A mester

és tanítványai, hétvégén farsangoltak (is)

rajzverseny

Pontosabban kabalafigura versenyre neveztünk be. Nyerni ugyan nem nyertünk. Mindenesetre nagy élmény volt bekerülni  és viszontlátni rajzaikat a legjobbak és oklevéllel díjazottak között.

Bűvész és konyhatündér jelmezeink

Nem is tudom, hol kellene elkezdenem most, hogy egy posztba kell belesűrítenem azt, amit egyébként háromba illene...
-vagyis a farsangi jelmezkészítést .

Legutóbb ott tartottam, hogy Zsófikám számára új kötényt kellett varrnom.
Nem biztos, hogy égetni szeretném magam azzal a ténnyel, hogy a szó szoros értelmében, minden centiméterrel megküzdöttem...
-mert, már az elején elakadtam, amikor nem tudtam a cérnát felspulnizni.
Ilyen az én formám.
Ajándék varrógép mellé, ajándék cérnák, biszbaszok, csak éppen fehér színben nem volt egy-sem.
Kénytelen voltam ezért, saját kézzel megoldani. A nem túl jó kezdet után itt, még optimistán...
Gyönyörűen levasalva, befércelve minden, már csak a varrás hiányzott...
-majd az újabb tény, miszerint az alsó szál túl laza, vagy nem is tudom milyen volt. A lényeg, hogy nem tudtam varrni és lássuk be, engem a legjobban ez izgatott.
Azaz varrni tudtam, csak nem géppel, ami nagy különbség hanem a két kicsi kezecskémmel.
Így bemelegítésképpen, a kötények, kötöző részével kezdtem. Na, ezt most jól leírtam!
Napi teljesítményem, másfél darab a kettőből, de az is jó hosszú!
Már majdnem teljesen elkeseredtem tiszta ideg voltam mikor eszembe jutott, hogy szoktam én látni a gombos, szalagos, varrós biszbaszos dobozomban, egy picike tubust,  még évekkel ezelőtt vettem ami elméletileg tű és cérna nélkül képes "megvarrni" dolgokat. Csak pár csepp ragasztó, és vasaló szükségeltetik hozzá.  Nagyon erősen imádkoztam azért a pár cseppért.
Kérni tudni kell!
Nem éppen ennyi ragasztóra gondoltam, lehetett volna egy picivel több is...
Estére, naná, hogy az erősebbik nem képviseletében, komoly varrástudományi segítségem akadt.
Pikk-pakk, csiribí-csiribá, minden problémám megoldódott.
A lényeg, hogy nehezem de elkészültem a kívánt darabbal, már "csak" díszítenem kellett.
Ez egyébként szintén egy napomat vette igénybe. Így utólag könnyű már azt mondom, megérte.
Zsófi, mikor meglátta a kötényét, hosszú-hosszú percekig nem tudott megszólalni az örömtől, csak ismételgette, hogy
-Anya! Ez gyönyörű! Ez csodálatos!
És mit mondjak, az érzés valóban az volt. m
Mit számított már, mennyi szenvedés után jutottunk el a végeredményig...

 részlet

Lucám jelmeze már jóval egyszerűbb volt. Na, nem mintha lett volna itthon bármiféle ruha, amit boszorkányjelmezként hasznosítani tudtunk volna...
-viszont az élet könnyen elénk-dobta.
Fülest kaptam, hogy turkálókba, milyen fantasztikus jelmezeket lehet kapni, így megcéloztuk családilag az első közelünkbe eső turit. Hááát! Mit ne mondjak... Jelmezek jócskán akadtak, de egy olyan sem, amit jó szívvel, még némi átalakítással sem...
-így a banya jelmezt, egyből kilőttük.
Annyira viszont nőből van a csajom, hogy egy üzletből se térhetünk ki üres kézzel. Így kénytelen kellett egy számára szimpatikus, flitteres, fekete női felsővel távoznunk, mint  bűvész jelmezünk első darabja...
-illetve nem is, mert hozzá még csatlakozott egy kisebb méretű fehér kesztyű, mint szintén elmaradhatatlan bűvészkellék.
A többi már jött magától. Szerencsére a cilindert nem nekem kellett elkészítenem  pedig majdnem úgy alakult  és azt is kaptunk készen. 

Ázsiai konyha szerelmeseinek figyelmébe ajánlom, ezt a konyhatündért

Lesz nemulass! Egy igazi karatündér

-Várj, majd én segítek!

A "tudás" hatalma

  8.hét lottó nyerőszámai a következők...

Nem ér a nevem...

-és még a  fejem is káposzta.

Nem is értem, de most komolyan! Hogyan lehettem annyira naiv, mikor papír helyett a blogba írtam arról, nagyképűen hogy az idén kicsit kényelmesebbre véve a figurát, megúszhatom a jelmezkészítést...
Miért az utolsó pillanatban kell meggondolnia magát a gyereknek, és félredobva  a majdnem kész jelmezeket, változtatni rajta úgy, amit egy tollvonással, tű-öltéssel nem lehet már kiküszöbölni. Miért most jut az eszébe, hogy nincs megelégedve a színével. Történt ugyanis, hogy Zsófikám, az itthon fellelhető tíz kötényből (ebből 4! a lányoké) kiválasztotta a megfelelő darabot. Legalábbis, akkor úgy tűnt...
-majd mire majdnem befejeztem rajta az utolsó öltéseket, díszítéseket, mert egy konyhatündér nem nézhet ki akárhogyan akkor közölte velem, hogy Ő, inkább mást szeretne. Mármint, más színűt! Ááá!!!
Nem állt égnek egy cseppet sem a hajam...
-Mi az, hogy más színűűűt? Ez van, ebből kell válogatni...
Az egészen biztos, hogy nem veszem meg a 11.kötényt, varrni meg biztosan nem fogok...
Dehogynem*! Mikor tekintetünk összetalálkozott, akkor már éreztem a vesztem. Tudtam, hogy nekiállok, azaz pontosabban ülök, és ha törik, ha szakad, megvarrom neki a hőn vágyott köténykét.
Így, most jelenleg már  ott tartok, hogy kimostam, vasaltam, majd szabtam az anyagot, csak a varrás részét húzom. Húzom még egy darabig, bár sokáig nem fogom tudni, de nagyon nem akaródzik** nekifogni...
-mindenesetre most szívesebben csinálnék bármi mást, csak -varrnom ne kelljen!
*egy anya, mindent tud!
**nem csoda, hiszen varrni se tudok*, vagyis nem az erősségem.

Egyszer volt...

-hol nem volt, egy két születésnapi parti. Akkor, idő hiányában valahogy kimaradtak a játékos képek.
Pedig készültem ám alaposan, hogy minden a legnagyobb rendben legyen úgy, hogy közben az őszhajszálaim száma se növekedjen.
Mert lássuk be, sok esetben 6-10 gyerek lefoglalása is embert-próbáló feladat, nem 20 gyerkőc szórakoztatása. Éppen ezért készültem...
-játékokkal is amit csapatokra (osztályokra) lebontva lehetett játszani.
Sajnos sokkal kevesebb időnk jutott az egy perces játékokra mint terveztem, de ettől a hangulat koránt sem lankadt.
Miért most írom le ezt az egészet? Gondoltam, hátha segítség lesz így farsang környékén, ezekkel a jópofa játékokkal a hangulat megteremtéséhez, de ha máskor nem is, akkor egy születésnapi zsúrra is jó megoldás lehet ezekből szemezgetni...
Itt tömören -röviden van a leírás, de a linkre kattintva bővebben is meglehet nézni, akár más játékokat keresni.

Győzd le a gravitációt!

A játék pofon egyszerű: kettő darab lufit kel la levegőben tartanunk az egy perces idő keret erejéig úgy, hogy a kezünket használjuk a feladat megoldásához.

Éljen a király

A játék lényege, hogy az asztalra helyezett király lapokat fönnhagyjuk úgy, hogy az ezen kívül eső lapokat lefújjuk az asztalról.
Érdekes és nehéz feladat, csakis jó tüdővel rendelkezőknek.

Ormányos jeti

A feladatban egy a fejünkre húzott harisnyával, valamint a harisnya egyik szárába helyezett teniszlabdával kell leütnünk néhány palackot.

Zombi járás

A feladat most nem más, mint, hogy zombi módjára lépkedjünk kinyújtott karral, és így léceket szedjünk össze, súlyukkal a végükön.Ha jó zombik vagyunk, akkor nem lesz gond.

Villa Bowling

A villa bowlingban egy darab kétszázforintos érmét kell begörgetnünk a villa ágai közé.

Unod a banánt?

A játékban egy zsinórra kötött banánt kell lóbálnunk magunk előtt úgy, hogy a két narancsot egy hullahopp karika belsejébe tereljük.

a két csapat

harcias amazonok

Tésztanyárs

A játékban hat pennét kell felfűznünk egy spagetti tésztára úgy, hogy a hosszú tésztát a szánkban tartjuk.

Ne nézz madárnak!

A ne nézz madárnak lényege, hogy két tollat hatvan másodpercig a levegőben tartsunk, anélkül, hogy az egyszer is a testünket vagy a földet érné.

Pohárhernyó

Egy műanyagpohár tornyot kell úgy rendeznünk, hogy a legalsó poharat eljuttatjuk a torony tetejére, majd vissza. 40pohár ebből 1db más színű!

Zsebpeca

Ebben a feladatban nagyon nagy szükség van az ügyességünkre, ugyanis egy gémkapoccsal kell kulcsokat “halásznunk”.

Viszont, ami még nagyon bejött a gyerekeknek az a beetetés volt. Erre a játékra kisorsoltunk 1-1 gyereket akik az etető szerepét kapták.  Akit pedig megetettek egy kevéske tejszínhabbal, azok az ünnepeltek voltak. Persze, mindezt bekötött szemmel kellett véghezvinniük...
-ami eléggé vicces volt!

Készítettem még születésnapi totót is, ami természetesen a lányokról szólt, no meg arról mennyire ismerték meg egymást az elmúlt másfél év alatt...

Ennél, a gyerekek körében igen népszerű székfoglaló játéknál, rögtön sikerült is leamortizálnunk 2 széket...

Persze, hogy a születésnapi zsúrokon megszokott testfestés, tetoválás se maradhatott ki, ami közül akadt néhány igazán egyedi darab is, mielőtt a gyerekek maguk is belekóstolhattak a festésbe.

Igaz, hogy nem egymásnak estek neki, hanem a szabadon választott gipszfiguráknak, amiket a Gipszkorszak játszóház biztosított számunkra.  Csak úgy mint az asztalokat, székeket, festékeket és a csodálatos animátor lányokat, akik bizony nagy segítségünkre voltak...
Köszi Ági!

Azért, hogy a figyelmüket minden pillanatban lekössük, és még véletlenül se jusson eszükbe a házat leamortizálni, elindítottunk egy szóláncot.
Ezzel kezdtük: indulagörögaludni (ami visszafelé is ugyanazt a szót jelenti)
-ebből a játékból, ez az egyik kedvenc képem...

Végezetül pedig a bűvész következett:

-aki szemmel láthatóan, teljesen elvarázsolta a gyerekeket...

-és, hogy még fokozzam az egész hangulatot, ezekkel a dekorációkkal, készültem

háttérben az uzsonnánk...

-és egy kis csendélet!

Bevallom, a több száz fotó közül igen nehéz volt a választás, szelektálás így, ez most ennyi idő kihagyása után, igazán elnézhető nekem...
:)
Csók a családnak!

Kösz, jól vagyok...

El sem hiszem, hogy 5 hete írtam utoljára. Hihetetlen, hogy ennyire elrepült az idő, nekem valahogy másképp tűnt...
Legutóbb, Zsófikám problémája foglalkoztatott, ami úgy látszik (kopp-kopp-kopp) véget-ért.
Igaz, még járunk szakemberhez és sokkal okosabbak se lettünk az ügyben, de dolgozunk rajta...

Egyébként meg nem jó ez a rengeteg kihagyás, mármint az írásmentes időszak, mert tényleg rengeteg dolog felejtődik el, a mindennapos taposómalomban. A minap jutott az is eszembe, még a karácsonyi időszakból is lenne mit feltöltenem, megmutatnom, ha már egyszer időt, energiát fordítottam rájuk...
-mármint az ajándékokra.
Aztán itt vannak a bizonyítványok is, amik az akkori nehézségeink ellenére is, csupa dicséretes, kitűnő lett mind kettőjüknél. Büszke is voltam (vagyok) rájuk.
Tudom, másnál is, nem csak nálunk rohannak a napok...
Sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy rájöjjek mi is hiányzik nekem a legjobban a kora-estékből. Hiányzik az életünkből, a szó jó értelmében az a fajta nyugalom, amit a kézműveskedés, a lányokkal való közös alkotás nyújtott, megboldogult óvodás korunkban...
Mert mi van most! Gyakorlás, szorgalmi feladatok, bepakolni az iskolatáskákba, vacsora, fürdés, fogmosás, mese és alvás. Jelenleg a fejenállás gyakorlását torna órát is felvettük a listánkra. Néha egy kis rajzolás a lányok részéről, az is max 5-10 perc, majd másnap ezek a remekbe szabott rajzok a kukában kandalló landolnak, mert nem elégedettek vele. Hosszabb időt igénylő munkába már bele se kezdünk, mert mire ráhangolódnának, addigra be is kellene fejezni...
-így maradna a hétvége. Viszont sokszor akkor sincs idő, -vagy kedv. Nem is értem, mások ezt, hogy csinálják, két vagy több, iskoláskorú gyerek mellett.

Annak viszont örülök, (kopp-kopp-kopp) hogy a betegségek elkerültek minket és még nem volt az iskolában hiányzásunk. Mondjuk, pont jókor találkoztam az interneten a citromlé kúrával. Na, nem mintha nem tudtam volna, hogy a citrom egészséges és mennyi vitamin van benne, de ilyen rendszeresen még nem fogyasztottuk, mint az utóbbi 3-4 hétben. Annak idején, mikor még fogyókúráznom kellett, rendszeres citromlé fogyasztó voltam. Ez a  mostani, egy kissé más elven, de muuukooodik. Elég bizarrul hangzik, hogy a frissen kifacsart citromlevet* először hideg vízzel hígítjuk, majd felöntjük (nem forrázzuk) meleg vízzel és így fogyasztjuk el éhgyomorra.
Sokkal jobb, mint gondoltam, olyannyira, hogy a megengedett fél óra (ami a felszívódáshoz kell ) után sokszor hajlamos vagyok a kávézásról is megfeledkezni. Az meg, hogy iszonyatosan eltelít már csak bónusz a sok jóhoz. A lányok is hamar megszokták ezt a fajta új rendszert, már hiányolnák ha nem lenne. Ilyen hozzáállás mellett,  pedig eszembe sincs beszüntetni, sőt még szüneteltetni sem. Mert, amire végképp nem gondoltam, hogy székrekedés ellen is ennyire hatásos...
-8 év** után megtört a jég, és beindult az,- aminek kell!

Gondolom az sem hír egy szülőnek sem, hogy farsangra készülődünk mi is. Most egy kicsit lazábban, ami nálam azt jelenti, hogy kevésbé fogom 100% saját-kezűleg elkészíteni a jelmezeket, de nem is boltit, készen gyártottat veszek.
Tavaly, egy kissé csodálkoztam azon, hogy a mi iskolánkban nincs jelmezverseny. Mára, viszont ez már teljesen természetes, és igazat kell, hogy adjak a bölcs döntéshez. Az élet annyi területén vannak versenyhelyzetbe állítva a gyerekek, miért kellene még a farsangot is ilyennek beállítani. Egyszerűen csak érezzék magukat jól a gyerekek a különleges jelmezekbe, versengés nélkül...
Ezt pedig, minden kedves szülő értse végre meg!
Egyébként nem titok, Luca bűvész lesz, míg Zsófikámnál a madárijesztő és a konyhatündér között fog eldőlni a választás. Mellesleg mind a két gyerek saját magának találta ki a jelmezötleteket, nekem ebbe már vajmi kevés a beleszólásom, maximum  a fejem főhet miattuk, hogy mit tudok majd belőlük kihozni... 

Szóval, ennyi most nagy hirtelen a mi házunk táján történt eseményekről.
Most már tényleg összekapom magam és megpróbálom bepótolni az elmaradásomat...
-remélem nem lehetetlen.

*70kg-ig fél citrom, felette,- már 1 egész citrom az ajánlott
**személyiségjogokra hivatkozva, név nélküli gyerek.

-és azt még le se írtam, hogy az elmúlt 1 hónap alatt, összesen négyszer járt nálunk a fogtündér!