Cita néni

Gáborral már régebben beszéltünk arról hogy milyen jó lenne a lányokkal Budapest nevezetességeit megnézni,kisebb-nagyobb sétával megtűzdelve.
Kicsit később sötétedik és viszonylag jó idő is van leső esti programunknak a Citadellát választottuk.
Lányainkat előre felkészítettük, hogy egy nénit ábrázoló nagy szoborhoz megyünk este, ahonnan
látni fogjuk a szépen kivilágított hidakat is...
Izgatottan öltöztek fel és ültek be az autóba.
Az esti csúcsforgalomba lassan araszolva, türelmetlenül kérdezgették, mikor érünk már oda.
A többszöri -nemsokára- válasz után Zsófi másképp tette fel a kérdést:
- messze van még Cita néni?
Sokáig mosolyogtunk még mondásán, ami akkor az autóban ránk is fért,
és már az se izgatott hogy lassabban haladunk.
Nem csoda hogy örökmozgó lányaink alig szálltak ki az autóból, máris szaladgálni kezdtek, amitől természetesen fél percenként kaptam a szívemhez.
A hidak látványa se nyűgözte le őket, annál inkább az éttermek csalogató plakátjai, ami következtében egyből meg is éheztek.
Természetesen nem üres hassal indultunk otthonról városnéző túránkra, előtte vacsoráztunk, ám gasztroguru lányainknak ez nem elég... imádnak étteremben enni.
Sétánk rövidebbre sikeredett a tervezettnél, de ennyi elég is volt a gyerekekkel egyenlőre.
Helyette viszont volt vita és veszekedés a lányok között, mert mind a ketten mást szerettek volna enni.
Mivel már régen nem voltunk Burger -king-be ezért a nem rég nyitott mellett döntöttünk.
A várost egyre több fehér ruhás ember lepte el, főleg ahogy a Sportaréna felé közeledtünk, hiszen ma rendezték meg a Sensation White partit.
Örömmel kiabálták a lányok amikor megláttak kisebb-nagyobb csoportokat fehér ruhában és bevallom nekem is lúdbőrözött a hátam a talpig fehér látványtól.
Zsófi és Luca összesen 3 csomag garnélát evett meg némi sült krumplival lefojtva, és az étterem összes koronáját megszerezve ette meg desszertjét, hogy mit- természetesen- fagyit.
A maradékból kutyáinknak is jutott...
Hát ennyit városnéző túránkról.

rózsák és társaik

Május!
Imádom ezt a hónapot végre nyílnak a virágok a kertbe...
Más lehet, hogy unalmasnak találja a csak fehér színben pompázó virágokat, én imádom őket!
egyszerű de nagyszerű!

soha ne mondd, hogy soha...

Maratoni takarításom ( terasz ajtó berakása után ) megfogadtam hogy soha, de soha ekkora munkába nem kezdek bele!
Jóformán még ki se pihentem magam, megint a lehetetlenre vállalkoztam, festeni fogok.
Festeni, de most nem kisebb képet, hanem a gyerekek szobájában a falat.
Ez is úgy kezdődött mint a többi munkálat...
szóltunk a festőknek, akik júniusi kezdéssel elvállalták a ház kifestését, mi meg csak vártunk,
vártunk, de nem történt semmi...
Egyre türelmetlenebb lettem, mert nagy örömömbe, hogy felújítjuk a gyerekszobát, tartottunk lányaimmal egy rajz délutánt és összefirkáltuk a falat... amit azóta is bánok illetve bámulok.
Kezdetben egy tisztasági festésről lett volna szó, ám ahogy teltek a napok és a hetek, többet szerettem volna egy egyszerű festésnél.
A lányok kedvence jelenleg minden ami tündéres és pink, amiből kiindulhatok.
Már csak a megfelelő tündért kellett megtalálnom.
Nehezebb volt mint gondoltam volna... amerre jártam, minden könyvet megnéztem,
tündérek után kutattam...
Azt nem mondanám, hogy nem tetszett egyik sem, láttam aranyosabbakat is,
de a legtetszetősebbet nem egy könyvben, hanem egy függöny anyagon találtam meg.
Mivel lányaimnak is tetszett, gyakoroltam a tündér rajzolást, természetesen ezt is a már kellőképpen összefirkált falra.
Pikk-pakk pillanatok alatt elkészültek a rajzok, amik talán egy 6 éves gyereknek se okoztak volna különösebb nehézséget.
Még mindig a festőkre vártunk, amikor az egyik bevásárlóközpontban megláttam Őt!
Őt akire talán titokban vágytam, Őt aki lehet, hogy mindig is a fejembe volt a tökéleteset...
Megtaláltam végre a számomra tökéletes tündért, aki nem más mint Simsaly.
Szerencsémre a függöny anyagból, csak mintának valót vettem, ami nem megy kárba, tökéletes kispárnák lesznek belőle.
Simsaly pedig azóta egy pausz papírra, igaz némi módosítással felrajzolva várakozik,
hogy a szoba egyik falát díszíthesse.
Interneten a falfestésről is sok hasznos olvasnivalót találtam ami után bátran kijelenthetem,
hogy én is kipróbálom.
Miután Gábort is sikerült meggyőznöm arról, hogy a gyerekszoba kifestésére mi is képesek vagyunk, ha már így alakultak a dolgok, nézze a jó oldalát... spórolunk, lássuk be nem keveset.
Van nekem az a nem túl jó tulajdonságom, hogy mindent egyszerre szeretnék, befejezni, megcsinálni, csak időm nincs hozzá.
Most, nem csak a falak festését találtam ki, hanem a gyerekszoba bútorainak átalakítását is...
Ha minden igaz akkor hétvégén el is kezdjük...

korlátok nélkül

A szó szoros értelmében.
Terasz ajtónk már van, ezért most a már kész teraszt újítják fel.
Rá is fér már, hiszen évek óta kihasználatlanul árválkodott, és az időjárás is alaposan megviselte.
Jelenleg " kijárási tilalom van" legalábbis a lányok részéről, amit egyenlőre be is tartanak.
Szerencsére a nagy meleg miatt nem is nagyon van kedvük kimenni a házból.
Színezéssel, gyurmázással múlatjuk a napot.
Szobájuk takarításából is kivették részüket a porszívózást választották.
Gábor akkor jött haza és megjegyezte nekem, hogy ezután már ne is panaszkodjak mennyi munka vár rám...
Most kicsit örülök is annak, hogy nem ebben a kánikulába es(ett)ik a nyaralásunk.
Nehezen viseljük ezt a meleget.
Az állatok is kihasználják az alkalmat és a hűvös házban próbálják tölteni a déli sziesztájukat, ha a lányok hagyják ...
Ilyen, meleg nyári napon pedig kihagyhatatlan egy hűsítő fagyizás...

ballagás az oviban

Nagyokkal jártak egy csoportba a lányok, ma tőlük búcsúzunk.
A szülők között már a ballagás időpontját is több vita megelőzte, így a június 3.-ba sikerült megegyezniük.
Nekünk tulajdonképpen mindegy volt a dátum, nem is gondoltam soha, hogy egy ilyen jeles napból is lehet problémát csinálni.

" Elbúcsúzom most tőletek,
Játszottam már eleget,
Sírtam is és kacagtam is,
Másnak adom helyemet.

Kinőttem az ágyacskámat,
Kisszékem is pici már,
Fakocka és játék mackó,
Isten veled mesevár. "

Ma eljött ez a nap is amire már olyan régen készülnek műsorukkal, kicsik és nagyok egyaránt...
Engedélyezettek voltak a házi sütemények is,
amiket év közben nem engednek az óvodába bevinni. (ÁNTSZ)
Kicsit csalódott voltam, mint utólag kiderült, egyedüliként csak mi vettük a " fáradságot" hogy saját készítésű sütivel kényeztessük a gyerekeket.
( amiket már reggel beadtunk, hogy lakmározzanak belőle kedvükre )
Délután négyre mentünk vissza az oviba Gáborral, hogy még idejébe átöltöztessük a lányokat,
ünnepi szandikkal, szoknyákkal, ruhákkal megpakolva érkeztünk, mert nem tudtuk hogy éppen milyen hangulatba is találjuk őket, mihez lenne kedvük...
Istenem,... NŐ-ből vannak...
Kivételesen egyformába szerettek volna lenni és az óvónéniknek se okozott problémát,
hogy nem a hagyományos fehér blúz-sötét szoknyába un, ünneplőben vannak.
Műsorukat tökéletesen adták elő, nem rontott a szövegében senki.
Jó érzéssel töltött el, hogy a szülők az általam készített kép előtt fotózták csemetéjüket, nekem pedig eszem ágában se volt felfedni inkognitómat.
A ballagás utáni zsúr is viszonylag jól sikeredett, míg a szülők beszélgettek addig a gyerekek kedvükre hancúrozhattak az óvoda udvarán.

Köszönet a segítségért a nagyoknak, akik megkönnyítették a beilleszkedést a kisebbek számára.
- tanulhattak tőlük, jót - rosszat egyaránt
- akikre felnéztek, mintaképük lettek...

és itt vannak azok, akik nevét nap mint nap hallgattuk lányainktól
- Viki, Jázmin, Nagy Bence, Oli, Peti, Kadisa
Igen, ők voltak a nagy kedvencek...


Sok sikert kívánunk nektek az iskolás éveitekhez!

befejeztem a képet

Nem gondoltam volna a képemmel kapcsolatba, hogy a színezés fogja a leghosszabb időt igénybe venni.
Szerettem volna kezem közül igényes, jó minőségű képet kiadni, ha már időt és energiát fektettem bele.
Végre teljes nagyságában vehettem szemügyre a képet amikor készen lett.
Elégedett voltam vele, bár apróbb hibákat is találtam benne,
a gyerekek szemébe ez így is gyönyörű volt!
Örülök, hogy idő előtt sikerült befejezni a mese díszletét, így jut idő a gyerkőcöknek a műsor gyakorlásához.
Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ez volt a legnagyobb kép amit eddig elkészítettem...
Most már biztos vagyok abban is hogy lesz nagyobb is...
- hogy hol?
- természetesen a lányok szobájában
- nem,- nem Füzesi Zsuzsa illusztációiból ollózgatva ( abból már vannak képeink )
- jelenleg tündéres korszakukat élik....

már csak el kéne kezdenem...

Anyák napja

Két héttel anyák napja előtt próbáltam faggatni a lányokat, hogy milyen éneket, verset tanultak az oviban.
- semmit- jött a már megszokott válasz.
Az öltözőben a csoporttársak anyukáit is kérdezgettem, de tőlük is az a választ kaptam, hogy a gyerekek bizony nem tanultak semmit még.
A máskor magában énekelgető versikéző Zsófi is csak a már jól ismerteket mondogatta...
Nem bírtam tovább magammal anyák napja előtt két nappal, minden cselt bevetettem, hogy kiszedjek belőlük valamit.
Luca mikor megelégelte faggatózásomat, akkor a maga higgadt modorában rám nézett és csak ennyit mondott:
- anya, mikor ott leszel, megtudod - lezárva ezzel további kérdéseimet

Eljött a nagy nap!
A lányoknak " csinos" ruhát készítettem be,
amit maguknak vihetett mind a két csajszi a saját kis táskájában.
A közös reggeli után következett az anyáknapi köszöntő.
Nagyon megható volt nézni Lucát és Zsófit amint szemükkel keresnek minden édesanyám szónál és rám mosolyogtak, ezzel a szemkontaktussal is megerősítve szeretetüket.
Készültem zsepivel bőven, mert tudtam, hogy a meghatódásom nem fogom könnyek nélkül kibírni.
Első anyák napi műsoruk volt a lányoknak is, és nekem is.
Nagyon szépen szerepeltek, olyan büszke voltam rájuk...
Hihetetlen érzés volt mikor a két kislány egyszerre repült felém virággal kezében, versengve hogy ki puszilhat meg először.
Annyira heves ölelésben volt részem, hogy ennek szegény Lucám virága látta kárát
( eltörött a szára )

Alapos munkát végeztek az óvó nénik és nem csak titoktartásból, mert gyönyörű, színvonalas műsorral készítették fel a gyerekeket.
Felejthetetlenné tették ezt a napot!

Köszönöm Zsófikám! Köszönöm Lucám!

pihenés = alvás?

Hétvége van, egészen pontosan szombat.
Ezen a napon szoktunk piacra menni, ilyenkor intézzük nagyobb bevásárlásainkat, amit a lányok nagyon élveznek, kezükben elmaradhatatlan kis kosárkájukkal...
Jó nézni, amint mosolyt csalnak az emberek arcára, még azokéra is akik esetleg kicsit fáradtabbak, nyűgösebben kezdték a napot.
Türelmesen állnak sorba a hentespultok előtt, számítani lehet rájuk akkor is amikor tanácstalan vagyok gyümölcs választásban, szívesen mondogatják a zöldségek nevét és természetesen mindent alaposan meg is tapogatnak...
Piaci bevásárlás után, következő menetrend szerinti utunk a Lidl.
Itt is hihetetlen segítőkészek, ügyesen hordják, pakolják az árút a kocsiba,itt azért figyelni kell mert néha csak a pénztárnál derül ki, hogy miket is rejt a kosár tartalma...
Ezek a bevásárló utak az egész délelőttünket kitöltik.
Elpakolni, csomagolni már az én feladatom amibe Gábor is segíteni szokott, míg a lányok alszanak.
Most a fáradtság erősebb volt nála, ezért ő is a lányokkal tartott délutáni sziesztára.
Én addig csendben tettem a dolgomat, próbáltam kicsit utolérni magamat...
Tudtam, hogy ezen a hétvégén a főzésen kívül nem nagyon szeretnék csinálni semmit, csak együtt lenni kis családommal.
Annyira tökéletesre sikerült a hétvégénk, hogy vasárnap ebéd után két órát aludni is tudtam, amire évek óta nem kerítettem sort.
Kipihenten ébredtem fel!!!
Örömöm nem tarthatott sokáig, ismét jöttek a fogadalmak, hogy többet ilyet soha, semmikor....
hajnalban tudtam csak elaludni, ennyit a délutáni alvásról...

ismét "egy" első nap

Ez az első napom a lányokkal amit mióta szünet van a lányokkal töltök.
Régen vártam már ezt a napot, amikor visszakapom az én " kisbabáimat" és megint együtt lehetünk.
Hihetetlen, hogy milyen hamar eltelt ez az év is mióta óvodába járnak.
Mindenkinek alkalmazkodni kell ehhez a régi, de mégis új helyzethez.
Eddig is úgy éreztem hogy nem jut elég időm semmire, ezután mi lesz???
Hajnali kelés, főzés mire a lányok felkelnek már minden rendbe legyen és csak rájuk tudjak összpontosítani, de mikor mosok, vasalok vagy csinálom a kertet és még sorolhatnám...
Fáradt vagyok, pihenésre lenne szükségem...
Tudom jól, elméletileg most lehetett volna pihennem, de én más után vágyakozom...
alkotni szeretnék az kapcsol ki igazán.
Könyvekre gondolni se merek, hacsak nem mesekönyvről van szó.
Az olvasás lenne az igazi luxus jelenleg az életemben...
Utoljára valamire való könyvet a kórházban olvastam mikor a lányok születtek, pedig előtte egy napot se tudtam elképzelni olvasás nélkül...
Mások lettek az értékrendek...
Tehát fáradtan, elég döcögősen kezdtük el az első napunkat.
Kerülgettük előző napi csomagjainkat, mert még lelkileg nem készültem fel az előttem álló hetek megpróbáltatásaira.
Tervet kellett készítenem, hogyan éljük túl ezt a két hónapot.
Először a heti menüt kellett kitalálnom, ami nem kis feladat lássuk be.
Első napunkat, egy laza szilvás gombóccal kezdtük, ez tűnt a leggyorsabban kivitelezhetőnek az adott pillanatban.
Az ebéd utáni alvás idejét a lányoknak sikerült egészen fél kettőig kitolni,
nem akartak aludni... én annál szívesebben tettem volna, de akkor ki fog elpakolni helyettem.
Ez így nem fog működni!
Már az első napon csődöt mondok következetességből..., de ez most kivételes alkalom volt vigasztaltam magamat.
Estére a ház egy katasztrófa sújtotta területhez hasonlított,
az idegeim se voltak különb állapotba, mivel a rossz idő miatt nem tudtam "kifuttatni" a lányokat, akiknek nagy szükségük lenne a mozgásra.
Minden kezdet nehéz... milyen igaz is ez a mondás.
Fáradtan fekszem le aludni, de már most alig várom, hogy reggel legyen és magamhoz ölelhessem a két kis ördög fiókánkat.

Hortobágy

Megint szép időre ébredtünk, örömünk azonban nem tartott sokáig, mert mire sikerült összeszednünk magunkat, hogy lemenjünk reggelizni, addigra az idő is kellőképpen elromlott.
Nagyon nem csodálkoztunk rajta, hiszen az elmúlt szép napokért is hálásak lehetünk az égieknek, főleg azt hallva, hogy máshol milyen károkat okozott a vihar...míg, mi nyugodtan fürdőzhettünk.
Borús hideg idő van, nem búsulunk sokáig, mert legalább egy kicsit kirándulunk, szétnézünk a Hortobágyon.
Átöltözés után ( ami nem volt kis feladat meggyőzni a lányokat, hogy most inkább másik ruhát vegyenek fel mint ami reggelinél rajtuk volt, mert hideg van kint )
Döcögősebb kezdet után, végre úton voltunk a hortobágyi puszta felé.
Kicsit mérgelődtem mert az úton pedig végig sütött a nap...
Elég hamar oda is értünk a Hortobágyra, ahol a lányok a helyi árusoknál ki is néztek maguknak egy-egy plüss lovat.
Míg én a lányokkal küzdöttem,
Gábor egy óriási réz bográcsra alkudozott ( legyen mit tisztítanom )
Megbeszéltük, hogy pusztafogattal fojtatjuk utunkat amire a jegyet is sikerült megvennünk a déli induláshoz.
Addig még volt annyi időnk, hogy kényelmesen beleférjen egy kávé és üdítő is.
Mire a fogathoz értünk akkor közölték, hogy lehet hogy elmarad a kocsikázás, mert közeledik a vihar és nagyon úgy néz ki hogy hamarosan " leszakad" az ég.
Mindenesetre az összes lovat bevitték az istállóba, ahol alaposan mi is szemügyre vehettük, simogathattuk őket.
Ha már ennyire ráérünk akkor kényelmesen iszogattuk kávénkat, mikor közölték velünk hogy még is tudunk indulni, most rögtön, azonnal...
Ekkor kezdett el az eső esni, nagyon sajnáltam a lovakat, hogy ebben a vacak időben kell vinni az embereket és már nekem se volt nagy kedvem az egészhez...
Szerencsére az eső még 5 percig se esett, hihetetlen az időjárás...elment felettünk a vihar, pedig a helyiek meg voltak győződve, hogy ebből hatalmas vihar kerekedik.
Megint az égieknek kell hálát adnom, hogy ennyire kegyesek velünk.
Kocsisunk egy idősebb bácsi, aki hihetetlen jó hallással volt megáldva, bármiről beszéltünk hátul a kocsiba arra ő válaszolt a maga egyszerű stílusába.
Így megtudhattuk azt is, hogy jó az hogy most esett egy kis eső, különben púderosak lennénk.
Mi ezt nem értettük mire ő megint megismételte, hogy puszta púdernek a port nevezik amit a lovak felvernek...
Zsófi persze itt is hozta formáját és hangosan, hogy mindenki jól hallja megjegyezte hogy pukizik a ló, nem sokkal utána pedig
-anya nézd kakil a ló ( persze menet közben )
Ekkor kiselőadást tartottam neki a lovak "ürítéséről"
Jó hangulatba érkeztünk meg a csikósokhoz akik már vártak minket, rövidke bemutatójukkal.
A racka juhok és az ökrös szekér is nagyon tetszettek a mi állatbarát lányainknak.
Következtek azok a csikósok akik ostort pattogattak ezzel utánozva a puskák ropogásának hangját, majd leültették és lefektették a lovaikat.
Lehetőségünk volt arra is, hogy felüljünk a lovakra amit a lányok nem hagytak volna ki semmi pénzért, és én is kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbáljam mit szeretnek ezen olyan nagyon a gyerekeim.
Nem lesz a kedvenc sportom a lovaglás, bár semmi negatív élmény nem ért, nem sikerült megszeretnem, távolról szeretjük ezután is a lovakat.
Nem is értem hogy a lányoknak mi a jó benne...
Gábort kis kérlelés után sikerült rábeszélnem, hogy ő is kipróbálja milyen ló háton ülni,
erről készítettem is pár képet az utókor számára.
Következett a szürke marhák csordája, akik heréltek voltak és teljesen el lettek különítve a csajoktól.
Nem csoda, hogy ennél a helynél nem lehetett kiszállni a szekérből...
Majd jöttek a bivalyok, a mangalicák és a öszvérek.
Itt már nagyon elemükbe voltak a gyerekek,
szavunk nem lehetett olyan jól viselkedtek a majd 2 órás kocsikázáson.
Gyomrunk elérkezettnek látta az időt, hogy végre együnk valamit.
Mivel a gyerekeknek azt ígértük, hogy a kocsikázás után megkaphatják az áhított lovakat, megint cselhez kellett folyamodnunk, csak az kaphat lovat aki rendesen ebédel...
Ha már a Hortobágyon vagyunk, akkor természetes ,hogy megkóstoljuk a hortobágyi húsos palacsintát.
Ennél nagyobb csalódás nem is érhetett volna...nem rossz volt a palacsinta, hanem förtelmes...
Nem maradtunk éhen, de keserű szájízzel hagytuk el Hortobágy legjobb hírű éttermét.
Van még mit tanuln(i )unk vendéglátásból.
Hol van az a híres magyar konyha, mindent teljesen eltúloznak a szakácsok, vagy egyszerűen
kihagynak az ételekből.
Hol van a híres gulyás leves...
Hihetetlen, de erős paprikát keresni kell ha kér valaki, ( nem tartanak az étterembe )
van helyette viszont agyon sózott erős Pista.
Van házi húsleves, házi tésztával... vegetával és eperlevéllel...
Azon már nem is csodálkoztunk amikor Luca azt kérdezte tőlem:
- anya, te nem fogsz főzni?
- mosolyogva, de kicsit keserűen válaszoltam neki, hogy -most pár napig, nem-

Rengeteg, turizmus romboló vendéglátó egységet meglátogattunk utunk során, szerettünk volna ebédjeinket változatosan elkölteni, de a többsége csalódás volt számunkra.
A mosdók viszont az ételekkel ellentétben, tiszták voltak.

A lovak és egyéb szuvenírek vásárlása után siettünk vissza főhadi szállásunkra,
és mivel sütött a nap, irány a strand!
Vacsora után már nem volt kedvünk sétához ezért a bárban ütöttünk tanyát, ahova a lányok magukkal hozhatták új szerzeményeiket is, tehermentesítve minket a szórakoztatásukkal.
Fárasztó dolog a pihenés...