Ü

Mint ügyeletes, na nem hülye...
Igaz, voltak pillanatok mikor annak éreztem magam és megkérdőjeleztem magamban, hogy kell-e ez  nekem egyáltalán.
Hát persze! Így jár az, aki nem megy el az iskolai gyűlésre, mivel valakinek a gyerekekkel is itthon kell maradnia, így egyetlen bizalmasát kéri meg erre. Akinek egyébként szintén ott kellett lennie, mert szerencsére, családon belül két osztályt viszünk.
Így esett meg az az esett, hogy az én életem párja, elvállalta az ügyeletes karszalagok készítését, az iskola számára.
Kibicnek semmi sem drága!
Természetesen  neki, esze ágában sem volt karszalagokat gyártani, ez a nemes feladat rám maradt.
Az, hogy varrni se tudok, nem számít, teljesen mellékes...

Sokáig agyaltam azon, hogy ezeknek a bizonyos karszalagoknak, hogyan is kellene kinézniük.
És egyáltalán milyen legyen a színe...
-mert saját gyermeki múltamra visszagondolva, csak halvány emlékeim voltak.
Talán akkoriban a kék köpenyen a piros karszalag volt?
Nem voltam benne biztos, de azt tudtam, hogy piros karszalagot a XXI.században, nem szeretnék a gyerekek karján látni...
Pár nap elteltével, jött a mentő ötlet, legyen az iskola színe a karszalagokon, kék-sárga.
O.k! Viszont, hogy tudnám megoldani, hogy méretében 4 alsós évfolyamnak megfeleljen.
Magamban több tervet is készítettem. Végül a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Nem karszalag, hanem kitűző lett belőle.
Az alapja kék bőr amit még Ica barátnőmtől kaptam, a sok értéses kincs mellett majd lyukasztóval átlyukasztva, könnyítettem meg saját munkámat. Így legalább nem kellett szenvednem a tűvel...
csak a varrással.
A betűt pedig nemes egyszerűséggel ráfestettem akril festékkel, majd a hátuljára rögzítettem a biztosító tűt.
A végeredmény egy fiatalos, unisex kitűző lett, ami remélem a gyerekek körében is sikert arat majd...
-elvégre haladnunk kell a korral!
Le a karszalaggal, az maradjon csak meg az ellenőröknek...