Pavlova torta

Sütésem apropója, nem más mint két születésnap.

Születésnap, mégpedig két nagyon kedves közeli barátnőm, rokonom,- ismerősöm, köszöntésére Gabinak és Áginak!

Pár héttel ezelőtt az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával említette Gabi, hogy a Pavlova tortát mennyire szereti ez adta az ötletet...

Hogy Ági mennyire szereti a Pavlova tortát, arról semmi infóm nem volt, annyit tudok csak, hogy nem eszi meg azokat az ételeket amibe nyers tojás van,mint ahogy én sem.

Gyorsan utánanéztem a neten és találtam is számomra megfelelő receptet itt és itt


(Jó, -jó tudom! Nem gasztroblogot írok, nem felejtettem el!)

:)

Miután beszereztük a szükséges alapanyagokat, már csak az elkészítése váratott magára...
egészen a mai napig.

Délelőtt, Gáborral közösen ültünk a számítógép előtt és olvastuk át (ketten) a receptet, hogy véletlenül se tévesszünk el semmit, mindent munkafolyamatot a lehető legjobb tudásunk szerint végezzük el.
Gáborom a siker érdekében, kellőképpen kivette a részét a munkából, de írhatnám úgy is, hogy ő vállalta magára a munka "oroszlán részét", ugyanis, habverés nélkül nehezen lett volna kivitelezhető a Pavlova torta...

Bevallom izgultam nagyon, mert az elején nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt szerettem volna, de szerencsémre Gábor higgadtsága meggyőzött arról, hogy bízzak magunkban...(de legfőképp benne)

Azért azt is le kell ide jegyeznem, hogy mikor Gábor megtudta, hogy "csak"3 kávéskanálnyi kukoricalisztet kell beletenni a szemét forgatta, mert ezért rohangáltunk tegnap egész este.
-ezért vettél egy kilót???-kérdezte nevetve!
:)

Na, de térjek vissza a sütéshez:
A sütés volt az igazi idegek harca...

Soha életemben ennyiszer nem kukucskáltam be a sütőbe, bármit sütöttem is benne...

Nálam nem működött az a gyakorlatban, hogy miután a sütőt felmelegítem 180C-ra és beteszem a masszát azonnal le is veszem a hőfokot 140C-ra.
Nekem egészen 90 C-ig kellett levennem a sütőt, hogy ne brikettek készüljenek benne, de ezzel a jó döntésemmel, még ha lassabban is, de nagyon finom Pavlova alapot sikerült készítenem!

Szerénység nélkül bízom benne, hogy az érintettek is egyetértenek majd velem!

Szerintem a Pavlova torta az egyik olyan torta lesz, amit ezentúl gyakran kerül majd az asztalunkra!

Jó étvágyat kívánunk hozzá az ünnepelteknek!




Esetleg valaki megtudná mondani, hogy a megmaradt tojássárgákkal mit csináljak?
Vajon azt is be lehet tenni a fagyasztóba???

Virsli-babák

A lányokat alaphangon se sorolhatom a rosszul evő gyerekek közé, sőt...
Mégis, az egyik visszatérő nagy kedvencnek a virsli számít és az összes többi...

:)

Luca, majonézzel és kevés ketchuppal szereti, míg Zsófi üresen fogyasztja.
Magával a virslivel nincs semmi bajom (ha szemet hunyok az összetevők és adalékanyagok felett)
Azt viszont gyakran megfigyeltem, hogy a lányoknál nem működik az egy harapás virsli, egy falat kenyér elméletem.
Ki tudja miért, csak az egyikből hajlandóak enni.
Ha, éppen a virslit tömik magukba és figyelmeztem a kenyérfogyasztásra őket, akkor a kenyeret eszik üresen, (mert nekik úgy ízlik) és a virslit hanyagolják.

A héten megint (szilveszter óta először) virsli "főzésre" került a sor.
Lucám kicsit szomorkodott, mert ő inkább fondűzni szeretett volna.(hetek óta, annyira rákapott az ízére)

Nekem, semmi kedvem nem volt bajlódni az előkészületekkel, ezért egy rövidebb változatot készítettem el a sajtmártogatáshoz mikróban.

Nekem itthon 4 féle sajtom volt (Lidl) azért, mert valamikor a hétvége felé szerettük volna Lucám kérését teljesíteni, de most az egyszerüsített változatra, tökéletesen megfeleltek az alapanyagok.

Egy jénaiba nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem a sajtokból (tetszés szerinti mennyiséget)
Szolidan tettem még hozzá egy kis kék-sajtot is (akkor ez már az ötödik) mert azt kevésbé szeretik a lányok, mi viszont annál jobban...
A sajtokra tejfölt tettem és nyomtam bele 2 cikk fokhagymát.

Lehetett volna tovább is fűszerezni, borsozni, én nem tettem bele semmit, mert így is megállta a helyét és a lányok miatt sem akartam...
Az alapanyagokat jól összekevertem, és betettem a mikróba, hogy összeolvadjanak, de időnként kivettem és átkevertem az egészet addig, amíg a kívánt állagot el nem érte.

nálam ez kb 6-7 perc volt

-a virsliket feldaraboltam kb 2 cm es darabokra
-a makaróni tésztát félbetörtem

Közben feltettem egy nagyobb lábasban vizet-főni

A lányok elkezdték beleszúrogatni a tésztákat a virslibe úgy, hogy a virslidarabkák nagyjából középre kerüljenek.


Arra figyelni kell, hogy a tésztát, a virsli mindkét oldaláról felváltva szúrjuk, mert összecsúszhatnak a tésztaszálak és szétrepedhet főzés közben a virsli.


A tésztás virslit beletesszük a vízbe és megfőzzük.

Nekem még az asztalt se sikerült megterítenem (normálisan) a lányok azonnal lecsaptak a virslibabákra...

Csemegeuborkát és almát szoktam felszeletelni akkora darabkákra, hogy egy falatka kerüljön mindenből a villájukra, amit utána a sajtba bemártanak.

Dióm már nem volt itthon, csak darálva, így azt most nem ettünk hozzá.

Garantáltan minden gyereknek tetszeni fog, főleg úgy, ha saját magának készítheti el a "babáját"(lehet több-kevesebb hajjal)

Sajtmártás nélkül is nagyon finom, és laktató.



Nálunk kedden volt ez a vacsora.

:)

A képek önmagukért beszélnek.




Jó étvágyat kívánok hozzá!

Tudom, hogy nem gasztroblogot írok, de meg kell jegyeznem, EZT a "receptet" külön kérésre tettem közzé!

Kísérleti stádium

A helyes megfejtés:




Apropója pedig nem más, mint hogy láncot készítünk belőle...

Remélem sikerünkről is hamarosan beszámolhatok, bár egyenlőre még én se hiszek benne.


A krumpli darabkáknak még teljesen ki kell száradnia és festenünk is kellene...

Jelenleg fekete színben pompáznak, nem szeretnék senkit riogatni vele, ezért nem készültek képek.

Pár nap türelem, és mindenre fény derül!

Találós kérdés

Délelőtt ezt készítettem.

Mi lehet a képen?

Hibernálás

Tegnapi hóbabázásunk annyira sikeres volt, hogy kikövetelték maguknak a folytatást mára is lányaim...
Eredeti tervünk, az volt, hogy saját szemükkel nézhessék meg miként válik vízzé a hó...
Ez az első egy óra után hatalmas kudarcba fulladt "kísérletünk", mert siratni kezdték a málladozó hóbabájukat, főleg Luca szeretett volna kapni másikat...

Viszonylag könnyen megértette, hogy hóbabája ebben a melegben, hamarosan elolvad (ez a dolgok rendje)
Kihasználva az est hátralévő részét játszani kezdtünk a kásás babával, aminek a vége az lett, hogy a kádba is beönthették maguknak maradékot.

Erről eszembe jutott a jégkocka, amit nagy ritkán kaphatnak a fürdővizükbe, ezért most egy nagyobb tálkával ajándékoztam meg a pancsolókat.
:)
Sikere most se maradt el...

Arra azért odafigyeltem, nehogy meghűlés legyen a vége...

Megnyugtatok mindenkit, reggel mentek oviba a lányok!!!
(nehogy elszóljam magam)



Gondoltam készítek számukra egy kis meglepetést, ha ennyire élvezik ezt a hóbabázást...

A teraszon akad még tiszta hó ami alkalmas lesz arra, hogy a fagyasztóba berakva pár hónapig hibernáljak, pihentessek két hóbabát.

A garázsban lévő fagyasztóban most van is elég hely, mert abban a disznóságokat és a marhaságokat szoktam tartani.
:)

Milyen jó játék lesz ez a nagy melegben!
(lehet, hogy pár hógolyót is megmentek)

Közben megtaláltam a könyvet is, ahonnan a hóbabát "vették" a lányok

Marék Veronika: Öcsi és Bátyó

Vitamincsalád

Minden nap, alighogy hazaérkeznek a lányok az oviból, Zsófikám 3 percen belül megkérdezi tőlem-

-anya, kaphatnánk egy kis Túró Rudit?

- és tudják azt is, hogy kapnak, mert nem tudok ebben ellentmondani nekik, pedig,
-de nagyon szeretnék...

Mennyivel boldogabb lennék, ha valamelyik gyümölcs nevét említenék meg, mint kívánságuk tárgyát.

Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki állandóan azzal példálózik, úgy kezdi az érvelését, hogy
-bezzeg, az én időmben!!!

Pedig, ha jobban belegondolok, tehetném...
Tehetném azért is, mert gyerek koromban, nem volt olyan gyümölcs amit ne ettünk volna meg, idő előtt.
(örültünk, hogy volt almán kívül más is, nemhogy válogattunk volna)

Emlékszem, nagymamáméknál töltött nyarakra amikor, a savanyú egrest (pöszméte, büszke ki hogy ismeri) is idő előtt leszüreteltük,
-amikor alig vártuk, hogy legyen egy kis színe a szilvának, vagy felmászhassunk az eperfára, egy-egy érett szemért...
-a cseresznyefa, meggyfa pedig maga volt a mennyország, ha beszabadulhattunk a kertbe...
Sajnálom, hogy az én gyerekeim nem élhetik meg azokat a gyönyörű vidéki nyarakat a nagyszüleiknél...
Elkalandoztam egy kicsit a gyümölcsök-azon részétől,- amiről eredetileg írni szerettem volna.

Étkezésben sem vagyok válogatós, ezért próbáltam a lányokat is ebbe az irányba terelgetni, ami ment is egészen addig, amíg el nem kezdtek önállóan enni...

Itt kezdődtek a problémák, már ami a gyümölcsöket illeti...

-málna -puha, ezért Luca a szájába se veszi
-barack-nyögve nyelve, órákon keresztül, szülői felügyelet mellett
-cseresznye, meggy- csak pár szem, azt is nagy nehézségek árán tudják magukba-gyűrni
-szőlő- szintén zenész, csak pár szem (kisebb vita árán, magokat kiköpködve, ami elég macerás)
-dinnye-úgy, ahogy (sárga szóba se jöhet)
-ribizli- sok cukorral és nagy fintorokkal (ezen mindig jókat nevetünk Gáborral, kész kabaré)
-körte- nem, vagy csak nagyon ritkán, ha becsempészem a darabolt alma közé-azt is kiszúrják, de addigra már fogyott belőle valamennyi
-mandarin-maximum 1-2 szem
-narancs-csak gyümölcslébe facsart állapotába
-banán-jöhet, de az se mindig

Lányaimnál két favorit van, amiből anélkül, hogy megunnák bármennyit megtudnának enni:
-alma
-avokádó

Erről eszembe jut, egy két évvel ezelőtti történet, (2 évesek voltak még csak) amikor megkérdeztem a lányoktól mikulás előtt, hogy mit szeretnének kapni a télapótól mire egyöntetűen az válaszolták-
-Túró Rudit! (meglepődtem kérésükön, ezért próbáltam buzdítani őket, hogy mást is kérhetnek, kérjenek azt, amit nagyon szeretnének...

-Akkor Túró Rudit és avokádót!
:)


Visszatérve a mai napra:


Ma megint minden a szokásos forgatókönyv szerint történt, amikor hazajöttek, már-már vártam előre a kérdést, -mire a válaszom-
-Nem!

Majd csak azután kaphattok, ha ettetek egy kis gyümölcsöt is...

-és akkor már tudtam azt is, hogyan fogok kedvet csinálni nekik hozzá, de előtte a reggel megígért hóbabát készítettem el nekik...
A hóbabát, valamelyik Marék Veronika könyvben látták...
Elég gyorsan elkészültünk a hóbabákkal, most már "csak" azt kellett kivárnunk, hogy elolvadjon a melegben.
Kihasználva a várakozásra szánt időt, elővettem pár szem(et) gyümölcsöt.

Ezeket a szemeket előszeretettel használjuk gyurmázáshoz, rajzoláshoz, festéshez...
(kreatív -boltokban kapható)

Pár perc alatt vicces figurákká változtak át kezeikben a gyümölcsök, amiből született pár "házikedvenc" is.

Paparazzi

Illatozó papírvirágok...

Jó(hó)-ból is megárt a sok!


A szombati időjárás leginkább csak arra volt jó, hogy az ember véletlenül se tegye ki a lábát a meleg lakásból...
Kétségtelen, hogy front volt, mert a lányoknak semmi nem volt jó, több volt a hiszti, veszekedés köztük, mint egy normális szó...
Szerettem volna lefoglalni őket, de az eddig bevált módszerek is sikertelenek bizonyultak
(olvasás, társasjáték, színezés, stb...)
Idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, ezért egy kis regenerálódásra bevonultam a fürdőszobába, ahonnan bő negyedóra múlva,(megnyugodva) frissen, újult erővel, vettem kezembe az irányítást.
Kényelmesen, némán, rakosgattam a kis-asztalra, különböző színű kereppapírokat, ami hamarosan felkeltette a lányok érdeklődését!

-Hurrá, elértem a célom!

-Anya, mit fogunk csinálni?- kérdezgették izgatottan
-virágot!-ez elég tömör válasz volt ahhoz, hogy még-jobban érdekelje őket a
-hogyan?-mint egymás szekálása...

Mire minden kelléket az asztalra rakosgattam, a lányok már békében ültek egymás mellett és várták a feladatot .

Picit féltem a sikertelenségtől, mert eddig ilyet még nem csináltunk, én is csak egyszer morzsolgattam össze egy elhasznált szalvétát az ujjaim között, játszadozva a vékonyka papírréteggel egyik étkezésünk után, miközben az asztalt szedtem le...

A krepp papír kicsit keményebb, de majd meglátjuk mi sül ki belőle
-gondoltam magamban-

Miután kivágtam egy kb 10x10cm-es négyzet formájú darabot(ez lehet tetszőlegesen kisebb is) a papírból, azt középen az ujjaimmal megfogtam és összecsavartam, ekkor már kibontakozni látszott valami virágféleség a kezeim közül...

Ahhoz , hogy kicsit élethűbb legyen, csináltunk rá porzókat is narancs színű papírból.

kb 1 cm-es csíkot vágtam és azt kezdtük el összetekerni (sodorni)

Mikor ezzel végeztünk, ezeket a porzókat tettük bele a virág közepébe és most csavartunk meg az aljánál fogva, így kapta meg a végleges formáját, amire kötözni tudtuk a szárát..

Az alját vékony dróttal rögzítettem , ez lett a szára, erre került zöld papír amit szintén rásodortunk.

Utólag, már nagyon egyszerűnek tűnik.

Nagyon jó volt a lányoknak a finom-mozgások gyakorlására a sodrás.

Kitartóan, tele lelkesedéssel, erősen koncentrálva végezték a virágkészítés minden fázisát...

Mint minden virágnak, (még, ha művirág is) kell egy váza, amiben teljes pompáját megmutathatja.
Nálunk erre a feladatra a mostanában vásárolt kis (Ikeás) vázák lettek a legalkalmasabbak...

Mielőtt a virágokat elhelyeztük volna a vázában, feltöltöttük, cserepes-virágra való agyag golyócskákkal.
A kis lyukon majdhogynem egyesével kellet betuszkolni az agyaggolyókat, amit mind a két lány háromszor megismételt, annyira tetszett nekik ez a kis játék.

Mikor a virágok véglegesen bekerültek a vázába, már csak egy dolgunk volt hátra...

-illatot varázsoltunk rájuk, pár csepp parfüm segítségével.
Rövidke szellőztetésre is szükségünk volt, mert amikor nem figyeltünk, kicsit aktívabban nyomkodták a pumpáját a parfümös üvegcsének.

A virágos vázák is méltó helyet-kaptak, a lányok éjjeliszekrényén..., csak előtte Zsófi még egy kicsit ellenkezett Lucával (folytatták ott, ahol abbahagyták) de ezt én már nem bántam, mert elérkezett az esti fürdés ideje.

Hogyan bánjunk a férjünkkel?

Kézikönyv nőknek 1955-ből.

Ennek a kézikönyvnek az anyagát akkoriban Háztartástan /!/ órákon fiatal asszonyoknak tanították.

Jövőre újra bevezetik ezt a tantárgyat !!!!

Akik legfontosabbak számunkra...

Az apa szerepe a császármetszésnél...



Gábornak, duplán lehetett benne része...
Ő átélhette...
-Én, is csak kicsivel később...
-vagy hamarabb??? (nézőpont kérdése)







Elérzékenyülök, ha visszaemlékszem, mikor a lányaink megszülettek...

Már picivel több mint 4 éve, de máig minden pillanata élénken bennem él.

És, hogy mi az apa szerepe???

Szív küldi szívnek...

Valentin vagy anyák napi asztaldísz



Luca betegség miatt nem ment oviba, így végre kiélvezhette az egyedüli gyerek szerepét.(amiben oly kevésszer van része, domináns testvére mellett)

Minden tervemet keresztülhúzott ez a kis hőemelkedés.
Luca mellett nem takaríthattam egész nap, így kénytelen voltam egy kis munkába "befogni" őt is.
A porszívózást szívesen vállalta magára, míg én gyorsan előkészítettem az ebédet...
Kb fél óra alatt összepakoltuk a házat (látszatrendet csináltunk)
Kezdődhetett a gyerekezés.
Teljesen tanácstalan voltam, milyen nem szokványos szórakoztatásban részesítsem "egyszem" gyermekemet, mikor kezembe került a kreatív papírcsomag...

Kb 20 szál 1 cm-es piros és narancs színű szalaggal nem tudtam mihez kezdeni, mert amit a használati utasításon 1 képpel mutatnak, lehetetlenség lett volna megcsinálnunk, és annyira nem is tetszett, hogy egy papírhengert fonjunk össze belőle...

Ettől látványosabbra gondoltam, de nem tudtam, hogy mire...

Általában úgy szoktak jönni az ötletek, hogy fogdosom, forgatom az éppen aktuális darabot, hátha meglátok benne valamit, amitől beindul a fantáziám.

Most is hasonlóképpen tettem, de egy kicsit könnyebb volt a helyzetem az élénk, nem mindennapi színek miatt, ráadásul a házban itt-ott fellelhetők hasonló színű műalkotásaink és végül, de nem utolsó sorban, volt egy nagy segítségem Luca személyében...

Ültünk a szokásos kis-asztalunknál, amikor ledobtam rá az összefogott papírcsíkokat és még mindig azon törtem a fejem mihez is kezdhetnénk vele...
Ekkor Luca megszólalt -
-nézd anya, ez olyan mint a szívecske forma!-
Ez az!
Most, már célirányosan tekergettem egy darabkát, aminek kis idő múlva meg is lett az eredménye.

Lucám ügyesen(eleinte nem ment neki, de hamar belejött a pöndörgetésbe) ceruzával tekergette be két oldalról a végeit, és amikor kihúztuk a ceruzát, kunkori végeket kaptunk.
Előtte középen meghajtottam a papírszalagot ez lett az alja, és így pontosabbak lettek az arányok is.
Legyártottunk, már egy tucatot, mikor azon kezdtem el gondolkozni, miben lehetne elhelyezni a különleges szívecskéket, mert mindenképpen látványossá szerettem volna tenni ...

Így született meg a borospohár szívecskés kehely.

A pohár aljára egy teljes hosszúságú (A4-es méretű) csíkból készült a dekor.

Az a4-es hosszúságú szalagokat feleztük, de volt mikor negyedeltünk a bővebb termés érdekében.
A végén én is annyira belejöttem, hogy ceruza nélkül, az ujjaim segítségével tekergettem a miniatűr szívecskéket.

Dekorációnkból csodálatos asztaldíszt készítettünk, amiben sokáig tudunk még gyönyörködni.

Ez, anyák-napjára is jó lesz, ezért majd, biztosan elteszem.
De az is lehet, hogy addig még bővítjük jelenlegi készletünket.

Farsang az oviban.

Elérkezett végre a farsang napja nálunk is az oviban.

Nagyon várták már a lányok, bár nem tudtam lelkesedésüket megérteni, azért mert a kész jelmezeket egyben eddig még nem voltak hajlandóak felvenni.

Még tegnap este se tudtam rábeszélni a szépen előre kikészített ruhákra, ami miatt némi félsz kialakult bennem.


Reggel, majdhogynem gond nélkül öltöztek be jelmezükbe a lányok (mert ebbe mentünk oviba)
Az arcfestést is jól tűrték, igaz, hogy pillanatok alatt összemaszatolták magukat a fekete festékkel, mert állandóan piszkálták vakargatták magukat.
A füleket, csak rövidke ideig tűrték meg magukon, a farkakra meg már nem is került sor...
Remélem azért az óvónénik tudnak hatni majd rájuk, akiket elláttam egy-egy használati utasítással is a jelmezekkel kapcsolatban és a biztonság kedvéért csomagoltam egy kis sminklemosót is.
A farsangi bál, úgy mint tavaly, most is zártkörű lett (mi szülők nem vehettünk részt benne)
Délelőtt az ovi udvarán, Kiszebábot égetnek közösen a kertben a gyerekek .

Ezután kezdődik a farsangi mulatozás, amire mi szülők szívesen vittünk egy kis nassolni valót.

Bízom benne, hogy felejthetetlen lesz ez a különleges nap a lányok számára.

Az óvónénik vállalták a fényképezést, remélhetőleg jó képeket készítenek a csoportról...

Dalmata jelmez háziag

Most sikerült befejeznem a jelmezeket, nem szerettem volna elkapkodni, ezért bőven adtam időt a lányoknak a változtatás lehetőségére.


Lucánál, kb már egy hónapja sejteni lehetett, hogy dalmata lesz, amit nagyon jó ötletnek tartottam, végre nem tündér, vagy valami hasonló...

Zsófiám ragaszkodott a muskétás barbi-hoz!
???
Az milyen???
Ennek megfejtésén se kellett sokat gondolkozni...

Elkezdtem egy fehér (kicsit pecsétes) pólójukra felrajzolni textil filccel a foltokat, amikor meglátta Zsófiám,annyira tetszett neki, hogy rögtön módosított a muskétás barbiról, dalmatára.
Ez könnyen ment! -gondolhatják sokan-
A biztonság kedvéért maradt egy foltos póló, és a többit majd meglátjuk...
Lehet, hogy meggondolják még magukat egy párszor...
Próbáltam Lucával megértetni, hogy kiskutya csak úgy lehet, ha az arcára is festünk, fekete orrot és foltokat...
Ez volt a nehezebb feladat, mert soha semmilyen körülmények között nem lehet az arcát és a kezét összefestékezni...

Saját magához képest elég hamar megértette és hagyta, hogy próbafestést végezzek az arcán.

Ezzel véglegesnek tekinthető jelmezválasztása, a dalmata.



A többi szükséges kelléken a múlt héten kezdtem el dolgozni, illetve beszerezni a még hiányzókat.
Póráz a nyakba, mert egy kutya, nem kutya nélküle...

Bársonyszalaggal és (véglezárókkal) oldottam meg, amit kreatív boltba vettem, így bármikor nyaklánccá alakíthatjuk, csak a kis csengőt kell levennem róla.
A csengő szerintem cicás, de tudtam szükséges, hogy kutyául érezzék magukat a lányok...
Jól döntöttem, a lányok alig bírták kivárni, hogy felszereljem a kapcsokat, máris "élesbe" tesztelték...
-a pórázt-

A nadrág ugyanúgy készült mint a póló, textilfilccel.
(mi örököltünk 2db cicanadrágot, de akár egy régi pizsama alsó is megteszi)
Farsang után egyébként is annak szánom ezt az összeállítást.

A fülek okoztak némi fejtörést csak!
Fejpántra gondoltam, amire a füleket rögzíteni lehet, de hogyan, arról fogalmam sem volt!

Nagy volt a boldogságom, mikor az Ázsiában dalmatamintás fejpántot kaptam!

Fülek gyanánt egy fehér frottír törülközőt gondoltam, de erre már nem került sor mert kaptam egy kevéske műszőrmét ( is), ami megoldotta az összes fül és farok gondomat.

Mikor picit agyilag pihentebben tudtam leülni, hogy átgondoljam a dolgokat, addig tekertem, gyűrtem, csavartam, hajtogattam az anyagot mert, elvágni addig nem akartam (mertem) közben a fejemben is kirajzolódtak a megvalósítás lehetőségei...

Még jó, hogy megvettem a dalmatamintás fejpántot, mert bevontam dalmatamintás műszőrmével!
Ez volt a legjobb rész az egészben!

:)

Ceruzával megrajzoltam a füleket, de mielőtt kivágtam volna, hozzánéztem a gyerek fejéhez (a méret miatt 1-2 cm nem árt ráhagyni)
Ezt az első fület kivágtam és még másoltam hozzá 3 ugyanilyen méretet.
Jöhetett a ragasztópisztoly, mert varrni legalább annyira tudok mint sütni, és némi drót a garázsból...
Meghajtva a drótot a fül formájára, úgy hogy mindkét végén (drót) legalább 8-8 cm ráhagytam, kezdtem el nagyon vékonyan felszegni (a ragasztópisztollyal) az anyagot, úgy, hogy a drótot is aláraktam...

Így kaptam egy drótozott, mozgatható, formálható fülecskét, aminek a végén még mindig kiálltak a drótok...
Nálunk még az se mindegy, hogy milyen irányba állnak a fülek,(nem lóghat "csak úgy", egyszerűen) mert a lányok ragaszkodnak ahhoz, ahogy a 101 kiskutyás könyvbe látják.

A kilógó drótokkal rögzítettem kötöztem a fejpánthoz a füleket (amiket szükség esetén, egy mozdulattal le lehet venni)
A fejpántra a szőrmét úgy rögzítettem ragasztópisztollyal, hogy az eredeti anyagot nem, csak a szőrmét ragasztottam egymásra, így sérülésmentesen eltávolítható a szőrmés rész és hordható az alap fejpánt.(nálunk az is dalmatamintás, csak selyem)


A farka(ka)t is ezzel a drótos, ragasztópisztolyos technikával készítettem (itt a drótot duplán hajtottam a balesetek elkerülése végett és itt is ráhagytam egy keveset mert derékpántra kötözéséhez szükséges lehet.
Tűt, cérnát csak a kötözőpánt rögzítéséhez használtam a farkaknál, ezt nem lett volta értelme ragasztani, mert biztos, hogy nagy igénybevételnek lesznek kitéve...
Jól is gondoltam, mert ahogy felkötöttem a lányokra a "farkukat", rögtön húzgálni, tekergetni kezdték!

Zsófia a kész jelmezek láttán megállapította, hogy-
- ezek a legcsodálatosabbak a világon- és hogy-
-anya, te vagy a legügyesebb!

Kell ennél nagyobb elismerés?

És még én is elégedett vagyok az eredménnyel!

Rekord születésnap

Ez a mai nap többszörös ünnep az ismeretségi körünkben.
Gábor legnagyszerűbb barátnője is a mai napon ünnepli a születésnapját, akivel ugyanazon az évben és napon születtek.

:)

Azt, hogy hány évesek nem árulhatom el!

Isten éltessen Ica!

Gondoltunk, ma rád is sokat!
Mivel messzire sodort az élet minket egymástól, ezzel a képpel szeretnénk köszönteni.


Majdnem szomszédasszonyom, Edina is ezen a napon ünnepel.

Minden születésnaposnak jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!