Jó(hó)-ból is megárt a sok!
A szombati időjárás leginkább csak arra volt jó, hogy az ember véletlenül se tegye ki a lábát a meleg lakásból...
Kétségtelen, hogy front volt, mert a lányoknak semmi nem volt jó, több volt a hiszti, veszekedés köztük, mint egy normális szó...
Szerettem volna lefoglalni őket, de az eddig bevált módszerek is sikertelenek bizonyultak
(olvasás, társasjáték, színezés, stb...)
Idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, ezért egy kis regenerálódásra bevonultam a fürdőszobába, ahonnan bő negyedóra múlva,(megnyugodva) frissen, újult erővel, vettem kezembe az irányítást.
Kényelmesen, némán, rakosgattam a kis-asztalra, különböző színű kereppapírokat, ami hamarosan felkeltette a lányok érdeklődését!
-Hurrá, elértem a célom!
-Anya, mit fogunk csinálni?- kérdezgették izgatottan
-virágot!-ez elég tömör válasz volt ahhoz, hogy még-jobban érdekelje őket a
-hogyan?-mint egymás szekálása...
Mire minden kelléket az asztalra rakosgattam, a lányok már békében ültek egymás mellett és várták a feladatot .
Picit féltem a sikertelenségtől, mert eddig ilyet még nem csináltunk, én is csak egyszer morzsolgattam össze egy elhasznált szalvétát az ujjaim között, játszadozva a vékonyka papírréteggel egyik étkezésünk után, miközben az asztalt szedtem le...
A krepp papír kicsit keményebb, de majd meglátjuk mi sül ki belőle
-gondoltam magamban-
Miután kivágtam egy kb 10x10cm-es négyzet formájú darabot(ez lehet tetszőlegesen kisebb is) a papírból, azt középen az ujjaimmal megfogtam és összecsavartam, ekkor már kibontakozni látszott valami virágféleség a kezeim közül...
Ahhoz , hogy kicsit élethűbb legyen, csináltunk rá porzókat is narancs színű papírból.
kb 1 cm-es csíkot vágtam és azt kezdtük el összetekerni (sodorni)
Mikor ezzel végeztünk, ezeket a porzókat tettük bele a virág közepébe és most csavartunk meg az aljánál fogva, így kapta meg a végleges formáját, amire kötözni tudtuk a szárát..
Az alját vékony dróttal rögzítettem , ez lett a szára, erre került zöld papír amit szintén rásodortunk.
Utólag, már nagyon egyszerűnek tűnik.
Nagyon jó volt a lányoknak a finom-mozgások gyakorlására a sodrás.
Kitartóan, tele lelkesedéssel, erősen koncentrálva végezték a virágkészítés minden fázisát...
Mint minden virágnak, (még, ha művirág is) kell egy váza, amiben teljes pompáját megmutathatja.
Nálunk erre a feladatra a mostanában vásárolt kis (Ikeás) vázák lettek a legalkalmasabbak...
Mielőtt a virágokat elhelyeztük volna a vázában, feltöltöttük, cserepes-virágra való agyag golyócskákkal.
A kis lyukon majdhogynem egyesével kellet betuszkolni az agyaggolyókat, amit mind a két lány háromszor megismételt, annyira tetszett nekik ez a kis játék.
Mikor a virágok véglegesen bekerültek a vázába, már csak egy dolgunk volt hátra...
-illatot varázsoltunk rájuk, pár csepp parfüm segítségével.
Rövidke szellőztetésre is szükségünk volt, mert amikor nem figyeltünk, kicsit aktívabban nyomkodták a pumpáját a parfümös üvegcsének.
A virágos vázák is méltó helyet-kaptak, a lányok éjjeliszekrényén..., csak előtte Zsófi még egy kicsit ellenkezett Lucával (folytatták ott, ahol abbahagyták) de ezt én már nem bántam, mert elérkezett az esti fürdés ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése