lánc, lánc,gesztenye lánc

Mai programunknak a gesztenyefűzést találtam ki, ha már az őszi díszekbe ennyire belejöttünk.
Tavaly is fűztünk gesztenyét, de az még eléggé kezdetleges módon, egy vékonyka csavarhúzóval lett átlyukasztva.
Idén a technikát is belevonva gépesítettük magunkat, azaz a lyukasztást, hogy Gábornak is lehessen a munkában legalább egy "pici" öröme.

- egy kosár gesztenye kifúrása után még makkot is fúrt "hosszába" és készített nekünk mandula medált is ( ez majd jól jön máskor gyöngyfűzéshez)

Szaporán haladtunk a munkában.
- összesen hat különböző hosszúságú gesztenye kígyót készítettünk el, és még az est hátralévő részében jutott idő egy kis játékra is az újdonsült "állatkákkal"

Azt hogy ennyi gesztenyét hová teszek, egyszerűen "gőzöm sincs"
de ha már egyszer megcsináltuk akkor keresek nekik helyet.
Tavaly több volt a gesztenyebábú, idén valahogy "jóval" kevesebb sikeredett...

Itt van az ősz és most tökölünk!

Ez a második nap, hogy nem engedtem a lányokat oviba, tegnapelőtt Zsófi, ma a változatosság kedvéért, Luca lett beteg.
Az, hogy betegek lennének külső szemlélő észre se veszi, amilyen hancúrozást levágnak és legalább ilyen vérmesen tudnak veszekedni is egymással.
Reggel korán feltettem főni a (gyógy) húslevesnek valót, mert nem szerettem volna a fél napot a konyhában tölteni és hagyni, hogy két komisz lányom szétkapja a házat.
Ébredésük után nem kellett nélkülözniük engem, reggelijük elfogyasztása után, azonnal munkához is láttunk.
Míg őket lefoglalta a gyurmázás, addig én megrajzoltam és kivágtam a tökformákat
( kartondobozokból, abból most van is bőven itthon )
-közben, látva a tökfejeket, izgalmasabbnak találták a lányok mint a gyurmát, aminek elpakolását " kivételesen " nem kellett kétszer sem mondanom.

Előkészítve a szükséges zsírkrétákat, mindannyian alig vártuk, hogy elkezdhessük a színezést!
Nagyon ügyesek voltak a lányok
Külön jól nézett ki, hogy a kartonból is egyenletlenül lettek kivágva, ezzel a faragás kuszaságát, szabálytalanságát lehetett imitálni.
Zsírkrétával se lehetett olyan "profin" színezni a karton felülete miatt, de ez is külön javította a látványt.

-amilyen egyszerű volt elkészíteni, olyan nagyszerű lett a végeredmény.
-külön kérésre kellett "szomorú szájú" tököt is rajzolnom
( magamtól ezt nem mertem volna megtenni, nehogy belegázoljak kis lelkivilágukba, de így hogy ők kérték már teljesen más volt, szívesen tettem eleget kérésüknek)

Egész délelőtt lefoglalta őket a színezés, főleg úgy, hogy kétoldalúra kellett csinálnunk.
Büszkén mutogatták apjuknak a kész darabokat ebéd előtt, aki nem tudott betelni a látvánnyal.

Míg a kis betegek aludtak, addig én egy damilra felkötöztem és " feldíszítettem" a házat a tökökkel.
Dekorálás közben is már azon gondolkoztam, hogy milyen játékot találjak ki a nap további részére.
( közben még egy "kondér" töltött káposztát is sikerült feltettem főni, ha már a lányok betegsége miatt itthon kell maradnunk, ne főzésből álljon már a hosszú hétvége...)

-nem tökölünk!( elég ennyi egy napra is)
-valami olyat szerettem volna ami kézügyességüket (is) fejleszti
- zakatoltak a fogaskerekek fejemben, amikor a szemem megakadt a gyertyákon... !!!!
-csináljunk gyertyatartót, amit az őszi "összegyűjtött" termésekkel díszítünk fel...

már csak azt kellett kitalálni, hogy mi legyen az alapja és azt, hogy mivel ragasszuk fel a díszeket...(de ez már igazán semmiség...)

- hosszas gondolkodás után, eszembe jutott az a rengeteg virágalátét ami a garázsba porosodik, max a pókoknak tesz jószolgálatot...
-rövid keresgélés után rátaláltam a megfelelő nagyságú cserép aljra, ami tervemhez tökéletesnek látszott
-jó, de mivel ragasszuk fel rá a makkokat és még ki tudja mit
( mi fog eszükbe jutni még a lányoknak)
-tubusos ragasztó...?
-nem jó, nem ragad meg rajta, legfeljebb a lányok lesznek ragsztósak...
-ragasztó pisztoly...?
- forró, ( múltkor is megégették az ujjukat, hiába mondtam nekik,hogy ne kapkodjanak)
-gyorsan "köt" nem tudnának folyamatosan dolgozni vele( csak vita lenne belőle)

-már majdnem feladtam az egészet,(mégse olyan jó " játékot" találtam ki) amikor eszembe jutott a szilikon, mint ragasztó

kb egy hónapja, ragasztottam képet vele, tehát tuti, hogy kell itthon lenni belőle olyannak is ami nem száradt be (még)...
- picit ecet szagú( ki lehet bírni)
- elég lassan köt ahhoz, hogy jól lehessen dolgozni vele még gyerekeknek is
- könnyű "lemosni" eltakarítani a nyomokat


Nem szeretném magam dicsérni, de minden tökéletesen úgy " működött" ahogy terveztem...
-attól a kis apróságtól eltekintve, hogy a gyertyákon összevitatkoztak a lányok, kié melyik rózsaszín legyen, nagyobb fennakadás nem volt.
További viták elkerülése végett én kentem be a cserépaljakat "ragasztóval"

A végeredmény pedig "profi"
Már az első pár darab felragasztás után tátott szájjal bámultam lányaim munkáját, amint szépen sorba haladva, gyönyörűen egymás mellé rakosgatják, nyomkodják, a mandulákat a ragasztóba.
Semmi ötletet nem kellett adnom, nem is lett volna időm, olyan gyorsan estek neki a "munkának"

Nagyon büszke vagyok rájuk( lehet, hogy tőlem is örököltek valamit?)

Gyertyagyújtás, tök díszek, töltött káposzta illata ( na és a kandalló melege... )
most érzem igazán, hogy itt van ősz, itt van újra...
-megtaláltuk az elrejtett szépséget ebben az októberi borongós, esős melankolikus őszi estében...

miközben elégedetten mormolom magamban Petőfi Sándor klasszikus versét:

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

virág szerda

Mivel a lányok itthon maradtak Zsófia tegnap esti láza miatt
( reggelre már kutya baja se volt)
elhatároztam, hogy befejezem utolsó nagyobb munkálatomat a házban.
Rengeteg virágom várja az átültetést, amiben most a lányok segítségét is kértem.
Örömmel szórták kis kezükkel a virágföldet a cserepekbe, dugdosták az ágacskákat...
Jó volt nézni amint komolyan, felelősségteljesen végzik munkájukat.
Gábor, szokásos délelőtti telefonjával amiben a lányok egészsége felől érdeklődött,
megkérdezte tőlem

-és most mit csináltok?
-virágot ültetünk- válaszoltam büszkén
-húúú... akkor biztosan jól szórakoztok!

És tényleg szórakozás volt a lányokkal csapatot alakítva az ültetés, mindenki tudta mi a dolga.
Persze, hogy virágföldes volt az egész konyha amit a végén egyedül takarítottam fel,
de mit bántam én!
( elfáradtak a sepregetésben )

Így, hogy most jobban szemügyre vehettem virágjaimat, megakadt a szemem a karácsonyi kaktuszomon lévő kis bimbókon.
-hiszen még csak október van, hová ez a nagy sietség...

Jó-jó, mindig hamarabb szokott elkápráztatni szebbnél szebb tűzpiros virágaival, de arról nem volt szó, hogy karácsonyra vehetek egy másikat ami akkor is virágzik (még)!

Az is lehet, hogy kis kaktuszom meghallotta amint múlt héten kiakadtam, hogy az üzletekben már most karácsonyi díszeket lehet kapni, és nem szeretett volna semmiről se lemaradni...

Nagyobb bevásárló központok, lakberendezési áruházak teljes karácsonyi pompában várják a kedves látogatókat ( vevőket)
Mivel családostól mertünk, a lányok öröm kiáltásaitól zengett már a bejárat is,
olyan ámulattal, csodálattal tudták (nem csak) nézni a feldíszített fenyőfákat.

-anya nééézd itt volt a Jézuska!!!
(szentségeltem magamba, mert erre azért nem voltam felkészülve október közepén...)
- igen kicsim! (nyeltem egy nagyot, mert hirtelen ennél többet nem tudtam mit kinyögni)
-most jön hozzánk is?
-nem szívem, majd később! ( még mindig csak kapkodom a levegőt, az agyam teljesen leblokkolt...)
-tegnap??? ( holnapot szeretett volna kérdezni, de a látvány Zsófit is megzavarta)
-sokára, még nagyon messze van karácsony. Tudod, előbb még lesz a szülinapotok, mikulás, Lucának a névnapja és csak utána lesz karácsony...
( ennél a résznél már összekaptam magam és sikerült kimerítő magyarázatot adnom a kis kíváncsinak, aki ezek után "már csak" azt nem értette, hogy ha később jön...)
-akkor itt miért van mááár?

( mit mondhatnék egy majd 4 éves gyereknek, hogy magyarázzam meg a felgyorsult világunk és üzleti fogás, gazdasági válság, globális felmelegedés a fene se tudja minek a hatására pakolták ki már most október közepére a karácsonyi dekorációkat.
Hogyan értessem meg vele, hogy ez így nem természetes, hiszen még töklámpást se faragtunk, és még azzal se késtünk el.
-nem tudtunk méltó képen megemlékezni elvesztett szeretteinkről
-még egy hónap van hátra advent első vasárnapjáig is ( addig is sokat kell még aludni)
-jelenlegi legnagyobb "gondomat" születésnapjuk megszervezése okozza
-annyi csodálatos dolog vár még ránk ebben a pár hónapban, én még nem szeretném ennyire sürgetni az idő előrehaladtát!

Minden napot a saját megszokott tempónkba szeretném eltölteni, és ha eljön az ideje, akkor nekünk is hoz majd a Jézuska karácsonyfát!

fényképezés az óvodában 2

Ez se úgy sikeredett ahogy előre terveztem...
Még az első szülőin közölték velünk, azokat a fontosabb dátumokat, amire érdemes figyelnünk.
Ezek között szerepelt az ovis képek fotózása is, csemetéinkről.
Már egy hete a csoportajtón kifüggesztve volt rajta a pontos dátummal.

"Kedves szülők!
Október 21.-én fényképezés lesz az oviban.
Amennyiben szeretnének rajta részt venni, jelezzék az óvónéniknél"

Szívem szerint kihagytam volna az egészet, a tavalyi képek sikertelensége után...
( Luca nem hagyta magát fényképezni, hosszas rábeszélés után volt csak hajlandó Zsófi mellé állni a hintalóhoz, székhez stb...)
neki ez nem "pálya"- ez meg is látszik a képeken...
Lucám, szeret fényképezni és azt is szereti ha fotózom, de csak úgy és abban a pózban ahogy ő szeretné...

Már vasárnap elkezdtem a lányokkal válogatni azokat a ruhákat, amiket "egyáltalán" hajlandóak lennének felvenni egy fénykép elejéig.
Szobájukból, minden általuk kiválasztott és felpróbált ruhadarabbal, rohantak apjukhoz megmutatni neki, milyen " csinosak"
Átmenetet képeztek a hippik és az utcagyerekek között, réteges öltözködésükkel,
csatjaikkal és mellé hajpántként szolgáló gumis lánccal a fejükön.
Mókásan néztek ki.
-még jó hogy van némi beleszólásom, hogy mit vegyenek fel... ( de csak némi)
Ez a kis divatbemutató adott nekem némi alapot a megfelelő ruha kiválasztásához,
amivel már félig hozzásegíthetem a fényképészt sikerének learatásához.

Már hétfőn reggel úgy ébredtek a lányok, hogy Ők akkor ma "csinosba" mennek oviba.
Ez ismétlődött kedden is...
Délután csoport társuk anyukája hívott fel telefonon, valami apró dologért, már arra sem emlékszem miért, mikor a beszélgetésünkbe valahogy belekeveredett a fényképezés is.
Rögtön kiderült, hogy a várva várt fotózást egy nappal hamarabb kezdték el.
Mondanom se kell nagyon mérges lettem, már csak a lányok miatt is.
Nem szerettem volna a kis lelkükbe törést okozni főleg egy ilyen dolog miatt.

Lelki szemeim előtt láttam lányaimat, amint irigykedve,
sóvár pillantásokat vetnek csinosabbnál-csinosabban felöltöztetett csoporttársaik felé.
Szívem szakadt meg értük...

- ki a hibás?
- mindenki...!

Utoljára múlt hét csütörtökön voltam az oviban, (pénteken délután már beteg voltam)
azóta csak Gábor hozta-vitte a lányokat.
Nem tudom, hogy csak rá vonatkozik hogy nem olvassa el mi van kiírva a faliújságra,
( maximum a napi menüt olvassa el miközben elhalad a bejárati ajtó mellett)
tény, hogy a csoport ajtóra felragasztott értesítőt a fényképezésről és annak megváltozott dátumáról- figyelmen kívül hagyta.

-Lehet, hogy én is elsiklottam volna felette -nem tudom, és már nem is fogjuk megtudni...
Az biztos, hogy az óvónénik is hibáztak, mivel maradt ugyan az a cédula, csak a dátum lett kijavítva rajta! (ezt is egy másik anyukától tudtam meg)

-Lehet, hogy ha piros betűkkel hívták volna fel a szülők figyelmét az időpont megváltozására, jobban "szemet szúrt" volna Gábornak is...

Csalódott vagyok, hogy nem jutott eszükbe az óvónőknek megkérdezni apukát, hogy hozott-e másik ruhát, amibe átöltöznek a lányok...

Annak azért örülök, hogy legalább szoknya volt rajtuk és az egyik kedvenc pólójuk...
-mégse szabadidő nadrág...

Szintén egy másik anyuka mesélte, hogy ő is csak onnan tudta a módosított időpontot amikor bement, hogy lejelentse a gyerekének az ebédjét az óvónéninek.
( akitől mellesleg megkérdezte, hogy bejöhetnének-e a fényképezésre szerdán)
-persze, csak nem szerdán, hanem kedden ...

Esély lett volna arra, hogy szerdán még egyszer lefényképeztessem őket abban a ruhában , olyan hajjal, ahogy szerettem volna ( másik két csoportot is fényképeznek akkor)
erre viszont már nem lennék képes, az már nagyon műnek tűnne a szememben...
-nem bársonyruhában, nyakig csipkésen, fodrosan szerettem volna őket viszontlátni a képeken,
természetesnek, amilyenek ők maguk is a majd 4 évükkel.
Ezen tervem, ha nem is úgy ahogy gondoltam, sikeresnek mondható.
- ezek után nagyon kíváncsi leszek a végeredményre.

Estére Zsófia belázasodott, remélem nem tőlem kapott el valami " csúnyaságot"
ez már nem csak a hosszú hétvégére tervezett programunk miatt is izgalmas.
tervezett utazás = betegség, otthonmaradás

Jó volt kiírnom magamból a mérgemet, csalódottságomat, de az biztos, hogy amint lehetőségem adódik, megbeszélem ezt az óvónőkkel (is)
Nekem nagy szükségem van a (ki)megbeszélésre, magamban csak akkor tudom rendezni, lezárni a dolgokat.
Az óvónők is tanulhatnak az esetből ( kíváncsi vagyok hány szülő járt hasonlóképpen)
legközelebb talán jobban odafigyelnek majd ( ők is )

festünk, festegetünk...

lázat is mér
mondd szépen áááááá!
" vajon mi ellen oltja be Luca a beteget? "


Beteg lettem , jelenlegi állapotom ott tart, hogy nem bírok beszélni
( azt hittem Gábor legalább örül neki, -Tévedtem!)
Mikor hazahozta a lányokat az oviból, akkor nagy nehezen közöltem velük a festés lehetőségét, aminek mid a két lányom nagyon örült!
Legalább nem kell folyamatosan beszélnem.
Ruha kímélésként megemlítettem, hogy kipróbálhatnák a madártollakat
(amik a szekrénybe vannak gondosan rakosgatva, tavasz óta gyűjtik)
-ha már vannak...milyen lehetett régen írni vele.
Tetszett az ötletem, hamarosan a vásznon kibontakozni látszottak különböző "témák" amik a madártoll hatására, percről-percre változtak.
(ami egyik pillanatban még víziló volt, a másikban már delfin lett)
Élvezettel keverték a színeket ( sárga-kék, kék-piros, piros-sárga és jött a vegyes aminek az a bizonyos lett a végeredménye... barna és nem a csoki jutott az én kópéimnak az eszébe róla)
Mulatságos volt nézni,
ahogy egymást meglesve kritizálják kinek milyen( szép vagy csúnya) színt sikerült " festenie"
Mint mindennek, a festésnek is vége lett egyszer, amit felváltott az "orvososdi".

Jó, hogy ketten vannak így mindig van beteg és orvos.
(ma, nekem kellet volna kapnom ezt a szerepet, bár kétlem, hogy jól viseltem volna a"kivizsgálást "két ilyen remek szaktudású dokitól)

Ami viszont a legfontosabb a játékukban az a szerepcsere lehetősége.
Orvosból is lehet beteg és a betegből is lehet orvos, sőt lehetnek kollégák is ha úgy van kedvük, mindenesetre nem unalmas nekik ez a szerepjáték.
Kimotyózva szobájukból a játékokat előszeretettel játszanak a földön ( kiskoruk óta)
Míg én a kandalló előtt üldögélve melegítem hátamat, közben pedig nézhetem, gyönyörködhetek
az én fantasztikus lányaimban "akik kímélik a beteg anjukat és hangszálamat"

baba kád

Amikor még ebben fürödtek lányaink emlékeztünk vissza a "kiskádra" némileg meghatódva emlékeinktől...
Azon túl, hogy már régen kinőtték és már másnak is tett "jó szolgálatot" most, hogy ismét visszakaptuk, egyik kedvenc játékuk lett a kis kád.
Büszkén fekszenek bele, próbálják belegyömöszölni (játékaikat) vagy magukat, van úgy, hogy egyszerre ketten.
Hol van már az amikor annyira picik voltak, hogy még, "úszkálásra" is volt bőven elég hely a vízzel töltött kádban...
Alig négy év telt el és a "kiskád" már a múlté...
Most már másodszorra adjuk kölcsön barátainknak a tökéletes állapotban lévő kádat.
Lehet, hogy- unokáink is látni fogják???
Csibészségüket, huncutságukat nem tudtam megállni, hogy ne fényképezzem le.

Keresnem kell egy régi képet is amikor még a kád azt a funkciót látta el amit kellett, és természetesen a lányokkal...

Ebéd Esztergomba

Gyönyörű napos meleg őszi idő van, talán az utolsó melegebb nap
-suhant át a gondolat a fejemben
- vasárnap van és ebédet kellene főznöm, de a tekintetem valahogy mindig megakadt az ablakon.
Mivel tegnap egész nap rohangáltunk, vásároltunk, próbáltuk beszerezni a szükséges dolgokat az oviba és a lányok szobájába is, kevés időt tölthettünk szabadban és ennek hiányát most éreztem igazán.
-menjünk sétálni, és mi lenne ha Szentendrén ebédelnénk? - kérdeztem "mellékesen"Gábortól
Szerencsémre nem kellett kétszer mondani, már készülődtünk is és hamarosan úton voltunk, hogy minél tovább élvezhessük a napsugarak melegét.
Az új M0-s most az előnyét mutatta számunkra és pár perc alatt a Megyeri hídon találtuk magunkat ( még nem jártam rajta mióta átadták )
Szentendréhez közeledve hatalmas dugóba találtuk magunkat
( mindenki menekült a természetbe, na és a vasárnapi autósok is nehezítették a forgalmat)
a hosszas várakozás alatt a lányok elaludtak az autóba, mi pedig megvitattuk, hogy ha már így alakult akkor menjünk inkább Visegrádra.
Visegrádi úti célunk se tartott sokáig, amikor Gábor kitalálta, helyette menjünk inkább Esztergomba a Csülök Csárdába.
( még jó hogy ilyen határozottak vagyunk)
A csárda telefonszámát tudta és út közben foglaltatott is asztalt a teraszra, így attól már nem kellett tartanunk, hogy nem lesz helyünk.
A lányok egyszerre akkor ébredtek fel, amikor az esztergomi parkolóba megálltunk az autóval, és nevetve mondták, hogy milyen jót aludtak.
Örültem, hogy legalább "ŐK" egy kicsit kipihenték magukat.
A parkolóba lehorgonyoztunk, legalábbis egy darabig amíg megvettük a lányoknak a lovacskás hűtőmágneseket, képeslapokat.
Amíg Gáborral kedvükre válogattak engem a szomszéd, terítőket áruló portékája jobban érdekelt ezért én ott legeltettem szememet, gyönyörködtem a szebbnél szebb kézi készítésű hímzett terítőkben.
Idővel Gábor is csatlakozott hozzám a két lánnyal, és próbált rábeszélni arra, hogy válasszak terítőt magamnak abból ami a legjobban tetszik.
Mindegyik tetszett, nehéz volt a választás, és az áruk miatt is eléggé nehezen hagytam magam Gábornak rábeszélni, de megint a "beszélőkéje" győzött...

... és kaptam egy csodálatos asztalterítőt!

- félek, hogy soha nem fogom felrakni az asztalra nehogy valami baja legyen...
- letakarni megint biztos nem fogom, terítővédő-terítővel, vagy nejlonnal
- megoldásként azt tudnám elképzelni, ha minden étkezés előtt lecserélném egy olyanra amit nem bánok ha foltok tarkítanak
-erre nincs mindig időm, erőm, energiám???
-az is lehet hogy Én vagyok a lusta és más rendes háziasszony így csinálja???
-sok kérdésekkel küzdöttem magamban-

Miután új szerzeményeinket gondosan elrejtettük az autó csomagtartójában, kezdődhetett (volna) az esztergomi séta, de időnk fogytán volt az asztalfoglalás miatt.
Rövid séta (és makk gyűjtögetés, ami már szokásunkká vállt) elégnek bizonyult a lányokkal, mikor a pocakjuk megint jelezte hogy elérkezett az ebéd ideje.
- néha bosszant, hogy ennyire hozzászoktattuk őket a rendszeres étkezésekhez, de előnyét többször is látjuk...
Irány az étterem!
Szokásos dilemma...
Nehéz kiválasztani a rengeteg finomabbnál, finomabb közül a leginkább kedvünkre valót és a lányoknak is becsempészni az ételébe egy-egy különlegesebb falatot.
Desszertnek most somlóit kaptak ( ne mindig palacsinta és gesztenye püré legyen )
de az óriási adaggal nekik is meggyűlt a bajuk...
Teli hassal egyikünk se kívánta megmászni a Bazilika milliónak tűnő lépcsőfokát, ezért a hazaút mellett voksoltunk.
A haza felé vezető utunkon Gábor némileg módosított, amikor Pilismarótnál úgy döntött, hogy a
Szob-Pilismarót között közlekedő kompjárattal kelünk át a Dunán.
Nagy volt az öröm a lányok részéről, hiszen még emlékeznek a kompozás élményére balatoni nyaralásunkból.
Nem kellet sokat várnunk a komp érkezéséig, az időt a Duna parton "kacsázással" kődobálással, kagyló szedéssel múlattuk, hiszen gyönyörű időnk volt...
Átérve a pesti oldalon Szobon, már ennél több időt tölthettünk el a kagylószedéssel.
Itt már találtunk folyami kagylókat, azokat a nagy tojásformájúakat, amiket a hullámok a partra is vetettek.

Valamikor, évekkel ezelőtt mikor a tavunkat kotorták ki ( tisztítás céljából ) a "tavas ember" tanácsolta folyami kagylók "telepítését" a tóba, ami kitűnő víztisztító ( szűrő) szerepet lát(na) el.
Most adva volt minden, csak egy szatyrot kellett keresni a kocsiba, és már kezdődhetett is mentőakciónk a parton.
A lányok lelkesen szedegették össze a parton heverő kagylókat.
- gyanítom nem sok volt már nekik "hátra"

Sikeres kagyló expedíciónk végén siettünk haza zsákmányainkkal, nehogy mi legyünk vétkesek kiszáradásukban.
Hazaérve első utunk a tóhoz vezetett.
Zsófi és Luca óvatosan rakosgatták szépen egymás után új otthonukba a kis védenceket!
Szép napunk volt, kellően feltöltődtünk mindannyian, legalábbis a következő hétre!

Jó volt kicsit kiszakadni a "hétköznapi taposómalomból"

( a terítőmet rögtön kipróbáltam ahogy hazaértünk, nem tudtam ellenállni a kísértésnek)



Gyönyörűűű!!!

ovis szülinap

Óvodai csoporttársuk, Zalán 4. születésnapjára voltak hivatalosak a lányok és mi szülők is, hogy kicsit jobban megismerhessük egymást.
Tavaly együtt kezdték a kiscsoportot, innen barátságuk.
Mostanában elég komoly klikkesedés alakult ki a gyerekek között.
Zsófi és Luca, Bálintkával ( szomszéd kisfiú ) kezdték el az ovit, Gréti barátnőjük Zalánnal volt szoros barátságban, már pici koruk óta.
Fordult a kocka, most Zsófi és Gréti nagy barátnők, néha Lucám is beszáll hozzájuk a játékba, de inkább a két fiút részesíti kegyeiben.
Így öten alkotják a " magot" a csoportban, ezért nem is csodálkoztunk azon, hogy a születésnapi zsúrozást fiús háznál kezdjük el.
Gábor már most azon töri a fejét miként védheti meg évek múlva lányait a hódolóktól...

Péntek délután, ragyogó őszi idő, kell ennél jobb alap egy születésnapi zsúr sikeréhez?
Minden adott volt a remek hangulathoz.
A lányokkal egyből ovi után mentünk a kis ünnepelték házához.
Az autóban még utasításokkal láttam el gyermekeimet, már csak az ajándék átadását illetőleg is szükségét éreztem, mivel egy ajándékot kellett átadniuk ketten...
- a díszszatyornak fogták egy-egy fülét, nem volt vita nem volt veszekedés, hatott a prédikációm...
Hirtelen nem tudnám megmondani összességében hány gyerkőc is volt a partin, nem voltak egyszerre egy helyen, ezért számolásukat egy idő után feladtam.
Mindenesetre sikeresnek mondható a játszó (ház)tér-i megoldás, ami már csak azért is fontos, mert a házat se bontották le a gyerekek, miközben jól szórakoztak.
- az óriási trambulinnak nagy sikere volt amibe egyszerre tíz gyerek is be tudott menni,
- de a focizásnak, fiúk a lányok ellen is nagy sikere volt ( nyertek a lányok )
- motorozás ( itt lányaim visszafejlődését vettem észre) már évek óta száműztem a járgányukat,
most úgy tűnt, hogy "nosztalgiáztak"
Remekül éreztük magunkat, jó volt hogy mi szülők is kicsit többet beszélhettünk egymással, mert az a pár mondat, amire az oviba van idő a reggeli rohanásban kevésnek bizonyul.

Már most törhetem a fejem azon, hogy én novemberben a lányoknak mit találok ki, ha itthon szeretnénk megtartani a szülinapjukat.
Az biztos, hogy kerti partiban nem gondolkozhatok, hacsak nem fagyna be addig a tavunk valami " csoda " folytán, amin lehetne csúszkálni, korcsolyázni, miközben én osztogatnám a forró teát, forralt bort és az elmaradhatatlan sült gesztenyét az ujjatlan kesztyűmben...
Ettől a lehetőségtől nem kell félnem, mert eddig még soha nem fagyott be a tó vize, december végénél hamarabb...
-valami mást kell kitalálnom...!?

rózsaszínben látjuk a világot

Mielőtt megszülettek lányaink, Gáborral egyeztettük nézeteinket a színekkel kapcsolatba.
Már a gyerekszoba festésénél is inkább a pasztell színeket részesítettük előnybe, szóba se jöhetett habos, baldachinos rózsaszín megoldás.
A lányok ruhatárát is megpróbáltuk ennek megfelelően kiválasztani, ami elég nehéz volt, ha nem akartuk egyformába öltöztetni őket.
Szépen észrevétlenül "lopózott" közénk rózsaszín törülköző, body, kis ing, zokni, stb...
Lányaink már egészen kicsi koruk óta éreztették velünk "női" mivoltukat, kisebb csatákat vívtak a nekik tetsző ruhadarabokért.
Ezért volt idő, amikor "csak" egyformákat vettem a viták elkerülése végett.
Ez a korszakunk se tartott sokáig, próbáltam úgy változtatni rajta,
hogy csak az "alap" ruhák ( kabát, nadrág) lettek egyformák a többi teljesen különböző és (mégis ugyanolyan ) rózsaszín.
Ezzel a módszerrel sikerült megszüntetni a vitákat köztük, mi pedig szépen lassan megadtuk magunkat sorsunk(lányok)-nak és elfogadtuk a rózsaszín mániájukat.
Utólag, praktikusabb oldalát próbálom "nézni" minden "illik" mindenhez, nem kell külön kiegészítőket vásárolni ruházatukhoz.
Ha a rózsaszínt említem, akkor a hozzá szorosan kapcsolódó "tündéres" korszakuk se lehet elhanyagolható.
Minden " jöhet" amin tündér, barbies, póni vagy ló ( található )
A lányok pink imádatának köszönhetően, Gábor is kapott az idén egy pár rózsaszín pólót
( nagy meglepetésemre, szerette is hordani a " csajos" ingeket)
az "aprónép" legnagyobb örömére.
Pink és annak színárnyalatai mindennapi életünk részesei lettek, ami már jelenlegi szobájukon is megmutatkozik.
Részemről ott tartok, hogy sötétítő függönyt keressek mert a régi már "aktualitását" vesztette.
- kivételesen nem engedek semmilyen "terror" hatására és
márcsakazértsemrózsaszínbengondolkozok...
és, hogy milyen lesz a végeredmény...,
azt nagyban befolyásolja a kínálat... és nem utolsó sorban, a kreativitás "sikeres" találkozása.

-megsúgom azért...
- zöld, esetleg lila lenne az áhított szín, de hogy melyiknek kapom megfelelő árnyalatát,
az még a jövő zenéje...

és egy másik bejegyzésé is...