2009. szeptember 5., szombat
lecsófesztivál
Igazi őszi reggelre ébredtünk, esett az eső, fújt a szél és ráadásul nagyon hideg is volt...
De csak ahhoz képest, amihez szoktatott minket az időjárás.
Mai programunk meghiúsulni látszott, mert ebben az időben eszem ágába se volt kitenni a lábam a házból, pedig lecsófesztiválra voltunk hivatalosak abba a lovardába, ahová a lányok járnak.
Gondoltam, ez az idő alkalmas lesz arra, hogy végre gumit fűzzek a lányok nadrágja szárába, és pár elmaradt varrásomat is pótoljam addig, amíg a délutáni sziesztájukat töltik.
Ehhez viszont be kellett szerezni a szükséges kellékeket, mert az én varródobozom bizony nem tartalmaz ilyen nélkülözhetetlen dolgokat.
Már a varródoboz említése is mosolyra fakaszt, mert abban azon a pár alap színű cérnán,
( amit a lányok rendszeresen letekergetnek ) és tűn kívül, bizony semmi nem található
Nagyon nem is csodálkozom rajta, hiszen a varrás nem erősségem.
Mire összeszedtük magunkat és eljutottunk a közeli rőfös boltba, az időjárás is megjavulni látszott,tehát eldöntött tény lett, hogy még is csak eleget teszünk a meghívásunknak.
Nekem még mindig nem volt kedvem, mert nagyon szeszélyesnek ítéltem meg az időjárást...
A lányok viszont alig várták hogy láthassák imádott Koffeinjüket ( a ló neve ) és óvodai csoporttársukat Grétit is mert eredetileg ott találkoznánk velük.
Írhattam volna először Gréti nevét is, de a fontossági sorrendet a lányok állítoták fel.
Tehát először a lovak és utána jöhetnek csak a barátok.
-mi vajon hol szereplünk a listájukban???
Tehát valamivel 11 óra után meg is érkeztünk.
Alig szálltunk ki az autóból isteni illatok szálltak a levegőben ( javában tartott már a lecsófőzés ),
annál is inkább mivel a szél erőssége a nyílt terepen intenzívebb volt.
Koffein a mai napon " házon kívül volt " (versenyen) jutott tehát a " maradék ló "
Örömmel etették a hátasokat a lányok a rögtönzött szénával.
A póni és a szamár simogatás se maradhatott el.
Remekül érezték magukat a lányok, én már kevésbé mert a széltől fájt a fülem, a fülemtől pedig a fejem.
- lehet hogy még nem gyógyultam meg rendesen!?
A fiuk ( apukák ) természetesen nem csak a lecsó kóstolásban is részt vettek...
Jövőre mi is benevezünk és megmutatjuk főző tudományunkat, lelkesedett Gábor és Laci
Na, erre én is "befizetek"
Most, pedig ahelyett hogy a lányok nadrágját csinálnám, itt ülök és írok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése