Ü

Mint ügyeletes, na nem hülye...
Igaz, voltak pillanatok mikor annak éreztem magam és megkérdőjeleztem magamban, hogy kell-e ez  nekem egyáltalán.
Hát persze! Így jár az, aki nem megy el az iskolai gyűlésre, mivel valakinek a gyerekekkel is itthon kell maradnia, így egyetlen bizalmasát kéri meg erre. Akinek egyébként szintén ott kellett lennie, mert szerencsére, családon belül két osztályt viszünk.
Így esett meg az az esett, hogy az én életem párja, elvállalta az ügyeletes karszalagok készítését, az iskola számára.
Kibicnek semmi sem drága!
Természetesen  neki, esze ágában sem volt karszalagokat gyártani, ez a nemes feladat rám maradt.
Az, hogy varrni se tudok, nem számít, teljesen mellékes...

Sokáig agyaltam azon, hogy ezeknek a bizonyos karszalagoknak, hogyan is kellene kinézniük.
És egyáltalán milyen legyen a színe...
-mert saját gyermeki múltamra visszagondolva, csak halvány emlékeim voltak.
Talán akkoriban a kék köpenyen a piros karszalag volt?
Nem voltam benne biztos, de azt tudtam, hogy piros karszalagot a XXI.században, nem szeretnék a gyerekek karján látni...
Pár nap elteltével, jött a mentő ötlet, legyen az iskola színe a karszalagokon, kék-sárga.
O.k! Viszont, hogy tudnám megoldani, hogy méretében 4 alsós évfolyamnak megfeleljen.
Magamban több tervet is készítettem. Végül a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Nem karszalag, hanem kitűző lett belőle.
Az alapja kék bőr amit még Ica barátnőmtől kaptam, a sok értéses kincs mellett majd lyukasztóval átlyukasztva, könnyítettem meg saját munkámat. Így legalább nem kellett szenvednem a tűvel...
csak a varrással.
A betűt pedig nemes egyszerűséggel ráfestettem akril festékkel, majd a hátuljára rögzítettem a biztosító tűt.
A végeredmény egy fiatalos, unisex kitűző lett, ami remélem a gyerekek körében is sikert arat majd...
-elvégre haladnunk kell a korral!
Le a karszalaggal, az maradjon csak meg az ellenőröknek...

péntek 13

Na és? Attól még lehet egy szuper napunk.
Még szerencse, hogy nem vagyok babonás. Mondjuk, az jól is nézne ki, már csak azért is, mert évekkel ezelőtt, egy péntek 13.-ára eső napon születtem.
Nem, még-csak születésnapom sincs ma, hiszen az a bizonyos születésnap is tavasszal van, mégis van okom örömködni.
Lássuk csak. Számomra, már az is örömre ad okot, hogy péntek van. Végre!
Hurrá, holnap már nem kell hajnalban felkelni. Lesz idő egy kis pihenésre, lazításra, no meg regenerálódásra. Lassan már egy hete küzdök a takonykórral. Nem csoda, hogy pocsék napokat hagytam magam mögött. Minden megmozdulásommal, dupla energiavesztés járt, amit  a betegség miatt, elég nehezen viseltem el. Na, jó ennyi volt a panasz része, mert most már csak jobb jöhet.

Hatalmasat nőttek nyáron a lányok, nem csak az osztálytársaikhoz, hanem önmagukhoz képest is.
Komplett ruhatár cserén vagyunk túl. Zsákoltam, fotóztam, pakolgattam, balról-jobbra, jobbról-balra...

Zsófi és Luca a tanulószobájukat is imádják. Immáron már a második átalakításon van túl, mióta iskolások lettek. Reményeim szerint ez a változat évekig kitart. Most utólag csak azt sajnálom, hogy nem készítettem fázisfotókat a felújításról. Mondjuk nem is volt fejemben kész terv, valahogy minden jött magától, adta magát...
A végeredményhez, persze kellett az is, hogy a padláson, rég elfeledett (10 éve) tapéta maradékokra bukkantunk.

Ősz van! Gondolom ezzel senkinek nem mondtam újat. Ahogy azzal sem, hogy milyen hidegek a hajnalok. Ám mi ezt nem az időjárás-jelentésből tudjuk, hanem a négy-lábon járó meteorológusunktól. Matti cicánknak fázik a valaga, ezért éjszakára már bevackolja magát a házba, azaz pontosabban különböző rejtekhelyekre, hogy véletlenül se találhassuk meg. Ilyenkor, hajnal tájban megjelenik az ágyunkban és előadja prüntyögős, dorombolós magánszámát, ami lássuk be, nem mindig hoz osztatlan sikert számára...

Jaj, és még kertészkedni is kellene. Bőven akad kint is munka. Ráadásul, pár halaszthatatlanul sürgős, átültetni való növényünk is van, amik  egész évben az őszre vártak. Meg Gáborra. Locsolni már rég nem locsolunk. Igaz volt máshonnan utánpótlás, amitől füvünk az egekig ér. Meg a gaz, mert az gyorsabban nő...

Hétvégére jó időt mondanak, használjuk ki az utolsó meleg napsugarakat, és menjünk a szabadba.

Ezekkel a pár héttel ezelőtti képekkel búcsúzom mára.

Kellemes péntek 13.-át kívánok mindenkinek!

Szintén zenész

Már ami az iskolakezdést illeti, annak minden örömével és gondjával találkoztunk az első héten.
Nem panaszkodom, mert szerencsére több pozitívumot tapasztaltunk, mint negatívumot az új oktatási rendszerben.
/kéretik ezért nem megköveztetni/
Gondolom ez részben annak is köszönhető, hogy az iskolánkat egy tapasztalt és nagyon talpraesett igazgatónő vezeti.
Azt nem mondom, hogy a tankönyvek hiánytalanul megérkeztek az első napra, de az a minimális hiány természetismeret még elnézhető.
Az órarendünk se állt még teljesen össze, legalábbis a mai napig tudtuk csak a heti tanórákat, de gondolom ez is, mint tavaly, már a második hétre teljesen összeáll.
Mivel eddig is napközisek voltak a lányok, nálunk a négyig való bennmaradás se sok vizet zavar, péntekenként meg egyébként is ebéd után elhozzuk őket.
Talán legnagyobb változást az idei évben a napközis tanárok okozták. Sokat remegtünk értük nyáron, no meg az utolsó augusztusi napokban, mert nagyon szerettük mind a kettőt, nem szívesen váltunk volna meg tőlük.
Itt ért az első olyan sokk, amivel hétfőn reggel szembesültünk. Zsófikámék napközis tanára maradt, míg Lucámé egy másik osztályt kapott. Luca osztályát a napközi idejére szétosztották. Szerencsére választhattak a gyerekek, így számunkra ez is jó véget ért...

A lányok lelkesedése a tavalyi iskolakezdéshez képest töretlen, boldogan szívják magukba az új tudást. Mind a ketten arra "gyúrnak" hogy idén is megkaphassák az oklevelet, a kitűnő bizonyítványért. Luca már most megtanulta azt a verset, amit majd csak hétfőn kellene felmondaniuk, mert így, plusz piros-pontot kaphat...
-tehát, ez nem rossz kezdés.

Zsófi sikeresen megfázott, így ma már betegen ment iskolába. Az a fránya szél mindennek az oka, na meg a gyerek szeleburdisága...
-mert hiába volt felöltöztetve a kisasszony, a nagy rohangálásba az udvaron kimelegedett és levetkőzött. Így nem is csoda, hogy megfázott.

Nem csak ezért haragszom ám a szélre!
Viharos erejével alaposan megtépázta a kertben lévő ősfűzfákat, majd mint aki nem elégedett tettével, az egyiket hatalmas robajjal derékba, ketté is törte.
A favágók, csak 2 hét múlva tudnak kijönni, addig minden nap ez a szomorú látvány fogad majd...

Nem véletlen a mondás:
Minden kezdet nehéz.