2014. április 11., péntek

Kötelék!

Még most sem nagyon értem, mi történt velünk tegnap. Volt esetleg valami a levegőben ami kiváltotta belőlünk? Életünkben először, összevesztünk a lányokkal. Mármint nekem sikerült alaposan összekapnom velük. Nagyon megviselt a dolog, még most sem tudok napirendre térni felette...
-csak emésztem magam. Tudom, feleslegesen!
Azt azért nem gondolnám, hogy a kiskamaszkorral állunk szemben és szoknom kellene ezeket a vitákat, nézeteltéréseket. Persze, hogy előjött bennem a sz@ranyaszindróma, amivel sikerült teljesen földbe tipornom magam, az est végére. Ráadásul, olyan kis semmiségen robbant ki a vita, ami eddig még nem okozott problémát, pláne nem ekkorát. A tanulással kapcsolatban voltak nézeteltéréseink. Részemről nincs, és soha nem is lesz követelmény a kitűnő bizonyítvány. Maguknak tűzték ki a célt, amiben nekem kutya kötelességem segíteni, támogatni őket. Mostanában viszont azt veszem észre, hogy elég lazán állnak hozzá a tanuláshoz, amit szóvá is tettem és nekem sincs kedvem folyton cseszegetni őket. Nem tudom más ezt hogyan csinálja, mert én most egy kissé meginogtam. Nagyon kemény gondolatok kavarogtak a fejemben. Lehet, hogy hagynom kellene őket*, hogy saját bőrükön tapasztalják meg milyen érzés mikor "rosszabb" jegyet kapnak? Hová vezetne ez az út? Megindulnának a lejtőn, vagy észhez térnének? Nem tudom, hogy lennék képes elviselni, végignézni, kivárni a folyamat végét. Félő, hogy túl nagy árat fizetnénk érte. Félő, hogy hatalmas szakadék lenne köztünk.
Persze, megértem én, hogy már elfáradtak és nincs olyan nagy kedvük tanulni, pláne, hogy a kert, természet is játszani hívogat. Nem szeretnék elcsépelt, rossz dumákkal példálózni, amiket annakidelyén nekünk is mondtak a tanulással kapcsolatban szüleink. Minek? Most még nem értenék a szavak súlyát...
Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, azért annyira nem vészes. Gyanítom, hogy hármunk közül is csak nekem fáj a szívem...
-értük, miattuk!
Fel kell kötnöm a gatyám, vagy edzenem kell magam, az előttünk álló évekre. Egyenlőtlen** erőviszonyok elé nézünk.  Ketten egy ellen, vagy egy, kettő ellen... a lényeg ugyanaz!
Egyébként nagyon jó gyerekek alapjáraton,*** lehet, hogy pont ezért döbbentett meg ennyire ez az új helyzet.

 * Nagyon összetartottak a bajban, bárcsak máskor is ilyen erős, számunkra is látványos lenne, a köztük-lévő kötelék.
** jó zsarú-rossz zsarú. Békebírónak is kell valakinek lenni a gyengébbik nem összecsapásaiban.
*** Az elmúlt 8 év alatt, elfogultság nélkül állítom, hogy nem lehetett semmi panaszra okom!


9 megjegyzés:

  1. Biztos nekik is furcsa volt a helyzet, csak ők másképp dolgozzák fel. ((()))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Anikó ne is mond, annyit jártál az eszembe!
      Nem csuklottál? ;)

      Törlés
    2. Nem.:-) De én is naponta tanulok, marcangolom magam...(most jobb napokat élünk)

      Törlés
  2. nem lehet tanácsot adni, nem is akarok,
    ez csak egy kiragadott eset volt, ami pedig jól tudjuk, sokkal összetettebb annál, hogy ebből lehetne bármit is levonni

    csak eszembe jutott: nálunk nem vált be sosem a parancsosztogatás, a "tanulj már", az "ezt csináld, azt csináld " játszma, de a kedvhozás annál inkább: volt, hogy amiből kifáradtam, és lankadt az érdeklődés (apám nem, de a nagybátyám, rendkívül érdekes dolgokat mesélt/mutatott benne: abból a tárgyból javítani kezdtem. Ha láttuk az értelmét, az izgalmas oldalát annak a tantárgynak, a hasznát, akkor a magunkénak éreztük, és érdekelt, ez meg is látszott a suliban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin!
      Nekem nem az volt a bajom, hogy mondjuk matekot nem akarták gyakorolni, dehogynem! Azt imádják...
      :D
      Környezetből viszont botrányos "próbadolgozatot" írtak, ráadásul olyan dolgokról, ami itt van a kertünkben, amiben felnőttek... tó, növények, stb!
      ;)

      Törlés
  3. Én mindig azt szoktam mondani, hogy mi felnőttek sem teljesítünk minden nap 100%-osan, sőt... Hidd el, elfáradtak. Láttad volna az "enyémeket" a héten. Minden nap azt mondtam a kollégáknak, hogy mi a fenének jöttek iskolába. Nincs soknak házi, órán a falnak magyarázok. Szerencsére jön a tavaszi szünet, majd feltöltődnek. Az enyémek is, és a tieid is. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igazad van!
      Elfáradtak, Ők is és én is...
      ;)

      Törlés
  4. Dehogy "ellen", dehogy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúú! Látnod kellett volna azt az összefogást...
      :)))
      Jó, most már csak nevetek az egészen, de akkor számomra nem volt az.

      Törlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails