"M" dizájn táska

Kaptak a lányok egy-egy táskát. Na, nem tőlünk és nem is újat. Amolyan kinőtt félét. Nagy volt a boldogság részemről is mert végre nem tudtak min veszekedni, mindenkinek jutott.
Üröm, az örömben csak annyi volt, hogy az egyik táskáról a matrica eléggé megkopott, no meg egyébként se az ő korosztályuknak való volt...
Nem tudom milyen apropóból, de nagy egyetértésben elkezdték leszedegetni a táskáról a matricákat, aminek bizony csúnyán ott is maradt a nyoma. Gondolták ez nem probléma, mert
-anya, úgyis megoldja!
Csodát tenni nem tudok és varázsló sem vagyok. Hiába vetettem be mindenféle praktikát, a foltok makacsul ottmaradtak, ragaszkodtak a táskákhoz. Mert időközben, a másikról is leszedtük immáron közösen a divatjamúlt tinisztárokat.
Sokat agyaltam, hogy mivel lehetne, és hogyan eltüntetni, illetve használhatóvá tenni az egyébként hibátlan állapotú táskákat. Valahogy nem jött az ihlet. Egy normális gondolatom sem volt, kiindulási alapként. Hagytam az egészet a fenébe, inkább félretettem a többi átalakításra váró, ilyen-olyan kacatjaink-közzé. Sokáig nem időztek a haszontalanság állapotában, mert Zsófikám valamelyik nap azzal állított haza, hogy ő bizony ezt a táskát szeretné vinni, az iskolán kívül megrendezett, váltófutásra. Teljesen úgy csinált a gyerek, mintha nem lenne más elég táska, amibe elvihetné a cuccait. Nem emlékszem, hogy valaha nekifogtam volna esetleg úgy egy átalakításnak, hogy ötletem, elképzelésem sincs a végkifejletről. Na, ez most ilyen volt.
Előszedtem az anyagmaradékokat, különböző zsinórokat, gombokat.
Nagyon lassan állt össze a kép. Többször változtattam rajta, mire a végeredmény megszületett.
Annyira más, új dizájn lett az egészből, hogy komolyan elgondolkodtam egy felnőttesebb változaton...
-bár azt hiszem, ezt is nyíltan felmerném vállalni az utcán...

Ez volt a kiindulási alap. Sajnos nem túl jó a kép, de mentségemre legyen, hogy az utolsó pillanatban készítettem el.

Idő és kedv hiánya...

Már régóta kérleltek a lányok, hogy a tanulószobájukba, készítsek egy faliórát.
Hosszú ideje kallódó órájukat szántam, sokadik átalakításra, amit még a tündéres szobájukba készítettem. Most, hogy ezt a bejegyzést írom, jöttem csak rá arra, hogy fénykép erről az óráról soha nem készült, így sajnos már megmutatni se tudom. Mérgelődhetek most magamban, a feledékenységemen, mert visszahozni már nem tudom...

Visszatérve az új órára.
Eredetileg, nem ilyennek képzeltem, de valahogy a munkálatok folyamán eltévelyedtem.
Utólag már a lányok se bánják, mert tudják, hogy valamikor, valamiből az övék is elkészül majd, ami olyan lesz, amit amit szeretnének...
-csak egy kis időt kérnék még hozzá!

Örülök, hogy lány/ok!

Janikovszky Évát, szerintem senkinek nem kell bemutatni, úgy ahogy az Örülj, hogy lány/fiú című írását sem...

A Lányok iskolája is részt-vett a "Népmese napi" meseillusztrációs pályázaton, amit Janikovszky Éva tiszteletére rendeztek.
Ezen a rajzversenyen "udvarhölgyi" meseoklevelet kaptak a lányok.

A képeket természetesen egyből bekereteztem és felraktam, no nem a piros, sárga, vagy zöld  a falra.
Arról, aznap álmodni se mertem volna, hogy valaha a nyertes képeket is láthatom, amit az udvarhölgyeim készítettek. Szerencsémre, Lucám tantónénije volt olyan kedves és elküldte a képeket, ami között Zsófikámé is látható.

Teljesen felismerhető az apa ábrázolásuk, bár a magassarkú cipőt a lábán nem is értem. Nekem meg egy mamusz jutott...
-arról már nem is beszélve, hogy fonott-copfos korszakom, is rég feledésbe merült.
Mindenesetre nagyon büszke vagyok rájuk!

Szegény Lucám egész héten betegen ment suliba, ami ezen a képen nagyon meg is látszik rajta, bár az öröme is ...
Ezt a mosolyát imádom, olyan szerény.

Jaj! Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy az ügyeleteseknek gyártott kitűzőkért, pénzt is kaptam.
Úgy ám! Az igazgatónéni saját zsebből fizetett ki. Kaptam 10 ft-ot a tűk miatt.
Most már biztos, hogy jóban leszünk...
;)

kosár

Mióta  kosaraznak a lányok, életükben először azt is megtapasztalhatták, hogy ez a sport, bizony sérülésekkel is járhat.
Zsófikám lába tegnap így nézett ki. Mára a piros foltok, lilára színeződtek...
Még szerencse, hogy vége a szoknyaszezonnak.