Eredetileg nem terveztem a leállást, egyszerűen csak jött magától. A nyarat nem tölthettem gép előtt a lányok mellett, amit egyébként nem is bántam, mert rengeteget tanultunk egymástól. Szükségünk volt erre az időszakra. Amit viszont most így utólag már sajnálok, azok a nyulfarknyi kis bejegyzések, amiket megtehettem volna a nyár dokumentáklására, és most kimaradtak.
Lesz mit pótolnom, nem csak a hiányzó fényképekkel, hanem a számomra igen kedves blogok olvasásával, mihelyst időm engedi. Tudom, hogy másoknak is vannak gyerekeik, megoldandó feladatuk, munkájuk, mégis szakítanak időt blogjukra. Nekem ez sajnos nem megy, mert így is rengeteg "lopott" időm megy más megoldandó feladatra. Most éppen az egyik ilyen a kert téliesítése. Növények visszametszése (nem kevés rózsával) és a kivágott fák ( igen, az összestől megszabadultunk) utáni romeltakarítás, ami nem kis feladat. Tüzelővel évekre elvagyunk látva.
Ilyen volt...
-ilyen lett!
A lányok mára már belerázódtak a tanulásba is, így azzal nincs különösebb gondunk. Ma éppen, a Bólyai matekversenyen indulnak mind a ketten. Lassan az egyre jobban közeledő szülinapjukra is készülődnünk kell, de előtte még egy tartalmas, pihentető ősziszünet vár ránk.
addig is úszunk... ha máshol nem is, akkor a boldogságban!
