Új szerelem jött az életembe, már ami az újdonsült hobbimat illeti. Szerintem más is érzett már hozzám hasonlót.
Meglátni és megszeretni! Majd jönnek az álmatlan éjszakák, amiket álmodozva, tervezgetve követnek a nappalok. Az első alkalom. Remegő kezek. Majd a nagy megkönnyebbülés, hogy gyakorló munkánk, még ha nem is lett tökéletes, de vállalható, tetszetős darabra sikeredett...
Boldogság, majd a család maradék tagjai is kipróbálják, az egyszerűnek tűnő dekorálást. Megy minden, mint a karikacsapás!
A sikertől felbuzdulva, annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy idén a lányok adventi naptárját transzfertecnikával fogom elkészíteni.
Az az igazság, hogy nem maga a munkafolyamat hosszadalmas
számomra. A képek kiválasztása, jóval több időt vesz igénybe. Mondjuk, ha csak egy tucat közül lehetne válogatni, az mennyivel könnyebb lenne már. De! A több millió variációból összehozni egy számunkra kívánatos darabot... Na, az már jóval nagyobb falat, mert egyszerre mindegyiket szeretnénk.
Idén a mi naptárunk ilyenre sikeredett. Számoljuk viszza a napokat, amiket hobbiboltban kapható aprócska arany öntapadós számokkal jelöljük meg.
Időközben a lányok is teljesen belejöttek az alkotásba, rengeteg szép igényes munka került és folyamatosan kerül ki kezeik alól, amikkel már a karácsonyi ajádékaik készülnek. Sokszor meglepődöm azon, milyen remek izléssel állítanaknak össze képeket, montázsokat egy-egy személyre szabott ajándékhoz. Megmutatnom természetesen tilos. Még nem jött el az ideje.
Mai aktuális, ezt viszont szabad:
Még nem késő nektek sem elkezdeni, érdemes kipróbálni!
