Számunkra nem sok jutott az idei hóból. Igény pedig lett volna rá. Na, jó annyira nem, hogy esetleg több órás autóútra is vállalkoztunk volna a fagyoskodásért cserébe, de egy jó kis szánkózásra, vagy hóemberépítésre,
amiből sose lehet kinőni, naná, hogy mi is partnerek vagyunk.
Nem csoda, nagyon megörültünk múlthéten, mikor estefelé, a hószállingózásból, komolyabb havazás lett. Olyan igazi nagy, és sűrű pelyhes, ami ígéretesnek tűnt, hogy végre kiélvezzük a tél adta lehetőséget. Az se érdekelt, hogy csak este hét után érte el azt a mennyiséget, amiért már érdemes beöltözni... -hiszen megígértem a lányoknak, hogy ha így folytatja a havazást,
akkor lesz ami lesz, ha kell, este nyolckor is de, kimegyünk hancúrozni. Arról már nem is beszélve, hogy a macskákat is szerettük volna megismertetni
nem nagy sikerrel azzal a fehér, hideg izével, ami felülről esik. Egyenlőre szobacirkálónak képzelik magukat, nem szívesen mennek ki, csak ha kirakom őket, mint macskát... - akkor is csak a lábtörlőig jutnak de, legalább lehiggadnak.
Sajnos a hóemberről nem sikerült képet készítenem, mert gondoltam, ráérek vele másnap reggel, azonban akkor már késő volt...
-elolvadt!
-jobb fent, mint lent...
