Ég veled projektor

Régi tévénk már "igazi matuzsálemi" darabnak számít a mai világba.
Ismerőseink, barátaink megjegyzése a monstrum projektoros tv-re egy cseppet sem zavart, mert amire nekünk kellett arra a célra tökéletesen megfelelt.
-visszagondolva hányszor törölgettem az apró kezek által összemaszatolt képernyőt...
-szívünkhöz nőtt
-komplett bútordarabnak számított a termetes méretével

Évek óta a különböző üzletek szórólapjain is folyamatosan akcióztak "hiper-szuper" vékony
( keskeny) lcd, plazma tévéket, de mi nem dőltünk be eddig a csábításnak, maradtunk hűségesek a régi jól bevált tévénkhez.
Szegény öreg tévé, nem sok gond volt vele az elmúlt majd 15 év alatt, most öregségére kezdett a kép minősége romlani, de mi még továbbra is ragaszkodtunk hozzá.

Gábort üzlettársa beszélte rá a tv cserére.
Hosszas keresgélés után az internet segítségével találtuk meg a számunkra legmegfelelőbb darabot.
Modernebb, falra szerelhető,
ami most fontos szempont volt, de már a műszaki adatok leírásának értelmezésén elakadtunk Gáborral.
( még jó, hogy számíthattunk barátunk szakértelmére, magunktól nem ment volna )

Természetesen,mint mindenkire az újdonság varázsa ránk is hat, örülünk az új készüléknek, viszont fájó szívvel búcsúzunk a XX.századi technikától a projektoros tévétől.
Régi tévénk jó kezekbe kerül, igaz némi javításra szorul, hogy "új gazdájának" hűséges szolgálatot tehessen a következő 15 évben.

Mi pedig, egyenlőre örülünk az újdonság varázsának...

festés-mázolás

Hétfő reggeli szokásos készülődésünk után ( szégyenkezve bevallom) gyerekeimet már jobban szerettem volna házon kívül tudni, és elkezdeni a festést.
Nem..., most " csak" a falra rajzolt képet szeretném kifesteni, kiszínezni, amihez így, hogy egyre jobban közeleg az idő, gőzöm sincs hogyan kezdek hozzá...
Legalább jó fél órás előkészületet vett igénybe mire a szükséges " kellékeket" behordtam a gyerekszobába, alaposan átgondolva a festés minden nehézségét ( buktatóját)
-különböző ecsetek
-vizes edénykék, vödrök, tálkák (amibe a színeket keverni tudom)
-létra
-papírtörlő, törlő "rongyok"
-festékek
-ceruza
-telefonok, mobil és vezeték nélküli is ( mert tuti hogy mindig akkor csörög amikor a létra tetején állok, vagy lemegyek a mosókonyhába)

most is így történt:
- alig kecmeregtem fel a létra tetejére remegő lábakkal ( tériszonyom van )
- alig mártottam be a festékbe az ecsetet és az első suta mozdulatokkal próbáltam színt adni a képnek
Gáborom érdeklődve hívott fel telefonon, hogy megtudakolja hogy haladok a festéssel....
-miután közöltem vele, hogy még csak most kezdtem el és jó lenne ha majd inkább én hívnám őt telefonon, minthogy félóránként a fal állapota felől érdeklődne.
( azért jól esett, hogy legalább annyira izgul ő is a kép miatt, mint én)

Nem kellett sokáig várnom arra, hogy ráérezzek a festék használatára...
-idővel, már a színek keverése se okozott problémát...
-majdnem egy nap ( pár óra alatt sikerült befejeznem a képet)
-azért másnap még volt rajta egy kis igazítani való, de a végeredmény szemet-gyönyörködtető lett.
Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de nagyon büszke lettem a "művemre"

Családom apraja és nagyja se tudott betelni a látvánnyal aminek az lett az eredménye, hogy újabb képeket követeltek tőlem a "még" üres falrészekre...

Kívánságuk, számomra "parancs".

Hamarosan arról is beszámolok...

kert /át/alakítás

ilyen lett az asztaldísz
Zsófia önarcképe
utódaim...
remélem örököltek tőlem is "valamit"
a tó mindig nyújt kellő szórakozást a lányok számára



Tegnap elkezdték kertünket rendbe tenni a kertészek, amire mi már (idő hiányában) képtelenek lettünk volna Gáborral.
Mióta vissza jöttünk nyaralásunkból voltak próbálkozásaim, de gyededül nem sokra tudtam haladni, Gábor viszont dolgozik, így csak hétvégén maradna az a pár óra amíg a lányok alszanak.
Összeszokott kis csapat vette kezébe a kertünket amin, már pár óra elteltével alapos átváltozás volt látható, pedig még legalább egy nap mire a profik is végeznek.
Most a helyzet adta lehetőséget kihasználva átültetésre kerülnek azok a növények is amik már kinőtték helyüket, vagy csak az én szeszélyem áldozatai lesznek.
Izgalmas látni amint a kusza bokrokból formás kis növényekké alakulnak.
Eddigi munkájukkal a kertészeknek elégedett vagyok,
mellesleg, Gábor is meg tudta jegyezni a "pimpó" nevét, ami nem kis dolog, mert őt ezek a dolgok tényleg nem érdeklik.
Hátra van még a gazolás (fűből) amitől leginkább tartok.
Próbálok folyamatosan nyomukba lenni és meglesni munkájukat, de mivel nem az unatkozó háziasszonyok közé tartozom, dologból nekem is van bőven...
A lányokkal délelőtt jókat játszottunk kint a napsütéses időben, míg apuka a bevásárlást is intézte.
Ha egy férfi egyedül megy ki a piacra, akkor nekünk nőknek számolnunk kell azzal a dologgal is hogy nem csak azt és olyan terméket vásárol meg ami a listáján szerepel, hanem önállósítja magát , és kisebb nagyobb meglepetésekkel tér haza.
Ez történt ma velem is , mivel Gáboromnak még a fűnyírót is el kellett vinni éleztetni, valahogy természetesnek tűnt, hogy egy kalap alatt bevásárol a piacon, mi pedig maradunk itthon a lányokkal.
Meglepetésként "terven felüli" marhahúst kaptam ( mert olyan jól nézett ki) néhány csontozott csülköt, és borjú lábszárt, na de aminek nem tudott végképp ellenállni az a nagy csokor petrezselyem és kapor volt... ( csak hogy ne unatkozzak )
Imádjuk a friss fűszernövényeket, ezért ezekből hogy télire is legyen elegendő , fagyasztóba szoktam eltenni.
Ezért fontos a biztos beszerzési forrás ( Gábor jó kapcsolat építő ) és örömmel látják viszont a kofák (rólunk is érdeklődnek, ha éppen nem vagyunk vele)
Pontosan 43 csokor petrezselymet és 40 csokor kaprot kellet felaprítanom, röpke 3 óra alatt, míg a gyerekek délután aludtak.
Elfáradtam ettől a számomra megterhelő plusz munkától, de azóta szépen sorban egymás tetejére rakva sorakoznak a fagyasztóba, várva a megfelelő "alkalmat"
A délután további részében eleget kellett tennünk szomszédolási kötelezettségünknek is
( szintén Gábornak köszönhető, mert megbeszélte Sanyival hogy bográcsozunk )
mi Edinával kevésbé lelkesen, de annál fáradtabban adtuk be derekunkat látva a gyerekek és az apukák lelkesedését.
Bográcsozásunkból igazi kerti parti lett, a környező szomszédok is (szagra) jöttek, remek hangulatba fél tízkor"már" elindultunk haza.
Kapuba a szokásos "jól éreztük magunkat, köszönjük a vendéglátást, stb..." után

- Bátintka kirohant az utcára és mind két lánytól cuppanós puszival búcsúzott el , legnagyobb meglepetésünkre.
Alig tettünk pár lépést mikor Zsófikám közölte velünk hogy,
- ezt most nem törlöm le!!!
- nem bizony, kuncogtunk magunkban...

gyerekek képek 2006

készültek képek különböző pillanatokban...