Karácsonyi szösszenet...

Írhatnám azt is, hogy szerencsére már túl vagyunk rajta, de mégsem ezt teszem.
Számunkra nagyon boldogan és békésen teltek az ünnepek, komolyan sajnálom, hogy csak ennyi volt...
-sebaj, majd jövőre egy kissé meghosszabbítjuk, a magunk módján.
Annyira belemerültünk egymásba, hogy még a számítógép közelébe se mentem, aminek azt hiszem van is látszatja...
-azaz nincs! Mert mostanában, még az aktuális bejegyzések is hiányoznak.
Írni pedig bőven lenne mit, de azt hiszem ezt már jövőre hagyom.
Mostani posztomat a karácsonyhoz szeretném kötni, ezért lényegesnek tartom megemlíteni a várakozási időszakot is.
Persze, várakoztunk mi is és a lányok is, de ők voltak a feszültebbek.
Mióta megszülettek a gyerekeink és karácsonyokat is tartunk, ennyi sírást én még nem láttam.
No, nem a családi összezörrenések miatt volt nagy sírás-rívás részükről, hanem az egymás iránt generált "komoly" problémákból.  Hol az egyik, hol a másik gyerek bőgött, amit igyekeztem  számukra kissé cinikusan megjegyezni, hogy -milyen jól is kezdődik ez az idei  "szeretet ünnepünk"
Szerencsére ez valóban csak addig tartott, mert 24.-én reggel, hozzánk is beköltözött a békesség és szeretet...
-ami remélem jövő évig ki is tart!

 reggeli pizsiparti

öröm a köbön -semmi kétség...

Szent este:
Zsófi és én

"A" család

Most akkor ki fotóz kicsodát?

Szívből jövő ajándékok

Ezeket a szíveket készítettük  el a gyerekekkel közösen.
A gyerekek alatt nem Zsófit és Lucát kell érteni, hanem egészen konkrétan 45 gyereket, azaz két osztályt.
Majdnem egy hetünk ment rá, mert a gyurma kiszaggatásán* túl, még fényképeket is kellett készítenem, ami több napot vett igénybe, a változó osztálylétszám és betegség miatt.
A több éves bloggerség és fényképezés ellenére, legnagyobb kihívást a fényképek szerkesztése okozta. Két napom ment rá, mire elértem velük a kívánt hatást és méretet. Hiába mondjuk sokszor, hogy nem a méret a lényeg, nálunk itt,- most, nagyon is sokat számított...
Jó esti programnak bizonyult a megszáradt gyurmák csiszolása is, amit családilag, közösen oldottunk meg. A fényképek ragasztása, majd "keretezése" eléggé időigényes volt, ezt már egyedül kellett megoldanom, de a cél érdekében nagyon szívesen tettem.
Kétféle színben készültek a szívek, fehér és terrakotta. A fehéret a tanítónénik, míg a terrát a szülők kapták, hogy még véletlenül se legyen támadási felület a gerilla-akcióm** miatt.
Mivel most már két napja karácsonyi műsorozunk*** az iskolában és ajándékok is átadásra kerültek, bátran megmutathatom nektek is...

Egy kupac gyerek... háttérben a díszdobozzal

Lucámmal a háttérben

itt már csomagolva,dobozolás előtt

* A munkafázisról képek sajnos érthető módon, lásd fent: 45 gyerek, az 45 gyerek! nem készültek.
Ajánlani tudom Me*dora blogját, ahol ezt részletesebben is megtaláljátok!
**Az engedély nélküli fényképezés, esetleges szájhúzások miatt.
***Szerencsére két különböző napra tették, így már két napja mást se csinálok, csak kókuszkockát sütök

Ajánlani tudom mindenkinek ezt a nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető  persze csak akkor, ha nem ipari mennyiségben gondolkodtok, úgy mint én ajándékot, ami akár ajándékkísérő "kártyaként" is tökéletes lehet. Karácsonyig még bőven belefér...
-van viszont egy másik is, ami már pár napja kering a neten (face)  ez a szódabikarbónás gyurma, amiből nagyszerű és mutatós, karácsonyfadíszek  készíthetők el.
Lehet ezt még bevállalom a lányokkal hétvégén, csak , hogy ne unatkozzanak!
:D

Ti melyiket készítenétek el?

Gyömbérszörp

Virág, gyereketető oldalán láttam ezt a receptet. Azt hiszem nem csoda, hogy első-látásra beleszerettem, és szerintem vagyok ezzel egyedül.
Minimális változtatás "csak" a színe miatt történt, esetünkben ezt, a karamellizált cukor adta meg, amiből a cukorszirupot készítettem, csak úgy, mint a bodzaszörphöz...
Az íze!
Hmmm...

Aki nem hiszi, járjon utána!

Luca napján nem babonás!

Valószínűleg nem csak azért, mert ma van a névnapja, és még egyébként sem foglalkozik a számmisztikával...
-kötve hinném, hogy zavarja a péntek 13.
Nekem egyébként többszörösen is szerencseszámom, elsősorban azért,  mert egy szép márciusi, péntek 13.-án  láttam meg a napvilágot.
Ma pedig, Luca lányomnak is hozhat szerencsét.
Már a reggelünk sem szokványosan* kezdődött.
Isteni fahéj illattal ébreszteni a családot**.
Muffint*** reggelire tízóraira, uzsonnára? Ma még ez is megengedett...
-hiszen egy névnapos van köztünk.
Igaz, hogy kicsit betegesen, ami egy csepp árnyékot vet napjainkra.  Most viszont a rosszban is felfedeztük a jót! Ez, egészen pontosan azt jelenti, hogy előre letudjuk az évről-évre ismétlődő*** karácsonyi betegséget, tehát az első olyan év, karácsony elé nézünk, ami nem a lázcsillapításról szól majd...
-hanem az igazi ünnepről.

 
*Az enyém pláne, mert már 5 órakor a konyhában sürögtem-forogtam, hogy a névnapos megrendelt muffinjai időben készen legyenek, amit bevihet az osztálynak.
 **Pedig ma állítólag semmit nem lenne szabad csinálni, és a semmi, az semmi!
***Nem tartozik kedvenc süteményeim közé, lehet ezt egyáltalán annak nevezni?  és életemben, másodszor készítettem el, illetve ezt a fajtát már legalább ötször, az elmúlt 2 hét alatt.
Facebookos recept, ami azzal fogott meg, a kürtöskalácshoz hasonló íze miatt, sokan kipróbálták és jó kommenteket kapott!
:)
**** Nyolc éve minden karácsonyra megbetegedett valamelyik, ha nem mind a kettő. Az biztos, hogy jól időzítettek a gyerekek.


Boldog névnapot Lucának, és minden Lucának!

Advent első vasárnapján

Igyekeztem a tőlem-telhető, legegyszerűbben megoldani az adventi koszorúnkat.
Mivel már tavaly is úgy terveztem, hogy egy időálló, egész évben használatos darabot készítek, nem volt sok dolgom az adventi koszorúnk átalakításával. Konkrétan, egy mozdulattal elkészült.

A kandallóra is felkerültek az ajándékváró csizmácskák zoknik, vagy inkább, necczoknik? már "csak" a mikulást várjuk.

Ráadásul az adventi naptár is hosszas keresgélés után megtalálta végleges helyét.

Ez a kandalló dísz pedig a legfrissebb 10 perces kreálmányunk.
Az elkészítése végtelenül egyszerű, amennyiben egy kis újdonságra vágyunk...

Az  egész alapja, egy régi rozsdás mozsár volt, amit fehér akrilfestékkel színeztünk, majd egy girlandággal kitömtünk. Ez egy szép kaspóban, vagy egyszerű cserépben is jól mutathat!
Régebbi apró gömbdíszekről levettük az akasztós-részt. Nekem sajnos most  "csak" 9 gömb volt felesleges...
Ragasztópisztollyal egy drót került a belsejébe, ami így meggátolja a díszek elmozdulását.
Tetszőlegesen beleszurkáljuk és már kész is vagyunk!

Jó munkát!