Mert nekünk , igen!
Bár ne folytatódna. Már kezdek egy kissé besokallni, ettől a számunkra hosszúra nyúló
kényszerpihenéstől, történjen is bármilyen formában...
Jelenleg, nem a technika ördögével akadt bajom, mert vírusirtásban már elég jó vagyok, vagy mégsem?
Blog működőképes, gyerek/ek pedig rejtélyes módon beteg/ek.
Rejtély, mert a gyerekorvosunk, és a bőrgyógyászat se tudta felállítani a pontos diagnózist...
A titokzatos betegség, még múlt hét közepén kezdődött. Előre jelzem, hogy se láz, se takonykór, vagy köhögés, netán piros torok nem előzte meg. Olyan váratlanul jöttek a pöttyök, mint pubertás korban a pattanások. Utólag bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy aki 7 éves korára, 8 fogát elveszti és újat növeszt helyére, az érettségét tekintve talán pattanások növesztésére is alkalmas. Hiszen mindenhol csak azt lehet hallani, hogy a mai fiatalok mennyivel fejlettebbek, mennyivel korábban érnek mint mi...
Persze az agyam rögtön sztornózta is ezeket a
majd pár év múlva jelentkező gondolatokat, de nem hagyott nyugodni, a
z elsőként jelentjkező teljes homlokot beterítő apró, pattanásszerűen kinéző micsodák halmaza.
Kerestem magamban hibákat, okokat, mikor váltottam mosóport, mit ettek, mit ittak a lányok az utóbbi időben, ami allergiát okozhat náluk, mert valamire fognom kellett, hogy elfogadjam a történteket.
Aki keres, az talál is.
Így találtam én is, egy aprócska gyenge láncszemet, amit életem első kókuszos habcsókjára fogtam, mert ugye az mégis csak tömény tojásfehérje. Elméletileg ez meg is állná a helyét, ha hasonló tojásfehérjéből álló Pavlova torta nem szerepelne havonta többször is terítéken nálunk,
mert a lányok nagy kedvence és eddig
évek óta semmilyen allergiás reakciót nem váltott ki azon kívül, hogy nem bírok annyit sütni, amennyi ne fogyna el belőle...
Másnap, szegény Lucámnak már nem csak a homloka, hanem az egész arca tele lett ezekkel az apró pattanásszerű kis csúfságokkal, ami továbbra is teljesen panaszmentessé tette, csak hiúságában zavarta.
Zavarta annyira, hogy idegenek közé menjünk, de annyira nem, hogy
barátnőiket meglátogassuk.
Nyilván, amennyiben annyira súlyosnak ítéltem volna meg a helyzetet semmilyen társaságba nem megyünk, de tényleg, inkább allergiás kiütésnek nézett ki, ami mint tudjuk, nem fertőző...
Ismét egy nap kellett ahhoz, hogy egy pár pötyi a testén is előjöjjön, de ez is csak nagyító alatt látszott, amit időközben kölcsönöztem lányaim játékkészletéből. Estére az összes pötty, vörös színben pompázott, ami elég indok volt arra, hogy ezt már dokinak is látnia kell, de addig is saját magam megnyugtatására,
hála az internetnek keresésbe kezdtem, bár ne tettem volna...
A diagnózis, amit a tünetek alapján felállítottam, nem volt más, mint rózsahimlő, közismertebb nevén rubeola.
Ez már csak azért is érdekes, mert 15 hónapos korukban kötelező oltásként megkapták a védettséget, de ritkán,
évente 50-100 esetben még ennek ellenére is megfertőződhetnek.
Doktornőnk hárított, bár a távgyógyítás nem az erőssége, de megegyeztünk abban, hogy másnap,
vasárnap egy elkülönített helyiségben fogad a rendelőjében.
Millió variációt ismételten végigjátszottam magamban, milyen allergia lehet az ami először az arcon jelen meg, majd a fülek mögött és csak napok múlva, a testen lefelé haladva, továbbra is semmilyen egyéb testi tünetet,
esetenként nyirokcsomó duzzanatot nem okozva...
Én hülye, még a pohár próbát is elvégeztem,
ami abból áll hogy egy poharat a kiütésre kell tenni.
Amennyiben a kiütés az enyhe nyomás hatására elmúlik, akkor nem kell aggódnunk, nem bevérzéses, fertőző kiütésekről van szó.
Nálunk még a pohárpróba is vegyes eredményhez vezetett...
Rejtély!
A doktornő vizsgálata se lendített előrébb a helyzetünkön, illetve "csak" annyival lettünk okosabbak, hogy nem fertőző betegséggel állunk szemben, tehát Zsófi másnap
hétfőn mehet iskolába, míg Lucával inkább a bőrgyógyászatra látogassunk el.
Röpke 5 órán keresztül szo...unk a Heim Pál bőrgyógyászatán, azért, hogy felírjanak egy hűsítő és mosakodó krémet,
a hűsítőt ki sem váltottam, mert nem viszket a gyereknek, hiába mondtam mert a kiütések a bőrgyógyászon is kifogtak.
Ráadásul a kiütések akkor már erősen múló állapotba is kerültek addigra, de sebaj, diagnózist csak a vérvétel eredménye alapján fog tudni mondani.
Nem mellesleg, ismételten sikerült a bőrgyógyásznak is elrebegnem, hogy 50%-ban nyomjuk a
z ipart sulit, mire megerősítette a gyermekorvosunk véleményét, hogy nem fertőző betegséggel állunk szemben, a maradék nyugodtan járhat...
Honnan tudja, ha azt sem tudja mi a gyerek baja?
Na, mindegy, szerdán majd okosabbak leszünk...
Délután, annak rendje módja szerint Zsófi hazahozta a leckét, hogy lemaradásunkat Lucával pótolni tudjuk.
Neki is álltunk, hogy a feladatokat közösen áttanulmányozzuk, amikor Zsófira egy mozdulatánál úgy estek a fényviszonyok, mintha a bőrét nem olyan bársonyosan simának látnám, lennének benne törések.
Mivel a
szemem látásom az utóbbi időben erős hanyatlásnak indult,
ezért is volt szükségem nagyítóra és az elmúlt napokban még álmomban is kiütéseket láttam, tüzetes vizsgálat alá vetettem Zsófit is.
Anyai szívem nem repdesett a látottaktól, ugyanis éppen kinövés alatt álló kiütéseket vettem észre a gyereken, amik még akkor alig kivehetőek, -de ott voltak!
Nem fertőző, akkor MI???
Nagyon bízom abban, hogy a holnapi laboreredmény végre kimutatja...