatom magamról, hogy legalább fogtam már a kezemben...
      -hála a lányoknak!
      :)

      Törlés
  2. Soha ne mondd, hogy soha! :o)

    13 voltam, amikor kitaláltam, hogy sálat kötök karácsonyra a nevelőapámnak, mert mindig lelkesedett a nagymamám által kötött sálakért. Egy vasárnap ebéd után a nagymamám meg is mutatta a titkot, kötött is nekem kb. 2 cm-t, majd átadta az egész hóbelevancot, hogy csak rajta, és lefeküdt aludni. Szorgalmasan kötöttem és kötöttem és kötöttem, de nekem sehogy se akart nőni a sál. Nagymamám felébredt és csodálkozott, hogy semmit se kötöttem. Naná! Mert a hurok áthúzása teljesen kimaradt, mint kulcspont, így kiderült, hogy egész álló délután a szemeket hol simán, hol fordítottan emelgettem át egyik tűről a másikra. Meg is mondtam, hogy én aztán soha, de soha többet kötőtűt nem fogok, tanítson meg valami másra. Meg is tanított horgolni, és egészen ez év júniusáig sose fogtam többet kötőtűt a kezembe. :oD Akkor Macus újra megmutatta, hogy kell, és most készültem el az ötödik kötésemmel (egy sál, egy nyakmelegítő, egy kendő és egy stóla után egy sapkával), és belekezdtem két lábszármelegítőbe... ;o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A te gyönyörűségeidet láttam, és nem is bírtam betelni velük!
      Azt hittem, már évek óta űzöd az "ipart" azért ilyen profik...
      :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Mentettem magamnak, köszönöm!

      Törlés
  4. Most, hogy látom az eredményt azt mondom,én csak kezdő vagyok melletted :) nagyon jók :)Sapkákat és sálat szoktam kötögetni, amire azt mondják a fiúk, hogy "tök szuper" mernének is mást mondani?biztos fázna akkor a fejük ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sapka kötése, de akár horgolása is régi nagy álmom, de belekezdeni nem merek...
      Nem panaszkodj, ha ilyeneket tudsz, akkor minden sikerül!
      ;)

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails